Európai olvasóink talán nem tudnak túl sokat a baseballról, más néven az USA „nemzeti időtöltéséről”. De még ha nem is rajong ezért a sportért, nehéz nem az Atlanta Braves szurkolójának lenni, akik most nyerték meg a World Series-t. Ez azért van, mert szinte mindenki a gyengébbnek szurkol, és a Braves volt a történelem egyik legesélytelenebb csapata, aki valaha is megnyerte a World Series-t, de az ő történetük mégsem egy hagyományos Hamupipőke sztori.
Nincs Hamupipőke!
Az idei szezon előtt a Braves egy erős csapat volt, amely az elmúlt néhány évben elég jól szerepelt ahhoz, hogy bejusson a rájátszásba, de nem olyan, akitől az emberek azt várták, hogy megnyeri a világbajnokságot. Ez volt jellemző a korábbi években, de különösen igaz ez 2021-ben. Az All-Star Break előtt – amely a szezon közben, július közepén van – a Braves még a rájátszásba jutásra is esélytelennek számított (csak 7,3 % !). A baseballban harminc csapatból csak tíz jut be a rájátszásba, így az odajutás esélye is eleve alacsony. A Braves mutatója (nyert-vesztett mérkőzés) 44-45 volt, és ráadásul Ronald Acuña Jr., az egyik legjobb játékosuk július 10-én térdsérülést szenvedett. Ekkor úgy tűnt, hogy ez az idény a csapat számára elveszett. A fogadók is ugyanezt érezhették a fogadási szorzók alapján, hiszen a Braves esélyei arra, hogy megnyerjék a World Series-t igen alacsonyak voltak. Július 29-én 0,4 % volt az esély, ugyanis a Major League Baseball sorrendjében csak a 13. helyen szerepeltek. Látható, hogy innen hosszú út vezetett a csúcsra.
A fordulat oka részben az volt, hogy Acuña sérülését követően négy veteránnal bővült a csapat, akik mindegyike kivételesen jól teljesített. Az egyik ilyen játékos Jorge Soler lett a World Series MVP-je, miután három hazafutást csinált a sorozat hatodik meccse során. Az előző fordulóban pedig egy másik szezon közben érkező játékos, Eddie Rosario lett a meccs MVP-je. Sokat elárul a csapatról, hogy ezek a játékosok ilyen jól teljesítettek. Ráadásul nem Acuña volt az egyetlen jelentős játékos, aki a Bravestől sérülés miatt kiesett a bajnokság során. Súlyos Achilles sérülést szenvedett Mike Soroca, a liga egyik legjobb dobója, sőt Charlie Morton (aki a másik dobójátékos) a World Series első meccsén szenvedett szárkapocscsont-törést, amikor egy ütést követően eltalálta a labda. A legtöbb csapat ilyen előzmények után – ha elveszíti két legjobb dobóját – biztosan nem nyeri meg a világbajnokságot.
Rajongói támogatás
A szezon elején még mindenki úgy gondolta, hogy a csapat a rájátszásba fog kerülni, azonban augusztusban már teljesen esélytelennek tartották erre őket. Az, hogy a szurkolók ilyen esélytelennek látták őket az csak és kizárólag a sérülésekre vezethető vissza, nem pedig a csapat tudására vonatkozik. Annak ellenére, hogy a rájátszásba vezető úton sok akadályba ütközött az együttes, valahogy mindig sikerült elég jól játszani ahhoz, hogy bejusson a playoff-ba. Az ott szereplő csapatok közül nyilvánvalóan nem ők számítottak a legesélyesebbnek. Miután 3-1-re megnyerték az első fordulót azzal a LA Dodgers-szel kellett megmérkőzniük, aki a World Series címvédője. A LA Dodgers az előző fordulóban minden idők egyik legjobb sorozatában győzte le a San Francisco Giantset, ezért sokan azt várták, hogy a sérüléssekkel bajlódó Atlanta Braves sem lesz akadály a számukra. A Braves azonban meglepte a világot, amikor 4-2-re megnyerte a sorozatot. Ennek ellenére, amikor szembe kerültek az Astrosszal még mindig esélytelennek tartották őket. Az Astros a legutóbbi csalási botrányuk miatt a liga egyik legnépszerűtlenebb csapata, emiatt bárki is lett volna az ellenfelük, biztos hogy a szurkolók támogatását élvezi, és ez most nagyon jól jött a Bravesnek. A november 2-án aratott kiütéses győzelem az Astros felett (7-0) azt jelentette, hogy a sérülések és az esélytelenség dacára az Atlanta Braves megnyerte a sorozatot 4-2-re, és ezzel a World Series bajnoka lett. Hosszú út áll mögöttük, de senki nem mondhatja, hogy érdemtelenül lettek ők a bajnokok.