Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Mentális mentoring: az élsport új versenyterülete

Azt szokták mondani, hogy az üzleti világ általában követő üzemmódban van az élsporthoz képest. Legalábbis, ha a hagyományos eredményorientáltságot, tudatosságot és egyéb, az üzletben is fontos szerepet játszó elemeket vesszük számításba. Az is igaz, hogy amennyiben egy stratégia, metodika vagy módszertan az élsportban megállja a helyét, az biztosan jól működik az üzletben is, hiszen a sport kegyetlen világ, mivel itt az eredmények feketék és fehérek. Na jó, legalábbis az esetek többségében azok. Mégis van egy terület, ahol az élsport döntéshozói le vannak maradva az üzleti élet szereplőihez képest: a stratégia, koncepciók, rendszerek alkalmazásának elfogadása, értékének megbecsülése. A legnagyobb változás e téren a mentális felkészítések területén tapasztalható, ami meglepő, hiszen ma már mindenki jól tudja, hogy az élsportolók eredményének minimum 50%-a a mentális állapoton múlik. Mégis nagyon nehéz hátad fordítani a múltnak a tekintetben, hogy akkor a tökéletes mentális állapot elérése mégis mennyit ér, mármint pénzben kifejezve.

Hagyományos díjak

Hol van már az az idő, amikor külön megemlítették, ha egy edző pszichológust vagy mentális szakembert vett igénybe. Nem is olyan régre vezethető vissza a sportpszichológia igazi térnyerése, bár bizonyos szakemberek már régóta alkalmazzák, de elvárt modullá a sportban nagyjából két-három évtizede vált. Aztán a sportpszichológia befutotta saját „életpálya görbéjét”, megvolt a felfelé ívelő út, amikor mindenki habzsolta e tudományt, aztán sokan többet vártak tőle, csalódtak benne, és nagyjából 8-10 éve beállt egy normál üzemmódra az alkalmazása. Ezzel párhuzamosan, pontosan a sportpszichológiában – inkább a sportpszichológusokban – történő csalódottság hozott létre újabb szakmákat, melyek a sportolók mentális támogatását hivatottak megoldani. Mentál coach vagy mentáltréner, életpálya-tanácsadó vagy life coach, akinek és ahogyan tetszik, szinte elárasztották a piacot. Ami viszont érdekes, hogy a tradicionális pszichológiai tesztek, rendszerek nem tudtak maradandóan betörni erre a területre. Így a mentális szakemberek, pszichológusok saját magukra, hagyományos tanulmányaikra és saját tapasztalataikra voltak utalva. Önálló harcosként landoltak egy-egy csapatnál, élsportolónál, és ha sikereket ért el az általuk felkészített sportoló, akkor megcsinálták szerencséjüket. Ennek a helyzetnek is köszönhető leginkább a mentális háttér beárazása a legtöbb sportágban, hiszen ebben a tekintetben nyilván a meglévő, már ismert költségekből indultak ki a megrendelők. Így hát a legtöbb esetben a mentális felkészülés pénzügyi kerete szépen megrekedt az egy mentális szakember fizetése szintjén, és ezzel minden szereplő elégedett is volt.

Az elit

Ebben a szituációban ismerték fel egyre többen – leginkább azok a sportágak, melyek komoly bevételekre tudnak szert tenni -, hogy lehet ezt professzionálisabban is művelni. Ezáltal csapataikat nem egy, hanem több, különböző szakterületről származó specialistákkal kezdték támogatni, és erre mentális teameket építettek fel. Ma már vannak olyan sportklubok, ahol akár több mint 100 fő is foglalkozik az egyesülethez tartozó csapatok mentális munkájával, ezzel persze óriási költségeket is generálva a költségvetésüknek. Viszont úgy néz ki, megéri fenntartani őket, mert hát mégiscsak az eredmény minimum fele ezen a háttéren múlik. Az ilyen belső csapatokkal persze az a baj, hogy előbb vagy utóbb saját munkájukat kezdik el igazolni, erre építenek fel folyamatokat, és mivel az ő szakterületük, a kívülállókkal, magukkal a sportvezetőkkel, sportolókkal könnyedén hitetik el, hogy minden rendben van. Volt alkalmam olyan mentális team vezetőjével beszélgetni – divatos pozíció nevén Head of Performance –, aki büszkén magyarázta el, hogy az elmúlt években saját teszteket fejlesztettek ki, egyre több dimenzióban dolgoznak, és komoly tanulmányokat írnak. Aztán arra a kérdésre, hogy akkor miért van az, hogy az általuk képviselt klubok jelentős része messze az elvárás alatt teljesít már évek óta, természetesen kikerülő választ kaptunk. A jobb sportpszichológusok éves bérköltsége az USA-ban 150 000 – 200 000 USD körül alakul, de vannak olyan szakemberek, akik ezen felüli összegeket is megkeresnek. Ha pedig a mentális csapatokról beszélünk, akkor ezt az összeget kell felszorozni a létszámmal, tehát még egy kis létszámú, mondjuk tízfős csapat költsége is elérheti az 1 500 000 USD körüli értéket. Igaz, még ez az összeg is elenyésző egy-egy sztárjátékos gázsijához képest, tehát még korrektnek is nevezhető a helyzet.

