Bár az európai labdarúgás mindig is kontinentális szenvedély volt, vezetői mára egyre inkább globális szinten gondolkodnak. Míg az angol Premier League ellenállt a hivatalos mérkőzések exportjának, addig olyan bajnokságok, mint a spanyol La Liga és az olasz Serie A, a nemzetközi keresletre alapozva a bevételek növelése érdekében a játék külföldre vitelét szorgalmazzák.
Már felmerült a lehetőség, hogy a Barcelona Miamiban, az AC Milan pedig Ausztráliában játsszon. A koncepció egyszerű: ha a világszerte élő szurkolók nem tudnak Európába jönni, akkor Európa futballelitje megy hozzájuk. A megvalósítás azonban egyáltalán nem egyszerű. A spanyol és olasz szurkolói csoportok például éles ellenvetéseket emeltek, azt állítva, hogy ez a lépés aláássa a helyi szurkolók pozícióját, akik évtizedek óta hűségesen támogatják klubjaikat. A hazai szabályozó hatóságok szintén óvatosak, rámutatva, hogy a versenyképes bajnoki mérkőzések külföldön történő megrendezése torzíthatja a menetrendet és felboríthatja a hazai pálya előnyét. Ennek ellenére a szövetségek és a bajnokságok vezetői továbbra is vonzódnak a felkínált pénzhez.
A pénzügyi háttér segít megérteni a megosztottságot. A Premier League páratlan sugárzási jogokkal és kereskedelmi befolyással rendelkezik, évente milliárdokat hozva a konyhára. Ezzel szemben a La Liga és a Serie A a csökkenő sugárzási jogok és a növekvő adósságszint miatt szorult helyzetbe került. Számukra a külföldi piacokra való terjeszkedés nem annyira ambíció, mint inkább túlélés kérdése. A Barcelona, a Real Madrid, a Milan és a Juventushoz hasonló klubok számára az észak-amerikai és ázsiai új szurkolói bázisok ígérete óriási. Az ottani közönség nemcsak a merchandising-értékesítést ösztönzi, hanem a globális szponzorokkal folytatott tárgyalásokat is megerősíti. A vezetők a szezon előtti túrák sikerére hivatkoznak, amelyek rendszeresen megtöltik az amerikai NFL-stadionokat és az ázsiai krikettpályákat, bizonyítékként arra, hogy a versenymérkőzések külföldön is sikeresek lennének.
De a kockázatok is ugyanolyan nyilvánvalóak. A spanyol szurkolók még mindig emlékeznek a visszhangra, amikor a La Liga 2018-ban először vetette fel a Miami-tervet. A felháborodás olyan heves volt, hogy a mérkőzést végül lemondták, ami olyan precedenst teremtett, amelyet a bajnokságok nehezen tudnak leküzdeni. Az olasz szurkolók hasonló frusztrációkat fogalmaztak meg, figyelmeztetve, hogy a mérkőzések exportálása a hazai bajnokságokat utazó látványosságokká, nem pedig közösségi intézményekké teszi. A vitát mindenestre izgalmassá teszi, hogy mindkét oldalnak igaza van. A futball Európa egyik legértékesebb kulturális exportcikke lett, és a tengerentúli piacok figyelmen kívül hagyása pénzügyi szempontból rövidlátó. Ugyanakkor a sport helyi gyökereinek kiüresítése azzal a kockázattal jár, hogy elidegeníti azokat a szurkolókat, akik a kluboknak identitást adnak.
Ahogy a La Liga és a Serie A előrehalad, kényszeríthetik a Premier League-et is. Ha a tengerentúli mérkőzések valósággá válnak, Anglia legjobb klubjai döntés előtt állnak: megvédik a hagyományokat, vagy csatlakoznak a globális roadshow-hoz. Akár így, akár úgy, az európai futball jövője nem korlátozódik a saját háztájira.