Ahogy az N.C.A.A. elindul az egyetemi sportolók kártalanítása felé vezető (kártalanító) úton, a megállapodás következményei még évekig visszhangozni fognak az egyetemi sportban. Ez a történelmi jelentőségű megállapodás, bár monumentális előrelépés, számos olyan kihívást és lehetőséget rejt magában, amelyekkel az iskoláknak, a sportolóknak, de még a politikai döntéshozóknak is gondosan mérlegelniük kell
Az első és legközvetlenebb kihívás a pénzeszközök méltányos elosztása. A 2,8 milliárd dolláros megállapodás a név és egyéb image jellegű bevételek után járó elmaradt fizetéseket fedezi, és megteremti a feltételeket a jövőbeli kártérítésekhez. Annak meghatározása azonban, hogy ki és mennyit kap, továbbra is összetett kérdés marad. A nagyobb konferenciák labdarúgó- és férfi kosárlabda sportolói az elsődleges kedvezményezettek, de kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy a női sportágak és a kisebb konferenciák sportolói is méltányos kártérítésben részesüljenek. Az iskoláknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy a kompenzáció méltányosan oszlik meg a férfi és női sportolók között. Ez a követelmény nehéz döntésekhez vezethet, mivel az intézmények egyensúlyt teremtenek a magas bevételű sportágak támogatásának szükségessége és az összes sportoló számára egyenlő esélyek biztosítására vonatkozó megbízás között. Például egy olyan iskolának, mint a Michigani Egyetem, el kell döntenie, hogy a pénzeszközöket széles körben ossza-e el a különböző sportágak között, vagy inkább a legjövedelmezőbb programokra koncentrál. Egy másik kihívás a támogatók által finanszírozott kollektívák szerepe, amelyek már a NIL-korszakban is befolyásossá váltak. Ezek a csoportok, amelyeket gyakran gazdag öregdiákok és támogatók finanszíroznak, jövedelmező ajánlatokat tesznek, hogy a legjobb tehetségeket vonzzák az adott iskolába. Most, hogy a sportolóknak történő közvetlen kifizetések is terítékre kerültek, aggodalomra ad okot, hogy ezek a kollektívák tovább torzíthatják ezt a játékteret. Az iskoláknak és az N.C.A.A.-nak egyértelmű irányelveket kell kidolgoznia a visszaélések megelőzése és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében.
A megegyezés a szövetségi beavatkozás szükségességét is hangsúlyozza. Az N.C.A.A. már régóta trösztellenes mentességet kér a Kongresszustól, azzal érvelve, hogy egy ilyen védelem feltétlenül szükséges az egyetemi sport stabilitásának fenntartásához. A megállapodás következményei, beleértve a kisebb konferenciák pénzügyi terheit is, rávilágítanak egy egységes nemzeti keretrendszer szükségességére. A trösztellenes védelem körüli bizonytalanságra nemrégiben az is rávilágított, hogy egy coloradói bíró elutasította az N.C.A.A. kérését, hogy egy másik trösztellenes ügyet (Fontenot kontra N.C.A.A.) ugyanabba a bíróságba helyezzék át, amely a House egyezséggel foglalkozik. Ez a döntés megnyitja az utat a sportolók előtt, hogy kilépjenek a House-ügyből, ha úgy gondolják, hogy a Fontenot-nál kedvezőbb feltételeket tudnak biztosítani. A House-ügyben alkalmazott képlet a bevételek körülbelül 22 százalékát juttatja a játékosoknak, ami jóval kevesebb, mint a nagy profi sportligák által megosztott körülbelül 50 százalék. E kihívások ellenére a rendezés jelentős lehetőségeket kínál az egyetemi sportolók számára, most először kapnak ugyanis közvetlen kompenzációt a hozzájárulásukért, elismerve ezzel a több milliárd dolláros bevételek generálásában játszott létfontosságú szerepüket. Ez a változás a sportolók jólétének javulásához, nagyobb anyagi biztonsághoz és jobb oktatási lehetőségekhez vezethet. A megállapodás továbbá szélesebb körű társadalmi változásokat tükröz abban, ahogyan az amatőrizmusról és a sportban nyújtott kompenzációról gondolkodunk. Ezek a fejlemények mind azt sugallják, hogy az egyetemi sportolókat egyre inkább alapvető érdekelt felekként ismerik el, akik megérdemlik, hogy részesüljenek az általuk megtermelt profitból.
Összességében a 2,8 milliárd dolláros megállapodás fordulópontot jelent az egyetemi sportban, mivel méltányos kártérítést ígér a sportolóknak, akiktől sokáig megtagadták az általuk generált bevételekből való részesedést. Bár az előttünk álló út tele van kihívásokkal, egyben példátlan lehetőségeket is kínál az egyetemi atlétika igazságosabb és fenntarthatóbb jövőjének megteremtésére. Ahogy az N.C.A.A., az iskolák és a sportolók eligazodnak ebben az új környezetben, az együttműködés, az átláthatóság és a méltányosság iránti elkötelezettség kulcsfontosságú lesz az átalakulás sikerének biztosításához.