test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Visszatekintés a nagy recesszióra: A pénzügyi válság okai és hatásai (1. rész)

A 2008-as pénzügyi válságot több tényező együttesen okozta, többek között a következők: a rossz hitelképességű hitelfelvevőknek nyújtott másodlagos jelzáloghitelek; a bankok és más pénzügyi intézmények nem tudták megfelelően felmérni e jelzáloghitelek kockázatát; a pénzügyi derivatívák, például a jelzálogfedezetű értékpapírok használata, amelyek az ilyen jelzáloghitelek kockázatát az egész globális pénzügyi rendszerben elterjesztették; valamint a szabályozás és felügyelet hiánya e gyakorlatok tekintetében. Emellett az alacsony kamatlábak és a 2000-es évek eleji ingatlanpiaci fellendülés is hozzájárult a válsághoz.

A fellendülés

Fontos megérteni, hogy a 2000-es évek elejének ingatlanpiaci fellendülése mennyire jelentős volt. Az Egyesült Államokban a lakásárak 2000 és 2006 között gyorsan emelkedtek, egyes területeken több mint 50%-kal nőttek. Ennek hátterében több tényező együttes hatása állt, egyebek között az alacsony kamatlábak, amelyek megfizethetőbbé tették a lakásvásárlási hitelfelvételt, valamint az erős gazdaság. Emellett a lakáspiacon sok volt a spekuláció, mivel sokan úgy vélték, hogy a lakásárak drágulása a végtelenségig fog tartani.

Ez a lakásépítések és a lakáseladások emelkedéséhez, valamint a lakásvásárlásra jelzáloghitelt felvevők számának növekedéséhez vezetett. Az ebben az időszakban felvett jelzáloghitelek száma minden korábbinál magasabb volt, és ezek közül sok olyan rossz hitelképességű hitelfelvevőknek nyújtott másodlagos jelzáloghitel volt, akik a normál hitelezési szabályok szerint nem kaphattak volna ilyen jellegű kölcsönt.

Mivel az ingatlanárak 2006-ban tetőztek, majd csökkenni kezdtek, sok hitelfelvevő képtelen volt fizetni a jelzáloghitel törlesztőrészleteit, ami az elárverezések hullámához és a lakáspiac összeomlásához vezetett, ami a 2008-as pénzügyi válság egyik kiváltó oka volt.

A hitelfelvevők

A rossz hitelképességű hitelfelvevők több okból is kaptak hitelt. Az egyik az volt, hogy a 2000-es évek elején a lakásárak gyorsan emelkedtek, ami megkönnyítette a hitelezők számára, hogy rossz hitelképességű hitelfelvevőknek is jóváhagyjanak hitelt, mivel a fedezetként használt lakások értéke nőtt. Ez a hitelezési standardok enyhüléséhez vezetett, és sok hitelező olyan hitelfelvevőknek is elkezdett kölcsönt jóváhagyni, akik korábban nem kaptak volna.

A másik ok az új pénzügyi termékek, például az állítható kamatozású jelzáloghitelek (ARM) és a csak kamatra felvehető jelzáloghitelek elérhetősége volt, amelyek megkönnyítették a rossz hitelképességű hitelfelvevők számára a kölcsönhöz jutást. Az ilyen típusú hitelek gyakran alacsony, néhány év múlva változtatható kamatlábakkal rendelkeztek, ami rövid távon megfizethetőbbé tette a törlesztőrészleteket a hitelfelvevők számára.

Emellett az automatizált hitelbírálati rendszerek fokozott használata is hozzájárult a rossz hitelképességű hitelfelvevők számára nyújtott hitelek jóváhagyásához, mivel ezek a rendszerek esetleg nem tudták figyelembe venni a hitelfelvevő hiteltörténetének minden árnyalatát, ami olyan hitelkérelmek jóváhagyását is eredményezte, amelyeket egyébként elutasítottak volna.

Végül pedig nagy volt a kereslet a jelzáloghitelek és az általuk létrehozott jelzálogfedezetű értékpapírok iránt. Ennek eredményeképpen sok hitelező és pénzintézet motivált volt arra, hogy a hitelfelvevők hitelképességétől függetlenül a lehető legtöbb kölcsönt hagyja jóvá.