A Harvard Business Review-ban nemrégiben megjelent Harsha Misra cikke azt tárgyalja, hogy a nagy intenzitású intervallumos edzés (HIIT) hogyan alkalmazható üzleti kontextusban is. A beavatatlanok számára a HIIT egy olyan edzésmódszer, amely a hosszabb, alacsony erőfeszítésű időszakokat maximális vagy közel maximális erőkifejtésű intervallumokkal kombinálja. Tehát ahelyett, hogy 30 percet futna közepes iramban, a HIIT futó 2 percig kocog, majd 1 percig sprintel, és ezt a folyamatot körülbelül 20 percen keresztül ismétli.
Ahogy Misra rámutat, a világ profi hosszútávfutói is alkalmazzák a HIIT módszereket az edzéseik során. Meglepő módon az elit távfutók edzés idejük 80%-át alacsony intenzitással töltik, ami könnyűnek és viszonylag lassúnak tűnik. A tréning másik 20%-át magas erőbedobással végzik, ami az abszolút határon vagy annak közelében való futást jelent.
Az átlagos futók, azaz a jó, de nem kiemelkedő atléták hibája, hogy közepes intenzitással edzenek, ami azt jelenti, hogy „a kényelmetlenségig hajtjuk magunkat, de messze nem teljes gőzzel”. A professzionális futók nem akarnak ilyesmit, mivel el akarják kerülni, hogy „túl sok fájdalmat okozzanak maguknak túl kevés haszonért”. Annyira nehéz minden egyes nap keményen hajtani, még akkor is, ha nem a maximumra dolgoztatjuk magunkat. A közepes erősségű megközelítéssel sokkal nagyobb a sérülés kockázata, ráadásul a kutatások kimutatták, hogy a 80/20-as edzés maximalizálja a versenyteljesítményt.
Az üzleti életre lefordítva a HIIT módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is. A befektetők esetében a 80/20-as szemlélet igen sikeres lehet. Misra rámutat Warren Buffettre, aki köztudottan a történelem egyik legnagyobb befektetője volt, de hírneve ellenére az üzletember szabadkozik, amikor arról kérdezik, milyen nagy lépéseket tett az évek során, hiszen ehelyett azt hangsúlyozza ki, hogy mennyire lusta volt, és sikereinek nagy részét „a lustasággal határos letargiának” köszönheti. 2008-ban Buffett a címlapokra került, amikor arra fogadott, hogy az indexalapokba (a befektetés legalacsonyabb intenzitású változatába) történő invesztíciói 10 év alatt felülmúlják az intenzitásukról és proaktív befektetési stílusukról ismert fedezeti alapok teljesítményét. 2015-re a fedezeti alapok évekkel a 10 éves határidő előtt „beadták a kulcsot”, mert Buffett szeretett indexalapjai messze-messze megelőzték őket. Hogy egyértelmű legyen, Buffett képes volt a legmagasabb fokozatba kapcsolni, amikor a helyzet úgy kívánta; ezért van a Berkshire Hathawaynek több százmilliárdos likvid „hadipénztára”, amelyet egy pillanat alatt készek bevetni a csődbe jutott vállalatok felvásárlására.
De hogyan alkalmazható a HIIT megközelítés valakinél, aki nem a világ legnagyobb befektetési cégét vezeti, hanem menedzser vagy cégtulajdonos? A 80/20-as hozzáállást alkalmazó vezetők esetében fennáll annak a veszélye, hogy kollégáik, köztük a feletteseik előtt lustának tűnnek. Ráadásul nehéz lehet motiválni és kihozni a legjobbat a csapatból, ha úgy érzik, hogy a felettük álló személy letargikus. Világossá vált, hogy bizonyos iparágak és pozíciók esetén a 80/20-as szemlélet működik, míg másoknál ugyanez nem hatásos. Egy olyan értékesítési vezető, aki lassan tud személyes kapcsolatokat kiépíteni az ügyfelekkel, talán profitálhat a 80/20-as megközelítésből, ha a dolgokat nagy sebességbe tudja kapcsolni, amikor eljön az ideje, hogy üzletet kössön ezekkel az ügyfelekkel. Másrészt egy olyan személynek, aki a hierarchiában lejjebb helyezkedik el, közepes intenzitású szemléletre lehet szüksége, ha sikeres akar lenni, mert a KPI-it kell elérnie ahhoz, hogy megtarthassa az állását. A konklúzió: a távfutással ellentétben nincs olyan hozzáállás, amely eredendően jobb vagy rosszabb lenne a másiknál, különösen azért, mert az egyén személyiségtípusa befolyásolja, hogy az adott ember számára melyik a sikeresebb. De mindannyiunknak nyitottabbnak kellene lennünk arra, hogy a HIIT szemlélet sikereket hozhat.