A gyermeknevelés témakörét komoly érdeklődés kíséri az üzleti életben is. Elmondhatjuk, hogy a mai menedzserek mindent megtesznek annak érdekében, hogy e területen is szakemberré váljanak, hiszen szülőként fontos, hogy gyermekükből a legtöbbet hozzák ki. Ehhez jelentős mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre, ám hasznos, modern, a gyakorlatban is sikeresen alkalmazható metodika azonban világviszonylatban is kevés van. Az pedig teljesen unikális, amikor egy gyermekneveléssel foglalkozó írás az üzleti, a sport és az oktatás fejlesztésében már bizonyított módszertanra épít. A személyiség alapú gyermeknevelésről szóló GyémántGyurmaGyermek könyv megjelenésével kapcsolatban a szerzővel, Palencsár Miklós business mentorral beszélgettünk.
Ez sorrendben a negyedik könyve, de mindegyik műve az üzleti élettel foglalkozott. Most miért választotta ezt a témát?
A téma választott engem, ha őszintén visszagondolok. Mentorként már huszonegyedik éve foglalkozom személyiségfejlesztéssel, így az alapirány igen közel áll hozzám. Az viszont igaz, hogy eddigi publikációim fókuszában az üzleti siker, a sportban történő csúcsra jutás vagy épp az oktatás fejlesztésének üzleti oldala volt. Viszont mindegyik területen téma a gyermekkor. Ennek is köszönhető, hogy a legrégebbi mentoring kapcsolataimban, a mentorált döntéshozó számára már tizenöt éve elérhetőek a gyermekneveléssel kapcsolatos módszereink, így tulajdonképpen csak idő kérdése volt, mikor is foglaljuk írásba ezeket a tapasztalatokat.
Azért az furcsa, hogy egy komoly, sőt az általános vélemények szerint céltudatos, sokszor nyers, határozott üzletember a gyermekekről ír. Nem így gondolja?
Több ezer menedzsert, élsportolót készítettem fel a sikerre eddigi karrierem során. Abban minden fejlesztés megegyezett, ez egyébként a pszichológiában is alaptétel, hogy voltak gyermekkorban keletkezett problémák, melyeket felnőttként már nagyon nehéz volt menedzselni. Minden vezetőképzés, egyéni mentoring alkalmával, szervezet- vagy csapatfejlesztésnél „ott lebeg a gyermekkor a fejünk felett” és bizony komoly hatással van a fejlesztésben résztvevők döntéseire, eredményeire, ebből kifolyólag sikereire, boldogságukra. Nagyon nehéz szembesülni egy-egy 40-50-60 éves menedzser esetében azzal, hogy teljesen rossz pályát választott, drasztikus változtatásra lenne szüksége, de korából adódóan már csak nagy áldozatok árán tudna váltani. Ezért is kezdtünk el komolyan, rendszer szinten foglalkozni a gyermekkor és a személyiség kapcsolatával. Szerettük volna beazonosítani azokat a pontokat, ahol meg lehet előzni azt, hogy az egyén olyan pályán induljon el, ami számára vakvágányt jelent. Igen, a tényeket egészen határozottan képviselem, nem szeretem körbe magyarázni a dolgokat, talán ennek is köszönhető az, hogy üzletfejlesztőként sikeres vagyok. Ha valaki megbízik bennem, rám bízza a cégét, a csapatát, akkor az komoly felelősség számomra, melyet csak úgy lehet megszolgálni, ha az ember őszintén és határozottan lép fel a fejlesztés mellett. Meg kell találni a fejlesztés motivációs elemeit az adott embernél, csapatnál, cégnél, és hatni kell tudni rájuk. Van, amikor a hatáshoz a szép szavak, van, hogy a noszogatás és van, hogy olykor bizony kemény fellépés szükséges. De a nap végén rajtam kérik számon a megszavazott bizalmat, no meg az eredményeket. Akik ismernek, azok sem fognak csalódni, hiszen, ha gyermekek sorsáról van szó, még határozottabban lépek fel, ami úgy gondolom, a könyv stílusában is tetten érhető.
