test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A stagfláció kísértete

Az elmúlt évtizedben az inflációs ráták és a kamatlábak alacsonyak voltak az EU-ban. Olyannyira, hogy az Európai Központi Bank legfőbb gondja az volt, hogy ne legyenek túl alacsonyak, mivel ebben az esetben az infláció/kamatok sajátságos problémákat okozhatnak. Mivel azonban a kamatlábak az egekbe szöknek, és az éves inflációs ráta az euróövezetben júniusban elérte a 8,6%-ot, az EKB-nak most már egészen más akadályokkal kell szembenéznie. Az infláció kezelése összetett probléma, és az EKB számára ez egy olyan nehéz feladatot jelent, amelyet mind a 19 tagállamra vonatkozóan külön-külön kell kezelnie.

A kontraszt éles. Az EKB döntéshozói évente egyszer találkoznak a portugáliai Sintrában, hogy megvitassák, milyen módon kezeljék a sürgető makrogazdasági kérdéseket. Idén azonban a megbeszéléseken már a kamatlábak csökkentése, nem pedig emelése szerepel. Bár nem minden szakértő ért egyet abban, hogy miként lehet ezt a feladatot megoldani, egy dologban egyetértés mutatkozott: gyors és határozott fellépésre van szükség.

Az EKB gondjainak okai jól ismertek: az ukrajnai háború, az egekbe szökő energiaárak és az a tény, hogy a COVID idején kezdődött globális ellátási lánc zavarai nem enyhülnek. Ami nem teljesen ismert az az, hogyan lehetne elkerülni a lehető legrosszabb kimenetelű helyzetet: a stagflációt. Ez az, amikor a gazdasági növekedés stagnálásának hosszabb időszaka magas inflációval párosul. A stagfláció leküzdése érdekében az EKB több mint tíz év óta először júliusban kamatemelést tervez. A tervek szerint júliusban 0,25%-kal, majd szeptemberben egyelőre nem ismert mértékben (bár ez valószínűleg több lesz, mint 0,25%), és onnantól kezdve pedig további kamatemeléseket ütemeznek. Ez az út a „fokozatosság” elvét követi, amelynek célja, hogy elkerüljék a piacok megijesztését és a pánik kirobbantását.

A hidra

A legnehezebb a jegybank számára, hogy nem tudja pontosan, mit kell tennie ahhoz, hogy az inflációt mérsékelje anélkül, hogy túlzásba vinné. Van néhány módszerük, például a kamatlábak megváltoztatása, de ezek azonban késleltetett reakciókkal járnak. Az EKB csak hónapokkal az intézkedései után fogja tudni, hogy a bevezetett változtatásai hatásosak voltak-e. Így a késleltetett hatású rendelkezései azt jelentik, hogy mindent meg kell tenniük, hogy a jövőt hiteles információkra alapozva jósolják meg. Ehhez a háztartási, üzleti és pénzpiaci adatokból származó tényeket mérlegelik, és sok vita folyik arról, hogy az egyes területek mekkora jelentőséggel bírnak az összkép szempontjából. Bár nem tudják, hogy az intézkedéseik hatékonyak lesznek-e, azt azonban igen, hogy fájdalmasak lesznek. De maga a magas infláció minden bizonnyal még több nehézséget fog okozni minden érintettnek, ezért a tétlenség nem járható út.

Egyesek azzal vádolták az EKB-t, hogy túl sokáig vár a kamatváltoztatással. Hiszen amerikai kollégája, a Fed már az elmúlt hónapokban is végrehajtott kamatváltoztatásokat. Az EKB azonban az inflációs okokra hivatkozva indokolja lassabb lépését. A Fed a túlfűtött amerikai gazdaságot próbálja kezelni, és megpróbálják azt lehűteni. Európában nem ez a probléma, hiszen itt a teljes fogyasztás még mindig kisebb, mint a világjárvány előtt volt. Az EKB-nak nemcsak ezt az inflációs problémát kell megoldania, hanem azt úgy kell rendeznie, hogy az a 19 független, de egymástól mégis függő gazdaság számára működjön. Júniusban például Máltán 6,1%-os volt az infláció, Észtországban viszont 22%. Tekintettel a feladat összetettségére, talán nem is olyan rossz út a lassú, összehangolt megközelítés.