test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Zsugorfláció

Magas inflációs időszakokban egyes márkák az eladási ár emelése helyett csökkentik termékeik tartalmát, így a fogyasztók kevesebbet kapnak ugyanazért az árért. Ez legális gyakorlat, de néha nem teljesen átlátható módja a gyártó haszonkulcsának fenntartására. A szakértők frappáns nevet adtak neki: zsugorfláció. Az elemzők ezt a jelenséget „láthatatlan inflációnak” nevezik. Lényegében a fogyasztónak eladott termék mennyiségének csökkentéséből áll, miközben fenntartják vagy akár emelik az árát. Ez a gyakorlat évtizedek óta tart, de az utóbbi években egyre szisztematikusabbá és kifinomultabbá vált.

A koncepciót Philippa „Pippa” Malmgren brit származású amerikai közgazdásznak tulajdonítják, aki geopolitikai és technológiai közgazdasági szakértő volt, és annak idején olyan elnökök tanácsadója, mint George W. Bush és Barack Obama. Ő nevezte el „shrinkflationnek”, szellemesen kombinálva az infláció kifejezést a shrink (zsugorodik) igével. A Signals: How Everyday Signs Can Help Us Navigate the World’s Turbulent Economy című könyvében Malmgren nagyon egyszerűen és intuitív módon határozta meg: „Zsugorodó inflációról beszélünk, amikor egy termék mérete, mennyisége vagy az ugyanabban a csomagban eladott egységek száma csökken az ár csökkenése nélkül. Ez azt jelenti, hogy kevesebbet adunk ugyanazért a pénzért.”

A közösségi oldalakon igen aktív közgazdász az utóbbi években humorosan is utalt a fogalomra: „A zsugorodó termék furcsa esete.” Ahogy a koleszterinről is gyakran mondják, „a csendes gyilkos”. A legfőbb áldozata pedig sok háztartás gazdasága, mivel hatással van a családi jövedelmekre és a személyes pénzügyekre, és leginkább a gyakran fogyasztott termékeket, például a csomagolt élelmiszereket érinti. Az eladott termékmennyiség öncélú „zsugorításának” ez a gyakorlata a magas inflációs időszakokban nagyon elterjedt. Tudományos kutatások kimutatták, hogy a fogyasztók nagyon vonakodnak tudomásul venni a kifejezett áremeléseket, ehelyett inkább passzívan elfogadják a méret vagy mennyiség csökkentését – amely nem jár árváltozással – még akkor is, ha az szabad szemmel is látható. Ez általában akkor fordul elő, ha a csökkentés a teljes termékmennyiség 5-10%-a között van.

Legális, de nem teljesen népszerű

A gyártó számára ez a fajta öncélú zsugorítás a haszonkulcsok jelentős növelését szolgálja a versenyképesség elvesztése és a márkaimázs szempontjából ezzel járó költségek nélkül, ami gyakran áremeléssel jár. Bár az olyan elemzők, mint maga Pippa Malmgren „cinikusnak” és „alapvetően tisztességtelennek” nevezték ezt a gyakorlatot az inflációból eredő áremelésekhez képest, amely a gazdasági fejlődés természetes következménye. Tény, hogy a zsugorítás legális, amennyiben az eladásra kínált termék mennyiségét helyesen és egyértelműen kommunikálják. Az már más kérdés, hogy ezt a fogyasztók hogyan érzékelik.

A zsugorodás azonban kétélű kard lehet. Egyrészt rövid távon a magas inflációs időszakokban, amikor mind az áremelés, mind a termék összetételének vagy összetevőinek megváltoztatása nehéz, vagy kontraproduktív stratégiát jelent, gazdaságilag nyereséges lehet. Amikor azonban a fogyasztók úgy érzékelik, hogy ezt az erőforrást felhasználták, becsapottnak érezhetik magukat, elveszíthetik a márkába vetett bizalmukat, és kedvezőbb alternatíva után nézhetnek.