Értem a témaválasztást. De üzleti mentorként, közgazdászként beszél gyermeknevelésről, ami mégis egy igen speciális szakmai terület.
Igen. Nálam jobban senki nem utasítja el azt, ha valaki olyan dolgokról beszél, amihez nem ért. A gyermeknevelés esetében ráadásul alkalmaznunk kell a pszichológia ide vonatkozó szakterületén túlmenően társadalomkutatási információkat, generációkutatásokat, valódi nevelési tapasztalatokat, szülői beszámolókat. E tudáshalmazzal egy ember nem rendelkezik. A könyvet én írtam, de a tudást a RISE fejlesztői csapat biztosította számomra, illetve azok a szülők, akik gyermeküket már ezzel a módszertannal nevelik. 15 éve elemeztük az első gyermeket a RISE rendszer segítségével, az én egyik legkedvesebb privát mentoring partneremnél. Azóta 1 043 gyermek sorsát követtük végig, 103 088 hozzájuk kapcsolódó, szülői beszámolók alapján értékelt életeseményt tapasztalatait összegeztük. A könyv ez alapján íródott.
Nyilván meg kell kérdeznem: miért GyémántGyurmaGyermek (DiamondDoughKid) a cím?
A könyv arról szól, hogy a gyermeket úgy kell nevelni, hogy saját személyiségét ne veszítse el. Ne kelljen komoly mértékű személyiségmódosuláson átesnie, új személyiségjegyeket felvennie csak azért, hogy szüleinek, tanárainak, edzőinek, a társadalmi elvárásoknak megfeleljen. Ez egy üzenet a felnőtteknek, hogy hagyják a gyermeket megélni saját személyiségét, még ha az néha nem is illeszkedik tökéletesen az adott környezethez, és még ha néha kellemetlenséget vagy bosszúságot is okoz számukra, hiszen csak így tud valóban sikeres és boldog felnőtté válni. Vagyis azt tanácsolja, hogy ha gyermekeinket gyémántként akarjuk ragyogni látni felnőttként, akkor ne formálgassuk kedvünk szerint, mint egy gyurmát. Egyszerűen fogjuk fel, hogy nem kaphatjuk meg egyszerre mindkettőt. Nem lehet GyémántGyurmaGyermekünk.
Milyen sikert vár a könyvtől? Az első írásai az üzleti életben, a sport területén mondhatni kötelező olvasmánnyá váltak azok számára, akik tudatosan építik életüket, sikereiket. Mit vár a GyémántGyurmaGyermektől? Milyen a fogadtatása a bemutató előtti vélemények alapján?
Minden könyvemet elküldöm a publikálás előtt egy számomra fontos szakmai és baráti körnek. Ez a kör eléggé nemzetközi. Nagyon érdekes volt látni, hogy már az első pár oldal milyen érdeklődést váltott ki belőlük. A könyvre komoly tételben van előrendelés egyébként, tehát a fogadtatása egész jó. Akik igazán ismernek, azok pontosan tudják, hogy akármilyen céltudatosnak, határozottnak tartom magam, idealista vagyok a gyermekkérdésben. Azt várom a könyvtől, hogy a lehető legtöbb szülő olvassa el és értse meg, utána pedig alkalmazza a módszertant, és sikeres és boldog gyermekeket neveljenek fel, akik nem középkorúként ébrednek majd rá, hogy életük sikertelen, amúgy boldogtalanok, és nem igazán látják a kiutat a helyzetből.
Üzletemberként gondolom konkrét mérési támpontokra is szüksége van.
Igen. Húsz év múlva sokkal kevesebb sikertelen, vagy épp sikeresnek tűnő, de egyébként boldogtalan menedzserrel találkozzam a munkám során. Akkor már elmondhatom, hogy valamit én is tettem egy szebb jövő érdekében.
Akkor sok olvasót kívánok a könyvhöz! Köszönöm a beszélgetést!
Köszönöm!