A mai egyetemi sportban a pénz döntő szerepet játszik a siker meghatározásában. A N.I.L. (Name, Image, and Likeness – N.I.L.-ügyletek) bevezetése alapvetően megváltoztatta a sportolók, az edzők és az egyetemek működését, ez a változás pedig olyan piacot teremtett, ahol a pénzügyi források, és nem a kizárólag a sportolói tehetség diktálja, hogy végül ki kerüljön a csúcsra.
2024-ben a vezető egyetemi futballprogramok akár 10,5 millió dollárt is kiutalhatnak a kezdő támadó- és védőjátékosok számára, az oroszlánrészt pedig az irányítók kapják. A Power Four konferenciák – az SEC, a Big Ten, az ACC és a Big 12 – irányítói átlagosan több mint évi 1 millió dollárt kapnak az N.I.L.-szerződések révén. A legmagasabb szinten találhatóak az olyan sztárok, mint a Texas Longhorns játékosa, Quinn Ewers és a csapat hátvédje, Arch Manning akik 1,7 millió, illetve 3,1 millió dolláros N.I.L.-szerződéseket kötnek. Ezeknek a jövedelmeknek a hatása pedig már messze túlmutat az egyes sportolókon. Az immár „kollektívaként” működő támogatók jelentős pénzösszegeket irányítanak a sportprogramokba, lehetővé téve az iskolák számára, hogy a legjobb tehetségekért (lényegében licitálással) egy erős csapatokat állítsanak össze. Az eredmény egy olyan piac, amely nagyon hasonlít egy profi sportbajnokságra, ahol a legmagasabb ajánlatot tevők biztosítják a legjobb játékosokat. Nick Saban, az Alabama korábbi edzője kiemelte ezt a változást, megjegyezve: „Aki a legtöbb pénzt akarja fizetni a legtöbb játékos megvásárlásáért, annak van a legnagyobb esélye a győzelemre”.
Az Opendorse által biztosított Fekete könyvhöz hasonló eszközök nélkülözhetetlenné váltak ebben az új korszakban. A Black Book átfogó útmutató a sportolók várható jövedelméről, pozíció és konferencia szerinti bontásban. Az egyetemek és kollektíváik ezekre az adatokra támaszkodnak, hogy eligazodjanak a bonyolult N.I.L. tájképben, és megalapozott döntéseket hozzanak erőforrásaik elosztásáról. A pénzügyi tét különösen nagy a SEC-ben, ahol a legjobb játékosok szinte minden poszton többet keresnek, mint máshol. Egy futójátékos a SEC-ben például évente körülbelül 500 000 dollárra számíthat – majdnem annyit, mint egy irányító a Big 12-ben. Ez az anyagi egyenlőtlenség kiemeli a konferenciák közötti egyre nagyobb szakadékot és az N.I.L.-szerződések növekvő jelentőségét az egyetemi sport jövőjének alakításában.
Az N.I.L.-korszak a sportolók pályafutását is megváltoztatja. A jövedelmező ajánlatok miatt sok játékos inkább marad tovább az egyetemen, minthogy idő előtt átugorjon a profi ligákba. Ez a tendencia tapasztaltabb csapatokat hoz létre, és megváltoztatja az egyetemi versenyek dinamikáját. Míg a labdarúgás és a férfi kosárlabda uralja az NFL piacát, a női sportok is profitálnak belőle. Az olyan sportolók, mint Caitlin Clark a kosárlabdában és Olivia Dunne a tornában, több millió dolláros szerződéseket kötnek, ami rávilágít a női sportolók egyre bővülő lehetőségeire a főiskolai sportarénában.
Az egyetemi sportok új pénzügyi helyzete nem csak a topsztárok nagy pénzéről szól. A különböző sportágak és képzettségi szintek sportolói megtalálják a tehetségük pénzzé tételének módját, ami egy sokszínűbb és befogadóbb piacot teremt. Ahogy az N.I.L. korszaka tovább fejlődik, a pénzügyi hatalom hangsúlyozása valószínűleg tovább fog mélyülni, tovább mosva a határokat az egyetemi és a profi sport között.