Olaj a jól táplált tűzre
A jelenlegi inflációs szintre utaló jelek már jó ideje megvannak. Tavaly nyáron a Fehér Ház gazdasági tanácsadói még egy blogbejegyzést is írtak, amelyben megvizsgálták az építőipari árnyomást, és összehasonlították a történelmi eseményekkel. Bár a sajtó nagy része a híres 1973-as és 1979-es olajsokkokhoz hasonlította, a tanácsadók arra a következtetésre jutottak, hogy jobb összehasonlítási alap a második világháború utáni időszak. Ekkor a kínálati hiány találkozott a felgyülemlett kereslettel, ami felpörgette az inflációt. Ez az érvelés elég meggyőző volt, de az ukrajnai háború és az ennek következtében megugró olajárak egy ijesztő kérdést vetettek fel: vajon most egy 70-es évekbeli olajársokknak vagyunk tanúi a második világháború utáni kínálati szűkösség tetején? A múlt héten a Bank of America megemelte inflációs előrejelzését a világ nagy részére vonatkozóan. Amerikában a BoA 2022-re 7%-os átlagos inflációt vár szemben a korábbi 6,3%-os előrejelzéssel. Az euróövezetben a bank az idei évre 6%-os átlagos inflációt prognosztizál, ami jóval magasabb, mint az eddig jósolt 4,4%. Ez az erőteljesebb növekedés Európában az orosz gáztól való függőség miatt van, hiszen a blokk gázimportjának 45%-át ez teszi ki.
Ez az elhúzódó világjárvány plusz háború kombó példátlan, és a közgazdászok ennek következtében tartós inflációra számítanak. Az infláció azonban eleve fenntarthatatlan, így talán jobb lenne „tartósabb” inflációt mondani. Általában az ilyen inflációs szintek egy ideig forrnak, mielőtt kiegyenlítődnek, és a kormányok/központi bankok levehetik a terhet a vállukról. A háború csak olaj volt a tűzre, de végül ezek a szintek is csökkenni fognak. De továbbra is elengedhetetlen, hogy a kulcsfontosságú gazdaságok kormányai gyorsan és határozottan cselekedjenek, különben hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a dolgok egyre többe kerülnek.
Elektromos járművek – új határ
Bár az elektromos járművek egyre inkább elterjedtek, még mindig nem használjuk ki teljes mértékben az egyik legjobb előnyüket: a tervezési rugalmasságot. Mechanikus alkatrészeik többsége nem ott található, ahol a fosszilis üzemanyaggal működő motorok mindig is voltak. Ehelyett a benzinmotoroknál sokkal kisebb elektromos motorokat a kerekek közé szerelik. A benzinmotoroknál kötelezően előírt sebességváltók nem foglalnak el értékes helyet az utastérben. Mivel a hajtókarokra már nincs szükség, ezért okafogyottá vált az alagútra a padló közepén, és a hátsó utasüléseket sem kell már úgy elhelyezni, hogy helyet csináljanak az üzemanyagtartályoknak. Az EV áramforrása – az akkumulátor – nehéz és nagy, de minimális magasságú. A kerekek által védett területen belül helyezkedik el, és az alváz részeként – szerkezeti elemként – van beépítve. Mindezen különbségek miatt csak idő kérdése, hogy mikor térünk el a hagyományos autótervezés fogalmától. A kevesebb korlátozás nagyobb szabadságot jelent, ami valószínűleg a sokkal jobb utasélményben fog kicsúcsosodni. Bár egy ideje már jelen vannak az EV-k, azonban még mindig nem láttunk olyan mainstream EV-ket, amelyek valóban egyedi formatervezéssel rendelkeznének.
Ez jól tükrözi azt, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk ragaszkodni ahhoz, amit ismerünk. Még ha jelentős üzleti motivációnk is van az innovációra, a fogyasztók nem feltétlenül akarják, hogy túl gyorsan változtassunk rajta. Az autóiparnak lassan kellett meggyőznie a vásárlókat, hogy vegyék meg az elektromos járműveket, és most, hogy végre fordult a kocka, elég mozgásterük van arra, hogy elkezdjék megkérdőjelezni a tömegek elképzeléseit arról, hogy mit is jelent egy ilyen jellegű jármű.