Nagy dilemma előtt áll az üzleti világ a globalizáció, a nemzetköziség mértékének, annak konkrét üzleti gyakorlatba történő átültetésének kérdésében. Minél élesebb a verseny egy adott piacon, annál inkább jelenik meg az igény, hogy egy adott szakmában a legjobb szakembereket szerezzék meg maguknak a cégek. Egy ideig szinte minden vállalat abban gondolkodik, hogyan lehetne ezeket az experteket birtokolni, megszerezni, majd minél tovább bent tartani a szervezetben. Aztán elérkeznek ahhoz a szakmai szinthez, amikor már nem lehet belső kapacitással, hagyományos alkalmazottakkal megoldani egy feladatot, és „rákényszerülnek” a külső erőforrás bevonására. Bár a világ évtizedek óta egyértelműen a az „outsourcing” irányába halad, sokan még most is teljes mértékben idegenkednek alkalmazásától. De amíg ez akár tíz évvel ezelőtt is döntés kérdése volt, manapság már elmondható, hogy unikális szakismerethez, annak csúcsszintjéhez csak ilyen formában lehet hozzájutni. Ennek a trendnek ráadásul a pandémia igen komoly lökést adott az elmúlt két évben.
A kényszer hatása
Azt szokták mondani, hogy minden válságnak megvan a maga tisztító hatása a piacon, és a folyamat végén a gyenge cégek elpusztulnak, az erősek pedig felemelkednek. Ezt már többször átélhettük, de ilyen éles tükröt még nem igazán kaptak a vállalatok ebben az emberöltőben. De az is igaz, hogy vannak olyan személyiségtípusok, akiknek egyszerűen kell a kényszer hogy megmozduljanak, de mivel szakmai tudásuk kimagasló, gondolkodásuk logikus, így utol tudják érni az előrehaladt piacot, sőt le is tudják körözni azt. Ehhez viszont saját démonjaikkal kell megküzdeniük. Az outsourcing és a home office egy tőről fakad a démonok tekintetében: az irányítás elveszítésétől való félelem. Azonban rögtön szeretném hangsúlyozni, hogy valós félelem akkor, ha az ember nem jó szakembereket vesz maga köré. Nagyon óvatosan kell bánni a nem belső humán erőforrás alkalmazásánál, mert azt biztosan elmondhatjuk, hogy általában nem az a megfelelő partner, aki alapvetően szereti ezeket a kötetlen formákat. Aki első perctől kezdve rajongott a home office-ért, vagy az első adandó alkalommal kiment külsős cégbe dolgozni – szinte gondolkodás nélkül -, azok egyetlen dolgot láttak lehetőségként: a szabadságot. Kontroll nélküli munka, elszámoltatás és ellenőrző pontok kikerülése. Több mint húsz év tapasztalatára építve elhihetik nekem, hogy ebben kivételt még nem láttam. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek magas szakmai színvonalat nyújtó outsourcing cégek, és azt meg végképp nem jelenti, hogy minden home office-ban dolgozni szerető munkaerő megbízhatatlan. Csak akik valóban jó szakemberek és valóban dolgozni is fognak, nem rajongással indítanak és nem behunyt szemmel vágnak bele egy „távoli munkába”. Viszont az elmondható, hogy szakmai tudásukat sokkal inkább tudják fejleszteni, és hogy idejüket valóban a munkára tudják fordítani, mert elkerülhetik a felesleges időpazarlást, amit a munkahelyi szocializáció jelent sokszor erőltetetten. Hiszen ha nagyon sokan tartanak egyórás ebédszünetet, és többen beszélgetnek órákat a munkában, akkor a menedzser, a szakember követni akarja a társadalmi normákat, és még ha nem is aktív részese a párbeszédeknek, nem a munkával foglalkozik. Otthon, saját céges környezetben ez nem fordulhat elő.
