Ragadós infláció
Az amerikai pénzügyi szakértők – főként a befektetők és a közgazdászok – arra számítottak, hogy májusban mérséklődik az infláció. Ehelyett azonban az infláció ismét felgyorsult, ami „csúnya”, „nem kívánt meglepetést” okozott. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a Fednek ismét drasztikus lépéseket kell tennie, hogy lassítsa az elmúlt négy évtized leggyorsabb inflációnövekedését. Az elmúlt hónapokban volt remény arra, hogy az infláció már elérte a csúcspontját, ezért a további gyorsulás egyenesen ijesztő. Ez politikai sebezhetőséget jelent majd Biden elnök számára, mivel a választók – helyesen vagy sem – szinte mindig a regnáló elnököt hibáztatják az inflációért. Ez azt is jelenti, hogy a Fedre nagy nyomás nehezedik majd, hogy a következő hónapokban folytassa a kamatemelést. A fogyasztói árindex adatai egyre inkább azt mutatták, hogy az ukrajnai háború továbbra is felfelé nyomja a benzin, az elektromos áram és az élelmiszerek árát. Az olyan alapvető dolgok, mint a tojás, a hús és a kenyér árai az egekbe szöktek, és a napi élelmiszerek árát mérő index 1979 óta a legnagyobb éves növekedést regisztrálta. A szolgáltatások, például a lakhatás inflációja továbbra is magas maradt. A fogyasztási cikkek inflációja – amelyről a kormányzat tisztviselői azt remélték, hogy lassul, mivel az ellátási láncok elakadásait az olyan ágazatokban, mint az autógyártás, megoldják – a tavaszi lassulás után ismét megugrott. Minél tovább tart a jelenlegi inflációs hullám, annál rosszabb lesz a világgazdaság helyzete.
Nagy-Britannia nehézségei
Bár az Egyesült Államokban is nehéz a helyzet, az Egyesült Királyságban még ettől is rosszabb lehet. Nagy-Britanniában a GDP átlagos éves növekedése a nagy recessziót megelőző évtizedben 2,7% volt, de manapság ez az érték már inkább csak 1,7%. Rengeteg ország szenvedett a világgazdasági válság és a pandémiához kapcsolódó recesszió miatt. Nagy-Britannia problémái azonban ennél mélyebbre nyúlnak. Az egy főre jutó GDP 2022-ben több mint 25%-kal lesz alacsonyabb, mint Amerikáé, vásárlóerő-paritáson mérve. Nagy-Britannia a 2000-es évek közepe óta csökkenő tendenciát mutat Amerikával és Németországgal szemben. Az átlagbérek most körülbelül annyival maradnak el az amerikaiaktól, mint Lengyelországé Nagy-Britanniához képest. Ennek hátterében a gyenge termelékenység áll. A 2007-ig tartó időszakban a brit termelékenység növekedése a második volt a G7-ek között Amerika után. A 2019-ig tartó évtizedben az egy munkaórára jutó kibocsátás mindössze évi 0,7%-ra csökkent, amivel Nagy-Britannia a második leglassabb a G7-ek között, csak Olaszországnak volt ennél gyengébb mutatója. Ha Nagy-Britannia termelékenységének növekedési üteme nem esett volna vissza a pénzügyi válságot követően, az egy főre jutó GDP 2019-ben 6700 fonttal (8380 dollárral) lett volna magasabb, mint jelenleg.
Legalábbis rövid távon a Brexit rontott a helyzeten. Az üzleti beruházások alacsonyabbak, mint a népszavazás idején. Az Európai Unióval kereskedő cégek 2020 vége óta többlet papírmunkával, vámügyi késedelmekkel és magasabb adókkal szembesülnek. Nagy-Britannia 2021 utolsó negyedévében 16%-kal kevesebbet exportált, mint 2019 végén. A globális árukereskedelem ezzel szemben közel 6%-kal nőtt. A kilátások is rosszak. Az OECD előrejelzése szerint jövőre a brit GDP stagnálni fog. A hivatalos előrejelzések szerint a reáljövedelem öt év múlva alacsonyabb lesz, mint ma, amiről a magasabb adók és a fogyasztói árinfláció tehet, amely 9%-kal magasabb, ha a nagy gazdasági hatalmakhoz mérjük. A probléma egy része az, hogy a nagyravágyó politikusok annyi ostobaságot beszélnek a növekedésről. A bonyolult statisztikai adatok tengerében egy okos hivatalnok tud találni olyan számot, amely kedvező fényben tünteti fel Nagy-Britanniát, de ne hagyják magukat becsapni. Az önámítás elfojtja a politikáról való újszerű gondolkodást, ami az egyik oka annak, hogy Nagy-Britannia gazdasági vitái a növekedés szempontjából csak érintőlegesek, sőt károsak voltak. A 2010-es évek nagy részében a politikusok a hiány csökkentésének megszállottjai voltak. A költségvetési fegyelem fontos, de aligha gyógyír Nagy-Britannia bajaira.