Eljutott volna Ikarosz Tokióig?

Ikarosz története annyira híres, hogy nevét a „hübrisszel” / arroganciával társítják. Ha hisszük, ha nem, mindez az olimpiai játékokhoz kapcsolódik. Íme egy kis emlékeztető: Ikaroszt és apját, Daidaloszt egy gonosz király bebörtönözte egy szigetre. Daidalosz, a labirintus feltalálója az ősi világban ismert volt tervezési, feltalálási és építési képességeiről, ezért kieszelte, hogy hogyan lehetne megszökni. Szárnyakat készített viaszból és tollból. Mielőtt elindultak, Daidalosz figyelmeztette Ikaroszt, hogy ne legyen se túl önelégült (ne repüljön túl közel a tengerhez, így a nedvesség nem áztatja át a tollakat), se túl arrogáns (ne repüljön túl közel a naphoz, így a napsugarak nem olvasztják meg a viaszt). Izgatottságában Ikarosz figyelmen kívül hagyta apja tanácsát, és egyre nagyobb magasságokba emelkedett. Ahogy arra apja előre figyelmeztette, szárnyainak viaszrétege megolvadt, a tengerbe zuhant, és megfulladt.

Manapság az emberek azért mesélik el Ikarosz történetét, hogy óva intsenek másokat attól, hogy „túl közel repüljenek a naphoz”. De a COVID utáni világban a kevésbé ismert intés – kerüljük az önelégültséget – tekinthető a hosszú távú csatának. Rövid távon a túlélés legnagyobb veszélyét az életöröm jelenti, amely lehetővé teszi számunkra, hogy túl gyorsan döntsünk és túl magasan szárnyaljunk. Ha Ikarosz nem veszett volna oda oly korán, bizonyára meg kellett volna küzdenie az önelégültséggel. Az unalom és az inaktivitás elhárításával járó hosszú, fárasztó harc az igazi veszély, amely egy hosszú távú válsággal jár. Ez a COVID-válság valós veszélye.

A soha véget nem érő válság

A sportolók, csapatok, ligák és szövetségek szerte a világon igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kitalálják hogyan lehetne biztonságosan szárnyalni a vírus felett anélkül, hogy túl magabiztosak lennének. Különösen nagy a tét a tokiói olimpia esetében, amelyet 2020-ról 2021-re halasztottak. 2020 előtt békeidőben soha nem halasztottak el vagy mondtak le olimpiát. Az eseményt háromszor mondták le; egyszer az első világháború miatt, kétszer pedig a második világháború miatt. Azóta viszont képes volt a bojkottoktól kezdve a terrortámadásokig mindent átvészelni. Mint mondják, a show-nak folytatódnia kell. De muszáj? Számos szakértő úgy véli, hogy az olimpiát nem lehet, vagy legalábbis nem kellene megrendezni, hacsak nem fejlesztenek ki oltóanyag, ami nem biztos, hogy 2021 nyaráig megtörténik. Nem számít, hogy mikor rendezik meg az eseményt, a sportolóknak készen kell állniuk. Most már többször hallottuk a „példátlan” szót az elmúlt hat hónapban, mint életünk egész eddigi részében, így sok kérdést vet fel. Hogyan kell a sportolóknak felkészülniük az ismételt leállásokra és újraindulásokra? Hogyan kellene a rendezvényszervezőknek megóvniuk a sportolókat? Mennyi mindent kellene a sportolóknak feláldozniuk csak azért, hogy végezzék munkájukat?

Ahhoz, hogy e sürgető kérdések közül sokra választ kapjunk, két sporteseményt vizsgálunk meg. Az elsőben Novak Djokovic a modern idők Ikarosza. A másodikban az NBA rájátszását vesszük szemügyre, egy olyan eseményt, amely az önelégültséggel szembeni hosszú távú harcot tartja szem előtt.

Novak Djokovic, 2020 Ikarosza

Valamikor a tavasz elején Novak Djokovic azzal az ötlettel állt elő, hogy tartsák meg az Adria Tour-t, egy Horvátországban, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, valamint Szerbiában (Djokovic szülőföldje) zajló teniszsorozatot. A hivatalos ATP-tenisztorna március közepétől minden szakmai eseményt lemondott és elhalasztott. Májusra Djokovicnak elege lett a bezártságból, így olyan topjátékosokat toborzott, mint például Alex Zverev, Dominic Thiem és Grigor Dimitrov (jelenlegi vagy korábbi Top 3 játékosok). Már az esemény kezdete előtt sokan kritizálták Djokovicot és társait, amiért nem vették elég komolyan a COVID-ot: nem sok szabványos ellenőrzést alkalmaztak, mint például a társadalmi távolságtartás, szükséges maszkviselés stb. Djokovic hübriszének védelmére kelve, azokat az országokat, amelyekben az Adria Tour megrendezésre került volna nem sújtotta nagymértékben a COVID; sőt, a kormányok még jóvá is hagyták a tornát.