Új típusú lojalitás
Azt elmondhatjuk, hogy az üzleti világ felfedezte és felfogta az outsourcing helyét. Azt is látjuk, hogy ma már vannak nagyon komoly szakmai tudást tömörítő cégek, akik nem annyira hangosak, nem nyomják annyira magukat – mint az az outsourcing iparra jellemző volt -, viszont valóban a szakma csúcsát képezik. Az ő munkavégzésük a belső alkalmazotti teljesítménytől akár drasztikus mértékben is eltérhet felfelé. Mivel az adott szakma csúcsemberei, ráadásul folyamatos szakmai fejlődésük biztosítva van azáltal, hogy nem egy adott cégnek, hanem több partnernek, azok eltérő kihívásaival dolgoznak. Ezen túlmenően munkaidejükben a munkára koncentrálnak, és mivel a legtöbb esetben nincsenek felesleges szocializációs elvárások támasztva feléjük, így sokkal magasabb színvonalú munkát jelentősen kevesebb idő alatt képesek elvégezni. Ráadásul a külső kontrollhoz képest erősebb ellenőrzést alkalmaznak saját maguk felett, így a megbízó biztonságérzete is növekszik a saját humán erőforrásnál tapasztaltakhoz képest. Nem nekik kell foglalkozni a munkaerő motivációjával, és bár egységnyi árazásban a saját munkaerő felett vannak, de mivel csak olyan mértékben veszik igénybe munkájukat, amire valóban szükség van, így összességében költséghatékonyabb. Ehhez persze szükséges, hogy a valóban szakmai outsourcing partnereket találjuk meg, akik nem akarnak több munkaórát eladni megbízóik felé. Nem túl nehéz manapság ezek kiszűrése a piacon, hiszen tele vannak munkákkal, nehéz őket elérni, és érzékelhetően záros határidőn belül el akarják végezni a feladatot. Azt pedig azért teszik meg magas színvonalon, mert igényességük nem enged a szintből, ráadásul szakemberként nem engedhetik meg maguknak az elégedetlen ügyfelet. Mármint hogy nem tudnak szembesülni azzal, hogy a szakmai munkájukkal valaki jogosan nem elégedett. Ez náluk szakmai hitelesség, és nem egó kérdése. Nagyon megváltozott ez a piac az elmúlt években, és a modern cégek egyértelműen rendeződtek be outsourcing partnerekre, hiszen így minden területen a legmagasabb szakmai szinthez jutnak. Az egy másik kérdés, hogy új trend az is, hogy outsourcing cégek és partnereik között szinte véget nem érő kapcsolat alakul ki, tehát előbb-utóbb szinte „belsős munkatársként” tekinthetünk rájuk, legalábbis lojalitás szempontjából. Merthogy ezek az új szemléletű külsős partnerek kimagasló lojalitási szinttel bírnak, már csak az ott dolgozó személyiségkarakterét is figyelembe véve.
Lokális határok nélkül
A legnagyobb kihívás és egyben a következő továbblépési lehetőség az outsourcing területén a lokális határok eltörlése. Már jelenleg is nagyon sokan alkalmaznak külsős partnereket akár úgyis, hogy egy óceán választja el őket egymástól. De sokan még mindig idegenkednek attól, hogy saját, jól bejárható lokációjukon kívül találjanak partnereket. Ez ugyanolyan fejlődési fázis, mint annak idején az első lépések. Ráadásul közben a globalizáció egyértelműen új lehetőségeket nyújt az üzleti döntéshozók számára. Egy olyan piaci helyzetben, amikor új stratégiai megközelítések, a hagyományostól eltérő megoldások szükségesek a sikerhez nem meglepő, hogy egyre többen alkalmaznak földrajzilag komoly távolságban lévő outsourcing cégeket. Persze a személyes kapcsolat mindig is fontos marad, de az igazán modern vállalatok fel vannak készülve arra, hogyan tudnak megfelelő szintű személyes kapcsolatot kiépíteni és fenntartani. Egyre inkább jellemző az, hogy az outsourcing cégeknek a megfelelő, üzletileg számukra fontos földrészeken vagy nagyobb földrajzi egységek mindegyikén egyfajta „front office” megoldásuk, irodájuk van, melyek között könnyen és flexibilisen mozognak. Ezeket az irodákat a legfontosabb üzleti csomópontokra helyezik, de az igazi ügyfélélmény okán fenntartanak úgynevezett „project office” hálózatot is, hogy egy nem a fővárosban lévő céghez is időben és térben tökéletesen hozzáférhessenek. Aztán a projektiroda könnyen alakul át standard irodává attól függően, hogy a partneri kapcsolat milyen irányba halad. Vagyis a nemzetközi terjeszkedés is egy új dimenzióban mozog az outsourcing területen, ahol pillanatok alatt jelennek meg nemzetközi irodák akár olyan lokációkban is, ahova egyetlen nemzetközi cég sem tervezne irodát nyitni, viszont az outsourcing vállalkozás számára megéri fenntartani a partner elégedettségének fokozása, így a partnerség megtartása és fejlesztése okán.
Ha van pozitív hozadéka a pandémiának az egyik biztosan az, hogy az amúgy is rendelkezésünkre álló üzleti lehetőségeket, amiket nem vettünk komolyan, most figyelembe vesszük. Az outsourcing ha megfelelő szakemberek együttesét jelenti, akkor komoly fejlődési lehetőség egy cég életében. Érdemes újragondolni ezzel kapcsolatos döntéseinket, és megfontolandó félretenni személyiségünk vagy generációnk által diktált korlátainkat.