test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Egy méltányos kompenzáció hajnala (1. rész)

Az amerikai egyetemi sportot örökre megváltoztató, mérföldkőnek számító döntés értelmében az N.C.A.A. 2,8 milliárd dolláros egyezségre jutott egy olyan perben, ami valószínűleg az egyetemi sport új korszakának lehetséges hajnalát jelzi. Ez a megegyezés, amennyiben egy kaliforniai kerületi bíró jóváhagyja, létrehozná az első bevételmegosztási tervet az egyetemi sportolók számára, amely lehetővé tenné az iskolák számára, hogy közvetlenül fizessenek a sportolóknak a sportban való részvételért.

Az N.C.A.A. egy olyan üzleti modellt tartott fenn, amely az egyetemi sportolókat amatőröknek minősítette, amellyel aztán korlátozta a sportteljesítményükből származó nyereség lehetőségét. Ez a modell még akkor is fennmaradt, amikor az egyetemi sport több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, és hatalmas bevételeket termelt a televíziós szerződésekből, az árucikkekből és a jegyeladásokból. A rendszer egyre inkább kizsákmányolónak tűnő megítélése, különösen az olyan bevételtermelő sportágakban, mint a futball és a férfi kosárlabda, számos perhez és munkaügyi keresethez vezetett, amelyek a status quo-t támadták. Az úttörő jelentőségű megállapodás középpontjában álló ügy a House kontra N.C.A.A., amely a per egyik felpereséről, Grant House egykori Arizona State-i úszóról kapta a nevét, melynek a lehetséges ítélete meghaladhatta volna a 4 milliárd dollárt. Az egyezséggel az N.C.A.A. el akarja kerülni a bírósági ítéletből adódó katasztrofális pénzügyi következményeket, és ki akarja védeni a trösztellenes perek egész sorát, amelyek akadályozták az egyetemi sport hatékony irányítását. Ez a megállapodás, bár jelentős engedménynek tekinthető, számos kritikus kérdést vet fel a végrehajtásával és a tágabb értelemben vett következményekkel kapcsolatban.

Az egyik fő probléma a pénzeszközök méltányos elosztása. Emellett aggályok merülnek fel a támogatók által finanszírozott kollektívák befolyása miatt, amelyek kihasználhatják az új rendszert, hogy jövedelmező ajánlatokkal csábítsák át a játékosokat egyik iskolából a másikba. „Ez egy történelmi és egyben mélyen hibás megállapodás” – mondta Michael H. LeRoy, az Illinois-i Egyetem jogászprofesszora. „Az a gondolat, hogy az iskolák dollármilliókat fizetnek azoknak, akik eladják a televíziós szerződéseket és megtöltik a székeket – ez jó. De ezzel bezárul Pandora egyik szelencéje, és kinyílik négy vagy öt másik”.” Az elmúlt néhány évben az egyetemi sportolók jelentős teret nyertek a kártérítésért folytatott harcukban. 2021-ben jogot kaptak arra, hogy hasznot húzzanak a nevükből, ami monumentális változást jelentett az egyetemi sportban. Emellett 2024 márciusában a Dartmouth férfi kosárlabdacsapata megszavazta egy szakszervezet megalakítását, miután egy szövetségi tisztviselő úgy döntött, hogy a játékosok az iskola alkalmazottai. Ezek a fejlemények egy szélesebb körű tendenciát tükröznek, amely az egyetemi sportolók hozzájárulásának elismerése és kompenzálása felé mutat.

A megállapodás feltételei között szerepel többek között a saját imázsból származó bevételek után járó utólagos fizetés, amelyet a játékosoktól korábban megtagadtak. A pontos részletek, hogy kik és mekkora összegű kifizetéseket kapnak, továbbra sem világosak. A 2,8 milliárd dolláros kártérítés elsősorban a labdarúgásából és a férfi kosárlabdából származó bevételekhez kapcsolódik, de kisebb mértékben a női kosárlabdára és más sportágakra is kiterjed. A Michigani Egyetemnek például mérlegelnie kell, hogy a pénzeszközöket a különböző sportcsapatok között ossza-e szét, vagy elsősorban a labdarúgásra és a kosárlabdára összpontosít. Decemberben Charlie Baker, az N.C.A.A. elnöke azt javasolta, hogy az iskolák évente legalább 30 000 dollárt különítsenek el oktatási célú vagyonkezelői alapokból a sportolóik legalább felének, ezzel az N.C.A.A. először javasolt felső határ nélküli kompenzációt. Ez a javaslat egy lehetséges megegyezésre és a Division I-en belül két különböző osztály létrehozására utalt: azokéra, akik megengedhetik maguknak, és azokra, akik nem.