test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Visszatekintés a nagy recesszióra: A pénzügyi válság okai és hatásai (3. rész)

A 2008-as pénzügyi válságot több tényező együttesen okozta, többek között a következők: a rossz hitelképességű hitelfelvevőknek nyújtott másodlagos jelzáloghitelek; a bankok és más pénzügyi intézmények nem tudták megfelelően felmérni e jelzáloghitelek kockázatát; a pénzügyi derivatívák, például a jelzálogfedezetű értékpapírok használata, amelyek az ilyen jelzáloghitelek kockázatát az egész globális pénzügyi rendszerben elterjesztették; valamint a szabályozás és felügyelet hiánya e gyakorlatok tekintetében. Emellett az alacsony kamatlábak és a 2000-es évek eleji ingatlanpiaci fellendülés is hozzájárult a válsághoz.

Hosszú távú következmények

A 2008-as pénzügyi válság jelentős hatással volt a világgazdaságra, és több területen is maradandó változásokhoz vezetett, többek között:

  1. Banki szabályozás: A válság a bankokra vonatkozó szabályozás szigorodásához vezetett, beleértve az Egyesült Államokban a Dodd-Frank-féle Wall Street Reform és Fogyasztóvédelmi törvényt, amelynek célja az átláthatóság növelése és a kockázatok csökkentése volt a pénzügyi rendszerben.
  2. Monetáris politika: A központi bankok, például a Federal Reserve, a válságra reagálva megváltoztatták monetáris politikájukat mennyiségi lazítást és alacsony kamatlábakat alkalmazva a gazdasági növekedés ösztönzésére.
  3. Gazdasági egyenlőtlenségek: A válság a gazdasági egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett, mivel a gazdagok jobban ki tudtak lábalni a recesszióból, mint az alacsonyabb jövedelmű egyének és közösségek.
  4. A pénzügyi intézményekbe vetett bizalom: A válság rontotta a pénzügyi intézményekbe és a kormányzati szabályozókba vetett bizalmat, ami a bankrendszerbe vetett közbizalom csökkenéséhez vezetett.
  5. Nemzetközi együttműködés: A válság a gazdasági kérdések kezelése érdekében a nemzetközi együttműködés fokozódását is eredményezte, a G20-ak a globális gazdaságpolitika megvitatásának kiemelkedőbb fórumává váltak.

A játéktér

Az egyenlőtlenség talán a legérdekesebb hosszú távú hatás, mert ez, ami a legvalószínűbb, hogy jelentős változássá alakul. A válságot követő recesszió aránytalanul nagy hatással volt az alacsonyabb jövedelmű egyénekre és közösségekre, mivel ők voltak azok, akik kevésbé tudták kiheverni a munkahelyek elvesztését és a vagyoncsökkenést.

Az Egyesült Államokban a háztartások legfelső 1%-ának a vagyona 2007 és 2016 között 37%-kal nőtt, míg az alsó 90%-nak átlagosan 4%-kal csökkent. Hasonlóképpen, a válságból való kilábalást a legtöbb munkavállaló számára a lassú bérnövekedés jellemezte, míg a legjobban keresők jövedelme gyorsabban nőtt.

Az egyenlőtlenségek növekedésének tendenciája nem korlátozódik az Egyesült Államokra; más fejlett országokban is megfigyelhető. A válság nagy hatással volt a fejlődő világra is, ahol számos országban visszaesett a gazdasági növekedés és nőtt a szegénység. A válság sokak számára a munkanélküliség és a szegénység növekedéséhez is vezetett, ami még nagyobb egyenlőtlenséget eredményezett. Összességében a pénzügyi válság tartós hatással volt a gazdasági egyenlőtlenségekre, mivel a recesszióból való kilábalás aránytalanul nagy mértékben kedvezett a leggazdagabb egyéneknek és háztartásoknak. A világválság csak felgyorsította ezt a tendenciát, mivel az elmúlt két évben létrehozott globális vagyon nagy része a milliárdos osztályhoz került.