Az előző cikkben a sportpszichológusokkal (SPC) kapcsolatos tapasztalatokat tárgyaltuk egy 2018-as tanulmány alapján, amely Tapasztalatok, hatékonyság és a sportpszichológiai tanácsadókkal szembeni vélemények címmel jelent meg a Critical Review of Peer-Reviewed Articles folyóiratában. Az írás három különböző szempontból vizsgálja az SPC-kkel kapcsolatos megítélést: tapasztalatok, emberek véleménye és általános hatékonyság. Mivel az SPC-kkel kapcsolatos tapasztalatokkal már foglalkoztunk, itt az ideje, hogy összefoglaljuk a tanulmány következtetéseit a sportpszichológusokról kialakult véleményekről és általános hatékonyságukról.
Úgy tűnik, hogy a nemek között különbségek vannak abban, hogy mit várnak az SPC-vel való munkától. Egy NCAA tanulmány alapján a női sportolók inkább a kommunikációval (azaz az edzőkkel vagy csapattársakkal), és a negatív érzelmek kezelésével kapcsolatos előnyök iránt érdeklődnek. Ezzel szemben férfi társaikat jobban érdeklik azok a lehetőségek, amelyek az edzésen elért eredményeik versenyen való megismétlésével kapcsolatosak.
A szakirodalomban a sportolók, edzők, sportvezetők és sportorvosok általános véleménye pozitív a sportpszichológusokkal szemben. A jó vélemény azonban nem áll összhangban az áttekintés egy korábbi következtetésével, miszerint az SPC-k nehezen találnak időt az edzőkkel való találkozásra. A szerzők foglalkoznak ezen megállapítás valószerűségével, hiszen az adatok nagyon kisszámú mintából származnak, és a megítélést többnyire házilag készített kérdőívekkel mérték. Így a percepciók mérésére használt értékelések megkérdőjelezhetőek mind a konstruktív érvényesség, mind az adatok szempontjából.
A SPC-kkel kapcsolatos pozitív hozzáállás ellenére van néhány általános probléma. Az edzők például gyakran tartanak attól, hogy a sportpszichológusok tönkreteszik az edző-versenyző kapcsolatot. Az áttekintés egy svédországi példát idéz, ahol a trénerek „attól tartottak, hogy elveszítik a sportolóik bizalmát, mert a versenyzők elköteleződnek az SPC-k mellett, és ezért semmiképpen sem akarták, hogy beavatkozzanak a munkájukba”. Hasonló nagy probléma a titoktartási kötelezettség, ami miatt az SPC-k sok információt nem oszthatnak meg az edzőkkel, ezért a kapcsolatuk (edző-SPC) sem olyan gyümölcsöző, mint az lehetne. A sportvezetői fronton is vannak problémák. A sportvezetők gyakran úgy gondolják, hogy az SPC-k az edző munkájának egy részét végzik. A tanulmány utal arra, hogy „a főiskolai sportigazgatók nem tekintették kizárólagosnak a SPC-k munkáját; elvárták, hogy az edzők a SPC-hez hasonló szerepet töltsenek be a sportolók igényeinek kielégítésében”.
Az SPC-k általános hatékonysága
Úgy tűnik, hogy szinte alig van olyan szakértői tanulmány, amely az SPC-k eredményeivel foglalkozna. Ha lennének, akkor azok ebben a bekezdésben szerepelnének az SPC-k hatékonyságáról, de mivel nincsenek, ehelyett a hatékony SPC-hez szükséges fő jellemzőkre összpontosít. A tanulmány szerint ehhez a következő tulajdonságokkal kell bírniuk:
- Először is barátságos és informális hozzáállással kell rendelkezniük, szemben a klinikai pszichológiai vagy tanácsadói kontextusban alkalmazott formálisabb és terápiaszerűbb megközelítésnél. E szerzők szerint ez a kötetlenség segít a sportolóval való kapcsolat kialakításában.
- Másodszor jó kommunikátoroknak kell lenniük. Ehhez fontos a jó „hallgatási készség”, nyitottság mások ötleteire, és képesnek kell lenniük arra, hogy ismereteiket közérthető nyelven közvetítsék.
- Harmadszor meg kell próbálniuk szolgáltatásaikat az egyes sportolókhoz igazítani, beleértve azt is, hogy elérhetőek legyenek, ha a versenyzőknek szükségük van rájuk, és lelkesedést mutassanak az elvégzendő munka iránt.
- Negyedszer meg kell érteniük a sportolók világát, és ezt az adott a sportoló sportágának megismerésével kell elérni.
- Ötödször megbízhatónak kell lenniük. Ennek érdekében arra kell bátorítaniuk a sportolókat, hogy teljes biztonságban érezzék magukat még akkor is, ha a sporttal és a magánéletükkel kapcsolatos problémáikról beszélnek.
- Végül pozitívnak kell lenniük, és demonstrálniuk kell a sportolóknak, hogy képesek használni ugyanazokat a mentális készségeket, amelyeket tanítanak.
Még ha nem is kérjük az SPC-ket az eredményeik bizonyítására, akkor is elvárjuk tőlük azt, hogy sokféle tulajdonsággal és készséggel rendelkezzenek. Nem könnyű egy személyben jó kommunikációs készséggel, alkalmazkodóképességgel, laza légkörrel és a megbízhatóság látszatával rendelkezni.
A leginformatívabb része ennek az áttekintésnek az, hogy végül is mennyire felszínes lett. Ha egy SPC-vel beszélget, akkor nagyon módszeresnek tűnik az adatokkal kapcsolatban, és valószínűleg többször is használja a „bizonyítékokon alapuló gyakorlat” kifejezést, de ahogy ez az írás is mutatja, a terület még szinte érintetlen. Egyszerűen fogalmazva még nagyon kevés szakértői tanulmány született a sportpszichológusok munkájának a hatékonyságáról. Ráadásul egyik sem a tényleges eredményekre, hanem főként az attitűdökre összpontosít, így még ha egy megközelítés bizonyítékokon alapul is, a tényszerűsége megkérdőjelezhető.
Előző rész
Lefordított pszichológia: A sportpszichológusokkal szembeni attitűdök, 1. rész