Ez azt jelenti, hogy a torna túl laissez-faire volt – mások gondatlannak vagy vakmerőnek mondanák – a betegségmegelőzés legalapvetőbb normáinak tekintetében. A torna kellős közepén olyan videók kerültek napvilágra, amelyeken Djokovic, Thiem, Zverev és még sokan mások félmeztelenül táncolnak egy zsúfolt szórakozóhelyen, megcsúfolva a COVID- korlátozások bármiféle látszatát. A kritikákat nagyrészt figyelmen kívül hagyták, egészen addig, amíg a játékosok pozitív COVID-teszteket kezdtek produkálni. Először Dimitrov lett pozitív, majd elindult a dominó-effektus. Végül Djokovic és családja is pozitívak lettek, ami a torna lemondását eredményezte.

Djokovic példájának egyetlen szerencsétlen oldala, hogy kissé extrém. Vagyis a torna szervezői visszatekintve meggondolatlanok vagy hanyagak voltak minden lehetséges módon. Ezért a fő tanulság az, hogy „tegyük az ellenkezőjét annak, amit ők tettek; mindent gondoljunk át szakértők segítségével”. Szerencsére azóta úgy tűnik, hogy a világ sporttestületei éppen ezt teszik, különös tekintettel az NBA-re.

Az NBA „buboréka”

Az NBA még márciusban felfüggesztette a ligát miután a játékosok pozitív koronavírus-teszteket kezdtek produkálni. Az időzítés nem volt jó: a március 11-i felfüggesztés csupán öt hétre volt az április 18-ra tervezett NBA rájátszások kezdetétől. A játékosok, edzők és a menedzsment számára azonnal az a kérdés merült fel, hogy „ki fogja megmenteni a szezont?” A következő pár hónapban az NBA igen megfontolt, kommunikatív és intelligens módon válaszolta meg a kérdést.

Miután az NBA Játékosok Szövetségével megállapodott, az NBA igazgatótanácsa megegyezett abban, hogy egy lerövidített szezont követő bajnokságot fognak tartani. Először a legjobb 22 csapatot hívták meg, hogy az „NBA buborékban” játsszanak, egy izolált területen, ahol szigorú belépéssel, kilépéssel és teszteléssel kapcsolatos szabályok élnek. Az NBA Walt Disney Worldöt választotta a buborék helyszínéül. Disney Worldön belül található az ESPN Wide World of Sports komplexum, egy hatalmas létesítmény, amely rendkívül alkalmas arra, hogy ennyi elit sportolót és csapatot fogadjon be. Emellett a Disney Worldön belüli helyszín elegendő hotelkapacitást is jelentett.

Egy biztonságos, izolált zóna kialakítása volt a kulcsa annak, hogy minden játékos egy helyen legyen, készen a versengésre. Ennek kivitelezésére az NBA egy szigorú és hatékony hatszakaszos tervet készített. E terv részletei lenyűgözőek, azonban összetettségük miatt a következőkben leegyszerűsítjük azokat. A buborék izolációs időszakot kívánt, minden buborékban tartózkodó ember PCR tesztelését minden másnap, kötelező egyéni edzést, eleinte a közös edzések tilalmát, stratégiailag más hotelekben elszállásolt csapatokat, más hotelekben tartózkodókkal való kapcsolat korlátozását, egy hotelben tartózkodó csapatok közötti edzőmeccseket, végül pedig igazi meccseket. Két egymást követő héten nem volt egyetlen játékos sem pozitív COVID-19 teszttel, ami a játék július 30-i újrakezdését eredményezte.

