Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Munkának élni vagy munkából élni, 2. rész: Soha ne menj vissza!

Már a járvány megjelenésekor mindannyian tudtuk, hogy a COVID bizonyos paradigmaváltásokat eredményez a munkával való kapcsolatunk tekintetében. Ez a sorozat a különböző területek és ágazatok közötti összefüggéseket vizsgálja, amelyek azt mutatják, hogy az emberek világszerte hogyan értékelik újra a meglévő munka és magánélet egyensúlyát.

Az Ipsos a Világgazdasági Fórummal együttműködve széles körű felmérést végzett több mint 12 500 alkalmazottal 29 országban. Ennek a tanulmánynak az egyik hátránya, hogy május és június között készült, ami azt jelenti, hogy az eredményei már nem teljesen relevánsak. A felmérésben részt vevők közül sokan kissé eltérően gondolkodhatnak és vélekedhetnek az országukban végzett tömeges oltási kampányokról. Ezenkívül az országok nagyon különböző munkakultúrával rendelkeznek, így az adatok kultúrák közötti kombinálása erősen torzíthatja azt. E gyengeségek ellenére a felmérés eredményei továbbra is értékes következtetéseket vonnak le.

Az emberek 66%-a véli úgy, hogy a munkáltatóknak rugalmasabbnak kell lenniük abban a tekintetben, hogy megköveteljék az alkalmazottaktól a rendszeres irodai jelenlétet, miután a COVID -korlátozások már feloldották.

Ez messze az a legfontosabb következtetés, amely a legtöbb következménnyel jár a munkaadók számára világszerte. A COVID -korlátozások világszerte folyamatosan enyhülnek (bár nem mindenhol). Ha nem lennének korlátozások egyértelmű, hogy az alkalmazottak kétharmada már nem akar teljes munkaidőben az irodában dolgozni. Még ha végül teljesen kordában is tartjuk a COVID -t, hosszú időbe telik, amíg felépülünk a járvány lelki hatásaiból. Az emberek nehezen tudják majd elfogadni, hogy ennyi időt kell otthonuktól távol tölteniük.

Az emberek 65% -a úgy gondolja, hogy rugalmasabb munkarenddel produktívabb.

Ez ebben a formában kicsit értelmetlen. A rugalmas munkarend hagyományosan a jól fizetett pozíciók jellemzője, amit egykor az elit luxusaként tartottak számon, és megszokták az ehhez tartozó előnyöket. Érthető, ha az emberek ezt túl dimenzionálják. Függetlenül attól, hogy a rugalmas munkarenddel azt hiszik, hogy produktívabbak, nyilvánvaló, hogy az emberek többsége szeretne ilyen módon dolgozni és élvezni annak minden előnyét.

64% -uk több rugalmasságot szeretne az irodában végzett munka terén.

Ez a következtetés talán a legszembetűnőbb számomra. Nem gondolják, hogy ez a szám kifejezetten alacsony? Sokak számára nehéz elképzelni azt a munkavállalót, aki nem akar rugalmasságot az irodában eltöltött időben. Ennek ellenére nem számolnak azzal a ténnyel, hogy sokan imádják a stabilitást, amit a felmérés szerint a munkavállalók mintegy 36% -a lényegesen többre értékel, mint a rugalmasságot.

Összefoglalva, a munka elvárásai változnak. Mostanra elcsépelt azt mondani, hogy az „új normális” vagy a „következő normális” vagy „soha nem normális” helyzetben vagyunk. Bárhogy is nevezzük, a munkavállalók nagyobb rugalmassága ma elvárás, szinte jog, és nem luxus.


Előző rész

Munkának élni vagy munkából élni, 1. rész: Munkaerőhiány