A Decision magazinban is írtunk a jelenségről, amely 2020 év végén komoly vitát indított el szakmai körökben. A munkavállalók munkahelyekhez való ragaszkodásában bekövetkező változásokkal kapcsolatos előrejelzések megosztották a szakmát és az olvasókat is. A „settenkedő fluktuáció” jelenségre történő felhívás arra figyelmeztette több mint egy évvel ezelőtt az üzleti élet szereplőit, hogy a munkavállalók sokkal könnyebben hagyják majd el munkahelyeiket annak ellenére, hogy sem a szakma, sem maguk a munkáltatók nem ezt a viselkedést tartották reálisnak.
Az igazi törődés
Egy pandémia helyzetet társadalmi szintű mentális szempontból megérteni komplikált dolog. Pláne azért, mert a szociológia, a társadalomkutatás leginkább a már megtörtént eseményeket értékeli, és azok tanulságait összegzi. Igen ám, csak az üzletben a menedzsereknek előre kell tervezniük, így az adatokkal előzetesen kell rendelkezni, nem utólag megérteni, hogy mit és hol rontottak el. Ha valahol hatalmasat tévedtek a szakemberek az mindenképp a munkavállalók „lojalitásának” kérdésköre volt, illetve annak változási mechanizmusa a pandémia árnyékában. A legtöbb üzletember úgy gondolta, hogy 2020-ban a legfontosabb feladat, hogy az elsőszámú döntéshozók pszichésen túléljék a válságot és legyen energiájuk arra, hogy új üzleti stratégiával álljanak elő a megváltozott piaci körülményekre. Ez igaz is, mert ez valóban fontos teendő volt. De az már téves következtetés volt, hogy amint megvan a stratégia a munkára, a munkahely megtartására kiéhezett munkavállalók azonnal hozzálátnak annak megvalósításához. Óriási tévedés! A munkavállalók mentális válságáról ugyanis sokan elfeledkeztek a döntéshozói pozíciókban. Sokan bezárkóztak, próbálták nyalogatni sebeiket vagy épp újraépíteni önmagukat, de mindeközben a munkavállalók tömege úgy érezte, hogy nem foglalkoznak velük, elárvultak. Hiszen a legnehezebb helyzetben nagyon kevés menedzser tudott valódi támasz lenni számukra. Ráadásul a magánéletüket is védeni kellett, újra kellett értelmezni, melyben a munkáltatók szintén nem vettek részt, sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem adtak. Már akkor lehetett látni, hogy a toborzási piacon azon jelentkezők száma, akik konkrét munkahellyel rendelkeznek – tehát nem az elkeseredett álláskereső kategóriába tartoznak – drasztikusan megnövekedett. Ez a trend pedig tökéletesen jelezte előre, hogy komoly meglepetések fogják érni azokat a munkáltatókat, ahol a vezetés leszerepelt, vagy egyszerűen csak nem szerepelt jól a vírus időszakban. Közben rádásul a lojalitás is megváltozott, hiszen a munkavállalók jelentős része a társadalmilag kikényszerített szabályokat eldobta. A lojalitás sokkal objektívebb és őszintébb lett ebben az időszakban. Persze vannak olyannak munkáltatók, akiket ez nagyon pozitívan érint, és vannak olyanok, akiket nagyon negatívan, és nagyjából nincsen átmenet a kettő között. Az biztos, hogy 2021 egyértelműen mutatta, hogy a munkavállalókkal való törődést egy magasabb szintre kell helyezni. Ehhez viszont ha tetszik, ha nem, meg kell ismernünk azokat, akik nekünk és értünk dolgoznak. Menedzserekként sokkal nyitottabbnak és empatikusabbnak kell lennünk, és ebbe a hagyományosnak mondható önző menedzserszemlélet már nemcsak hogy nem kedvelt, hanem egyszerűen elfogadhatatlan. Ez persze komoly változásokat hoz magával a teljes munkaerőpiacon, hiszen a karrierista, saját céljait előtérbe helyező, azt a céges célokhoz csak átmeneti időszakra igazítani akaró vezetők kezdenek munka nélkül maradni. Az emberismeret és az emberekkel való igazi törődés kritikus lesz 2022-ben. És ebben már nem lesznek elfogadottak a felületes „csináltunk is valamit, meg nem is” megoldások.
Előző rész
Be nem vált jóslatok – Meg nem valósult gazdasági előrejelzések 2021-ben, 1. rész