test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A tavalyi hó és az új szelek

A fejvadász piac átalakulása

Elérkezett az idő, amit oly sok menedzser várt már évek óta. Nem, nem vesztettem el a józan ítélőképességemet, hogy ilyen kihívásokkal teli időszakban ilyen mondatot írok le. Fejvadászként ülök az irodámban, és nézegetem az elmúlt hónapok statisztikáját, és valahol mosolygok, amikor belegondolok, hogy ha valaki azt mondja nekem mondjuk 2019 év végén, hogy a jelentkezések számában, abból a pozícióra alkalmas munkaerő számában egy év alatt 348%-os növekedést fogunk elérni, akkor valószínűleg őrültnek néztem volna.

Hol van már a tavalyi hó

Szinte hihetetlennek tűnik, olyan mintha legalább évtizedekkel ezelőtt történt volna, hogy komoly stratégiát kellett felépítenünk arra, hogy honnan tudunk egyáltalán jelölteket vadászni egy adott pozícióra. Mert hát megrendelés éppen lett volna, pont annak köszönhetően, hogy a cégek közvetlenül szinte az esélytelenek nyugalmával indultak egy toborzás alkalmával, így mindenképp szükségük volt külső támogatásra. A nemzetközi cégek esetében ez amúgy is természetes folyamat volt, de az elmúlt évtizedben egyre komolyabb szinten és mennyiségben kerestek fejvadász, toborzó szolgáltatást lokális cégek is. Mi, szakmabeliek pedig próbáltunk a realitásokon felül teljesíteni. Olyan túlkínálatot nem igazán láttam életemben, mint a 2015-2019-es időszakban, amikor a helyzet ráadásul évről-évre rosszabb lett. Azt azért hozzá kell tenni, hogy abban az időszakban is voltak cégek, akiknek nem esett nehezére akár a legerősebb munkavállalókat is behozni a cégeikbe. Általában a menő startupok élvezhették ennek a piacnak az előnyét, hiszen amikor ilyen szinten működik a túlkínálat, akkor a munkavállalók is hajlandók „rizikót vállalni” és egy igazán „cool” munkahelyen landolnak, még ha az nem is a legjobb kondíciókkal kecsegtet. De, amikor a piaci átlagbér bizonyos pozíciókban 30-40%-kal a normál szint felett van – mert azért ilyenekről is beszélhettünk egy pár évvel ezelőtt – mit is veszíthetne egy jó munkavállaló? Ha nem jön össze az egyik startupnál, majd megy a másikhoz, ha meg végképp megunja, akkor pedig beáll nyugodt körülmények között egy multihoz. Azt nem lehet mondani, hogy káros egy ilyen időszak, hiszen a magukról sokszor teljesen irreálisan pozitív képet festő munkaadók szembesülnek azzal, hogy valójában mennyit is érnek a piacon. Nagyon sok beszélgetésünk torkollott kellemetlen lezárásba, amikor a potenciális megrendelő partner megjelent a „teljesen egyediek vagyunk a piacon, ahol a fiataloknak öröm dolgozni” gondolattal, de sajnos le kellett őt hűteni a „vannak ugyanilyen tudással bíró cégek, akik sokkal sikeresebbek a piacon, így komoly kihívás lesz a fiatalokat idecsábítani” tényekkel. De hát ébresztőt kellett fújni a közös siker érdekében.

Új szelek fújnak

Már 2020 év végén tapasztalni lehetett, hogy a munkavállalók „nyugalmi korszakának” vége van. Megmozdult a piac, és nem csak az elküldések miatt utcára került munkavállalókról beszélünk. Megmozdult az egész munkaerőpiac. Felébredtek a munkavállalók, hiszen látták, hogyan reagál cégük a krízisre, és nagyon sok esetben nagyon negatív véleménnyel voltak a munkaadói döntésekkel kapcsolatban, még ha az adott munkavállalót nem is érintették kellemetlenül ezek. Ennek is köszönhető, hogy a toborzással, fejvadászattal foglalkozó cégek iránti kereslet jelentősen megnőtt. Ráadásul a „nem szükségből keresek azonnal állást” jelentkezők száma is nagyon megemelkedett. A legjobb szakemberek körülnéznek a piacon. Én pedig nyilván örülök ennek, hiszen, ha őszinte akarok lenni, az elmúlt években a szakmámat nem igazán tudtam „gyakorolni”. Az egész fejvadász szakma átment egyfajta értékesítési tevékenységbe, ahol a legfontosabb a megbízó „eladása” volt a potenciális munkaerő felé. Nem mondom, hogy ez egyértelműen rossz irány, de hát „minden szentnek maga felé hajlik a keze” alapon sokszor fordult elő, hogy annyira be akartunk tölteni egy pozíciót, hogy bizony fontos tényezők hiánya felett hunytunk szemet. És még csak nem is anyagi érdekeltség okán, hanem egyszerűen, amikor nyitva van egy pozíció közel egy évig, az ember már elveszíti a türelmét, és ilyenkor jön a „jó lesz ő is” effektus. Ráadásul ezek a munkavállalók is valóban beválnak, csak nem a legjobbak, így nem biztosítják a cégek továbbépülését. 2021 viszont teljesen új fejezetet nyitott nálunk is. Végre lehetőségünk van értékelni, keményen szelektálni, és valóban a legjobb versenyzőket tudjuk a starthoz állítani. Végre újra fejvadászok tudunk lenni!