Rendszer alapú fejlesztés

A legújabb trend azonban egyértelműen valahol e két út között húzódik meg. A komplex mentális felkészítés ugyanis már megoldható „házon kívül is”, legalábbis vannak olyan cégek – igaz az USA-ban is csak kettő-három, Európában pedig jelenleg egy ilyen megoldásról tudunk –, akik a teljes mentális támogatáshoz szükséges szakmai csapatot felépítik. Saját pszichológiai rendszert, értékelő teszteket dolgoznak ki, amik már kimondottan a sportra fókuszálnak, és az élsportolók elméjét, személyiségét hivatott definiálni. Ezekre az információkra alapozva pedig komplex szolgáltatással, mentoringgal készítik fel a csapatokat. A szakmai háttér felépítése nagyon komoly költségekkel jár, de mivel jól használják ki tudásuk és szakembereik kapacitását – hiszen párhuzamosan több fejlesztéssel dolgoznak, így a speciális szakemberek számára sem maradnak ki akár több hónapos üresjáratok -, ezért a megrendelői oldal élvezheti ennek költséghatékonyságát. A klubfejlesztési programok ebben az esetben nagyjából 40 000 USD-tól indulnak, és a legdrágább program sem haladja meg a 300 000 USD-t, de ebben az esetben már az egyesületnél párhuzamosan, több csapattal végzett mentoring munkáról beszélünk. A mentoring során az együttes mentális fejlesztése, a vezetőedző mentoringja, az ellenfelek profilozása, és a mentális küzdelem elemeit is nyújtják a sportolók részére, vagyis egy ilyen együttműködés mellett egyéb mentális költségek már nem keletkeznek. A legnagyobb előnye ennek, hogy még az egy klubnál leragadt szakemberek tapasztalata csak arra az egyesületre és környezetre korlátozódik, addig egy mentoring cég ugyanannyi idő alatt 15-20 fejlesztést is maga mögött tud – ráadásul a világ különböző tájairól -, így egy pár év elteltével a konkrét élsport tapasztalatában verhetetlenek. Ezzel a megoldással már a nem éppen a „túlfizetett” sportágak is hozzájuthatnak komoly mentális felkészítéshez a legmagasabb szinten. Persze ehhez fel kell nőni gondolkodásban, hogy ne egy általuk amúgy megszokott, általában részmunkaidős sportpszichológus jövedelmével kalkuláljanak. Ebben azért a sportvezetők jelentős része nagyon el van maradva. Egy újabb edzőtáborra kifizetni 100 000 USD-t az természetes, de az egész éves, az eredményt 10 edzőtáborhoz hasonló nagyságrendben befolyásoló mentális munka megfizetésére még mindig nem nyúlnak mélyebbre a klub, vagy épp a válogatott kasszájába. Ez persze egy új és érdekes versenyhelyzetet teremt, melyben a modern gondolkodású, változni képes sportvezetők által képviselt csapatok és élsportolók komoly mentális előnyhöz juthatnak a versenyeken. Ráadásul ezek a prioritások igen vizibilisek, és ma már nagyon komoly zárkózottság kell ahhoz, hogy ezt egy sportot szerető ember ne vegye észre.