A buborék természetesen nem volt kritikáktól mentes. Néhányan a rajongók elkeserítő hiányáról panaszkodtak; mások nem kedvelték az NBA által létrehozott „besúgó forródrótot”, amely lehetővé tette a játékosok számára, hogy jelentsék a buborék szabályait megszegőket. Senkinek sem volt szabad vendéget fogadni, és az összes ételt a buborékon belül készítették. A szabályokat csak néhány játékos szegte meg, például Lou Williams, aki egy sztriptízklubba ment, de ő ragaszkodott állításához, miszerint csak csirkeszárnyat szeretett volna venni. Néhány játékos úgy fogta fel ezt a helyzetet, mint egy esélyt arra, hogy visszatérjenek a normális idők látszatához, más játékosok „börtönbüntetésként” emlegették. Összességében a buborék nagy sikert aratott. Logisztikai szempontból sikerült szinte tökéletesen megtervezni és kivitelezni azt, de mégis majdnem kidurrant.

Hogyan pukkadt ki majdnem a buborék?

Néhány dolog, amely a rendezvényszervezők irányításán teljes mértékben kívül esett, csaknem kidurrantotta a buborékot. A wisconsini Kenoshában egy Jacob Blake nevű férfit hátba lőttek a rendőrök három gyermeke előtt. Bár nem halt meg – „csupán” lebénult – az eset politikai vihart indított el.

Az NBA-játékosok 75 százaléka fekete. Néhány évvel ezelőtt Lebron James megosztotta véleményét a rendőrség fekete férfiak elleni brutalitásával kapcsolatban, amelyre egy konzervatív szakértő elhíresült reakciója az volt, hogy James és más sportolók „fogják be a szájukat és csak pattogtassanak”. Azóta ennek az ellenkezőjét tették. Most szinte minden játékos megosztja véleményét a faji igazságtalanságról az Egyesült Államokban, és a Jacob Blake-helyzet meggyújtotta a puskaporos hordót, amely csak a robbanásra várt. A Milwaukee Bucks, a bajnokság előtti egyik kedvenc és a legjobb keleti élvonalbeli csapat bejelentette, hogy nem játssza le a meccsét. Ezután a Lakers és a Clippers – a Bucks-szal együtt a Liga első három csapata – kijelentették, hogy nem akarják lejátszani a bajnokság többi részét. Amerikában szinte minden sportágban, a baseballtól, a teniszen át, a jégkorongig a csapatok és az egyéni játékosok visszaléptek a mérkőzésektől. Ez lett a modern amerikai történelem egyik legnagyobb sporttiltakozása.

A liga intelligensen reagált. Ahelyett, hogy elutasította volna a játékot megtagadó csapatokat, proaktív lépéseket tett és elhalasztotta a meccseket. A Játékosok Szövetsége megbeszélést tartott annak eldöntésére, hogy folytatják-e a tornát, és végül konszenzusra jutottak a játék folytatásához. A buborék nagyon közel került a kidurranáshoz, csaknem kétezer kilométerre történt események miatt. A buborék szervezői megtették az egyetlen dolgot, amit tudtak: proaktívan cselekedtek, konstruktív beszélgetést folytattak a játékosokkal és hallgattak.

A buborékok összehangolása

A tokiói olimpia szervezőinek roppant nehéz feladata van: nem csak egy buborékot kell létrehozniuk, egyesek elvárják tőlük, hogy sportáganként külön buborékokat alakítsanak ki. Az országok már a maguk buborékjainak létrehozásán dolgoznak. Egy sportoló teljesítménye nagymértékben függ attól, hogy országa hogyan reagál a COVID-válság egyes szakaszaira.

A kevesebb intézkedést bevezető országokban a szövetségeknek meglehetősen szélsőséges intézkedéseket kellett hozniuk. Vegyük például Brazíliát. A nemzet 100 sportoló számára rendezte meg olimpiai edzőtáborát Portugáliában, egy 21 000 fős kisvárosban Lisszabonon kívül. Elképzelhetjük, hogy ez nem egy ideális hely az edzésre, és a sportolók nem érik el sem azt az infrastruktúrát vagy forrásokat, amelyek biztosítottak lennének számukra hazájukban, de a COVID feldúlta Brazíliát, és kevés jelét mutatja a lassulásnak. A tábor összesen több mint 200 brazil sportolót fog fogadni, 16 sportágból.

Végső tanulságok

Az Olimpiai Bizottság még nem tette közzé az ötkarikás játékokkal kapcsolatos hivatalos tervét. Valahogy azonban meg kell találniuk a módját, hogy összehangolják a buborékokat a világ minden tájáról. Logisztikai szempontból ez korunk kihívása. Ennek a kihívásnak a teljesítéséhez levonhatják a 2020-ban megvalósult események kudarcainak és sikereink tanulságait.