Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Túl a halálon, túl önmagadon

Indonéziában széles körben elfogadott, hogy a halál sorsszerű, ezért az élet elkerülhetetlen és természetes részének tekintik. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a humoristák hívatlanul jelennek meg a temetéseken azért, hogy későbbi műsoraikhoz ötleteket merítsenek a gyászolóktól. New Orleans-ban egy temetési szertartás után a család és a barátok a jazz zenét játszó fúvószenekar ütemére vonulnak a temetőbe.

Bár a halál mindenütt jelen volt az elmúlt másfél évben, fontos megjegyezni, hogy mindannyiunkat másként érintett. Reakcióink nemcsak személyiségünkből és tapasztalatainkból fakadnak, hanem azokból a kultúrákból is, amelyekben felnőttünk. De a világjárványra csaknem egyetemes visszacsatolás érkezett, legalábbis a nyugati kultúrákban: az emberek, amikor ilyen széles körű halállal szembesülnek, bizony átértékelik az életüket. Újraértelmezik a viselkedésüket, életmódjukat, kivel és hogyan töltik az idejüket és milyen módon akarnak emlékezni rájuk.

Prioritások átértékelése

Elég sok adatot közöltek arról, hogy a munkavállalók hogyan értékelik a rugalmas otthoni munkavégzési szabályokat, miután jelentkeztek a világjárvány hatásai. Ezek az adatok nem csak a munkavállalók fizikai elhelyezkedési preferenciáira vonatkoznak, hanem tükrözik a családi élet új prioritásait is. A mesés „munka és magánélet egyensúlya” tézis örökre megváltozott, és az emberek joggal ismerték fel, hogy a magánéletükre kell összpontosítaniuk. Ez azért van, mert a járvány rendkívül keményen mutatott rá ennek fontosságára. A bezártság a legtöbb ember számára nehéz volt, de azok számára, akiknek a magánélete nem volt rendezett, azoknak még plusz terheket is jelentett. A kapcsolatokat időről időre átértékelik, és ez az időszak erre nagy teret biztosított. A felületes kapcsolatoknak lehetőségük volt elmélyülni, azonban ami a „mélyből” előjött, az nem mindenkinek tetszett.

Annak felismerése, hogy mennyire egyedül vagy, nehezen emészthető. Sok embernek időbe tellett, hogy újraértékelje karrierjét, és most elkötelezett amellett, hogy sokkal több időt és energiát fektessen a munkájába. Bár az érzés nem általános, a munka sok ember számára a teljesítmény és az önértékelés fokmérőjévé vált. Az önmegvalósítás szerves része lett a munka és a magánélet egyensúlyának létrehozásában.

Tükröm, tükröm

A prioritásaim megváltoztak a járvány miatt. 2020 előtt nem töltöttem elég időt a szeretteim megbecsülésével, vagy ha meg is becsültem őket, nem foglalkoztam azzal, hogy ezt számukra is megmutassam. Ami a munkahelyi dolgokat illeti, a járvány miatt el kellett fogadnom, hogy a legnagyobb erősségem a legnagyobb gyengeségem is egyben.
Mint „mindenhez” -, de semmihez sem elég profi módon – értő emberként felismertem, hogy kicsit másként kell működnöm. Több projektet kell vállalnom, mert egyetlennek nem tudok a „mestere” lenni, emiatt nem is leszek képes teljes mértékben kivitelezni. Tudom, hogy szakmai tudásom nem tökéletes, de legalább hasznos támogató lehetek, és elégedettséggel tölt el az, hogy végre tudom, hol a helyem.