A világjárvány első napjaiban az egyik fontos gazdasági hír az volt, hogy milyen sok ember veszíti el a munkáját. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének becslése szerint csak 2020 második negyedévében több mint négyszázmillió ember vált munkanélkülivé. Míg az uniós országok jobban ösztönözték a munkáltatókat arra, hogy megtartsák alkalmazottaikat, más piacokon – különösen az Egyesült Államokban – nagymértékű volt a munkahelyek megszűnése. Mivel erre még nem volt példa, ezért a legtapasztaltabb előrejelzők sem bocsátkoztak olyan jóslatokba, hogy milyen következményekkel járhat mindez.
Most, majdnem két évvel később, a munkavállalók rekordszámban mondanak fel, ami munkaerőhiányt okoz minden piacon és ágazatban. Ahogy a The Economist rámutat, „az elmúlt két év nagy részében az volt a jogos feltételezés, hogy a világjárvány lecsengésével az emberek tömegesen fognak visszamenni dolgozni. Ez ma már kevésbé látszik hihetőnek. Úgy tűnik, hogy a munkavállalók számának csökkenése részben tartósnak bizonyul. Ez viszont korlátozhatja Amerika gazdasági potenciálját, mivel a csökkenő munkaerőállomány visszafogja a növekedést”. Hiszen a munkaerőhiány leginkább azokban az iparágakban jelentkezik, ahol a világjárvány elején a legtöbb embert bocsátották el, és úgy tűnik, ez kifejezetten negatív hatásként ütött vissza ezekben az ágazatokban.
A világjárvány mindannyiunkat arra késztetett, hogy átértékeljük a munkahelyünkhöz fűződő kapcsolatunkat. Sokkal jobb helyzetben találtam magam azért, hogy olyan típusú, mennyiségű és intenzitású munkát végezhetek, amelyet akarok. Azonban ha jobban belegondolunk, több millióan nem ugyanerre a következtetésre jutottak. Néhányan, akik már közeledtek a nyugdíjhoz úgy döntöttek, hogy egyszerűen korábban élnek ezzel a lehetőséggel. Mások, akik aggódtak maguk vagy szeretteik egészségéért úgy gondolták, hogy olyan pályát választanak, amelyhez kevesebb kockázat társul. Mindenki rendkívül személyes döntést hozott, és világszerte megfigyelhető az a tendencia, hogy a munkavállalóknak magasabbak az elvárásaik, mint korábban. Azok a munkáltatók, akik valóban törődnek a dolgozóikkal – amikor a munkavállalók jólétéről van szó -, ezt a hiányt lehetőségként fogják fel arra, hogy másképpen viszonyuljanak az alkalmazottaikhoz.
Egy nem nukleáris korszak (legalábbis Európában)
Az atomenergia termelés az elmúlt évtizedekben folyamatosan hanyatlott. 1996-ban a nukleáris forrásokból származó globális bruttó villamosenergia-termelés 17,5%-os csúcsot ért el, azonban ez az arány 2020-ra egészen 10,1%-ra csökkent. Ahogy a Forbes Sofia Lotto Persio rámutat, „Németország erőfeszítései, hogy fokozatosan kivonja nukleáris létesítményeit, 2022-ben fejeződnek be. A fukusimai katasztrófa világszerte az atomenergia újraértékelésére ösztönzött minden államot”. Németország álláspontját azonban más európai hatalmak nem osztják; Franciaország, az Egyesült Királyság vagy Hollandia mind új reaktorok építését fontolgatják a vízfogyasztással, a hosszú építési idővel és a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak ellenére. Ettől függetlenül a döntő tényező végül a jó öreg gazdaságosság lehet. Ahogy a szakértők rámutatnak a World Nuclear Industry Status Report című jelentésben, „a megújuló energiaforrások költségei a gyártás és a telepítés fokozatos fejlődésének köszönhetően tovább csökkennek, míg a nukleáris energia – a több mint fél évszázados ipari tapasztalat ellenére – továbbra is növekvő költségeket mutat…”. Az atomenergia jelenleg a legdrágább termelési forma, kivéve a gázüzemű csúcserőműveket”.
Érdekes módon a Fukusimához hasonló valódi katasztrófáknak végül talán kisebb hatása lesz a nemzetközi energiapolitikára, mint egy tévésorozatnak. Az HBO 2019-es sikersorozata a Csernobil lett, ahol az emberek szembesülhettek az atomenergiával kapcsolatos kockázatokkal, még akkor is, ha a legtöbb ilyen rizikótényező a technológia és a biztonság javulása miatt már nem jelent valós aggodalmat. A sorozat komor, sötét és reális képet festett arról, hogy a világ milyen közel került a példátlan ökológiai katasztrófához. Ha a gazdasági nyomás végül megegyezik a közvélemény kockázatérzékelésével, akkor a következő év a nukleáris energia alkalmazásának végét jelentheti.