Új titánok rivalizálnak a kerékpár világában, Carlsen, a norvég sakkmester visszavonul a csúcson, fogolycsereként érkezhet haza a kosárlabdasztár…
Le Tour de Promise
A bajnokokat gyakran azok nagyságához mérik, akiket legyőznek. Amikor a 25 éves Jonas Vingegaard legyőzte a 23 éves Tadej Pogacart és megnyerte a Tour de France-t ebben a hónapban, már látszott, hogy a sportág egyik legnagyobb rivalizálásának vagyunk tanúi. A világ legrangosabb három hetes versenyén elért két egymást követő győzelem után Pogacar egyértelmű célja az volt, hogy minden idők legnagyobb kerékpárosai közé tartozzon a harmadik egymást követő Tour de France-győzelemmel. A dánnak azonban más tervei voltak, és ez még sokáig táplálja majd a szlovén tüzét. A vereség után Pogacar elárulta, hogy „Vingegaard motivációt ad nekem ahhoz, hogy jobb legyek. Nagyon jó volt a vele vívott csata.” Mindkét versenyző fiatalsága és ereje miatt a kerékpáros világ reméli, hogy a Pogacar-Vingegaard versengés végül a sportág egyik jellegzetes rivalizálásaként fog bevonulni a Coppi-Bartali, Anquetil-Poulidor vagy Lemond-Hinault féle csatározások sorába.
Csúcson távozni
Magnus Carlsen, a norvég sakknagymester – akit széles körben minden idők egyik legjobb játékosának tartanak – a múlt héten bejelentette, hogy jövőre nem védi meg világbajnoki címét. A tipikus első reakció a megdöbbenés. Carlsen a sakktörténelem legmagasabb sakkozói minősítésével rendelkezik – még az olyan nagyokat is megelőzve, mint Kaszparov és Fischer -, és vitathatatlanul ereje teljében van. Ráadásul nagyon nagy esélye van arra, hogy 2023-ban megnyerje hatodik világbajnoki címét. Másrészt azonban a nagymester többször is utalt arra, hogy az előző évben játszotta utolsó világbajnoki mérkőzését. Más nagyok is távoztak már a sportágaiktól a csúcson – Michael Jordan, Michael Phelps és Ashleigh Barty -, de minden egyes alkalommal, amikor ez történik, mindig megdöbbentően hat ránk. De talán nem is kellene annyira meglepőnek lennie; a sportolók számára valóban egyre kisebb az ösztönző erő arra, hogy megpróbáljanak a csúcson maradni. Carlsen esetében tényleg nehéz már hová növelnie a sakkozói presztízsét, hiszen minden mérkőzésen, amire benevez, ő a favorit. A győzelmek kevés pontot hoznak neki, a vereségek pedig nagyon fájóak lehetnek. Ráadásul a sakk fenoménnak már nincs mit bizonyítania másoknak, és egy bizonyos ponton rájött, hogy magának sem kell örökösen megfelelnie. Ötödik világbajnoki győzelme után Carlsen persze boldog volt, de nem különösebben. „Négy bajnoki címről ötre jutni nem jelentett nekem semmit. Semmiség. Elégedett voltam azzal a munkával, amit végeztem. Boldog voltam, hogy nem veszítettem el a meccset. De ennyi volt.”
Fogolycsere
Körülbelül egy héttel azelőtt, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, az amerikai kosárlabdasztárt, Brittney Grinert csendben feltartóztatták Moszkvába tartó útja során, miután a hatóságok marihuána-patronokat találtak a csomagjában. Szerencsétlenségére a kábítószer Oroszországba történő becsempészése 10 év börtönbüntetéssel jár. Griner letartóztatása óta először nyilatkozott és azt vallotta, hogy sietve csomagolt, és egyáltalán nem állt szándékában kábítószert behozni az országba. Kijelentette, hogy február 17-i letartóztatását követően nem kapott megfelelő tolmácsot, nem olvasták fel a jogait, nem engedték ügyvédhez fordulni, és a tolmács kényszerítette, hogy aláírjon olyan papírokat, amelyeket nem értett. Vallomása nagy változást jelentett a korábbi stratégiájához képest, amely az volt, hogy teljesen csendben maradt és nem nyilatkozott. Nem sokkal a vallomása után Antony Blinken amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok ajánlatot tett egy fogolycserére Griner és egy másik amerikai, Paul Whelan, az orosz állam által állítólag jogtalanul fogva tartott személyek ügyében. Úgy vélik, hogy megfelelő ajánlat, ha az USA Viktor Bout-ot, a hírhedt orosz fegyverkereskedőt – aki 25 éves büntetését tölti az Egyesült Államokban – nevezi meg fogolycsere kapcsán.