Az amerikai dollár a legmeredekebb első félévi gyengülését könyvelte el 1973 óta, több mint 10 százalékot esett a főbb kereskedelmi partnerek valutáiból álló kosárral szemben. A visszaesés egy olyan időszakban következik be, amikor az amerikai gazdaság még mindig növekszik, ráadásul még a részvénypiacok is fellendülőben vannak – ezek mind olyan tényezők, amelyek normális esetben támogatnák az erős dollárt.
Történelmileg az éles dollárcsökkenések a pénzügyi rendszerben bekövetkezett strukturális változásokhoz igazodtak. 1973-ban a dollár és az arany szétválasztása például alapvető változást jelentett. Ma úgy tűnik, hogy az elmozdulás geopolitikai és politikai okokra vezethető vissza. A piacok alkalmazkodnak a Trump-kormányzat kereskedelmi és költségvetési stratégiájának következményeihez, beleértve az agresszív vámok bevezetését és a hiánykiadások iránti fokozott étvágyat.
Bár a kormányzat néhány szélsőségesebb vámjavaslatát azóta visszavették, a dollár mégis tovább hanyatlik. Az üzletbarát reformokkal és a deregulációval kapcsolatos kezdeti optimizmus átadta helyét az inflációval, az emelkedő kamatlábakkal és az amerikai politika kiszámíthatóságába vetett bizalom hosszú távú eróziójával kapcsolatos tartós aggodalmaknak. Ennek eredményeként pedig gyengült a dollárban denominált eszközök iránti kereslet, még a hagyományosan kockázatkerülő befektetők körében is. A gyengébb dollárnak számos gyakorlati következménye van, többek között, hogy az amerikai fogyasztók és utazók számára az importált áruk és a tengerentúli utazások drágábbak lettek. A külföldi befektetők számára a hozamok dollárban kifejezett értékének csökkenése visszafogja az amerikai piacok iránti lelkesedést. Ezzel párhuzamosan a gyengébb valuta előnyös lehet az amerikai exportőrök számára, de ezek a nyereségek a folyamatos kereskedelmi zavarok miatt bizonytalanok maradnak. A befektetők viselkedése tükrözi a változó hangulatot. A januári csúcspont óta a dollárindex folyamatosan csökken, annak ellenére, hogy az S&P 500 egyébként 24 %-os emelkedést produkált. Euróban mérve ugyanez az amerikai részvények emelkedése szerényebb, 15 %-os hozamot eredményez. Eközben az európai részvények vonzóbbá váltak az amerikai befektetők számára, ha a nyereséget visszafordítják dollárra. A bizalom a kincstári piacon is romlott. Az amerikai kormány kiadási tervei – amelyek várhatóan trilliárdokkal növelik a hiányt – további hitelfelvételt tesznek szükségessé. Ezzel egyidejűleg számos globális befektető elkezdte csökkenteni a dolláreszközökben való kitettségét. Ez a kombináció kérdéseket vet fel mind a kincstárjegyek, mind a dollár hosszú távú megbízhatóságát illetően, mint biztonságos menedékeszközöket.
Bár a dollártól való teljes körű globális diverzifikáció továbbra is spekulatív, a korai jelek mégis sokatmondóak. A csökkenő befektetői kereslet a növekvő költségvetési feszültségek idején bizonytalanságot hoz a világ egyik legstabilabb pénzügyi pillérébe. Ha ez a tendencia folytatódik, a dollárnak a globális pénzügyek középpontjában betöltött szerepe évtizedek óta a legkomolyabb próbatétel elé kerülhet.