A sportolók mentális állapotával, annak stimulálásával, fejlesztésével már régóta foglalkoznak szakemberek. A sportolók és a sportban tevékenykedő szakértők hozzáállása a témához igen változó és vegyes. Pontosan tudják, hogy a mentális felkészültség a végső eredményeket akár 50%-nál is nagyobb arányban határozhatja meg, viszont magában a felkészülési folyamatban még mindig nagyon sokan nem hisznek igazán. Vagy ami rosszabb, hogy elveszítették a bizalmukat a kész megoldások iránt. Talán pont ennek is köszönhető, hogy egy új komplex megoldást kezd egyre több egyéni sportoló, klubcsapat és válogatott használni, amivel komoly előnyhöz jutnak a versenyek során. Ez a komplex mentális mentoring, mely jelenleg igen korlátozott mértékben érhető el a nemzetközi sportvilágban. Viszont ahol alkalmazzák, ott nagyon komoly eredményekkel bizonyít.
Hagyományos utak
A sportéletben megjelent a sportpszichológia, ami megváltoztatta a sportolók eddigi gondolkodását. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a pszichés állapot direkt befolyással van az eredményekre, a teljesítményre, de leginkább úgy vélekedtek ezzel kapcsolatban, hogy az különbözteti meg az igazán győztest a vesztestől, hogy képes saját mentális állapotának menedzselését megoldani. A sikeredzők is arról voltak híresek, hogy intuitív módon – bizonyos tanulmányokkal a háttérben – komoly támogatást tudtak biztosítani sportolóik számára. Ez a megoldás működött is addig, amíg nem voltak komoly ellenmegoldások a színtéren, és valóban a saját magát legjobban stimuláló sportoló, sportolói háttér győzött a versenyeken. Ne felejtsük el azt a tényt sem, hogy nagyon sokáig a fizikum fejlesztése is elegendő volt ahhoz, hogy valaki világversenyen diadalmaskodjon, vagy épp a genetikai adottságai segítették ahhoz, hogy a világ legjobbja legyen. Egyéni versenyzőknél ez egyértelműbb volt, csapatszinten viszont már közel sem volt elegendő a fizikum. Nem véletlen az, hogy a csapatsportokban kezdték először leginkább feszegetni a sportpszichológia szükségességét. Aztán jött az a korszak, amikor mindenki lecsapott az új tudományágra, melyet a sportpszichológusok nagyon erőteljesen képviseltek. Kellőképpen jól szervezve komoly hatást gyakoroltak a sportvilágra, és volt olyan korszaka a sportnak, amikor már a legtöbben úgy gondolták, hogy a pszichológiának ezen ágazata nélkül nem is érdemes versenybe szállni. Most utólag visszanézve a helyzetet, túl volt ez „hájpolva”, ahogy mondani szokás. Mármint az ígéret és a valós érték nagyon eltért egymástól. Ma már felesleges azon vitatkozni, hogy ha a sportpszichológusok úgy általában óvatosabbak és nem nyomják annyira saját tudományukat, akkor sokkal kevesebb csalódott ember lenne, és a mai napig jóval többen bíznának ebben az amúgy fontos tudományos háttérben. Csak hát a gyönyörű elméletek nem igazán működtek a gyakorlatban. Nagyon sok ideológia jól nézett ki a tankönyvekben, de még a legjobb tananyagok is maximum egy-egy élő beszámolón alapultak – és akkor már ezek jónak mondhatók –, de leginkább pszichológiai folyamatok mentén felépített kutatási eredményekre épültek. Amivel persze nincsen semmi baj, hiszen a tudomány már csak ilyen. Felépít elméleteket és bizonyít. Csak a pszichológiával az a baj, hogy rendkívül szubjektív, nagyon nehéz objektív mérési pontokat találni, így a hit és a kommunikáció, annak meggyőző ereje felülírja a józan ész megállapításait. Csak gondoljunk bele egy abszolút pozitív helyzetbe, amikor egy csapat felkészül egy valódi szakemberrel. Több beszélgetésen, foglalkozáson vesznek részt a csapattagok, a sportpszichológia alapjaira építve ezek leginkább egyénileg zajlanak. Honnan lehet azt egyértelműen megállapítani, hogy valóban az működött, amit a felkészítő szakember mondott? Ráadásul még a leghíresebb egyetemi képzéseken, a leghíresebb egyetemeken is a pszichológiai tanulmányok drasztikusan döntő többsége nem releváns fókuszcsoportokra, nem mérvadó célcsoportra épített méréseken alapul.
Valódi tudás dokumentálása
Ha belegondolunk, kifejezetten nehéz is valódi tananyaghoz jutni. Hiszen az tulajdonképpen azt jelentené, hogy egy konkrét fejlesztést, mondjuk egy világbajnokká vált csapatnak a konkrét mentális felkészítését kellene dokumentálni. Ez pedig azért komoly kérdéseket vet fel, és nem csak az életünket sokszor nehezítő GDPR okán. Szimplán nem lehet információkat kiadni, egyszerűen nem lehet beszámolni a legmélyebb titkokról szóló beszélgetésekről. Aztán ott van az üzleti szemlélet. A legjobb mentális szakemberek nyilván a szakmájukkal keresik a kenyerüket. Ha kidolgoznak egy-egy valóban működő megoldást, folyamatot, azt nem fogják világgá kürtölni, hiszen az az ő tudásuk, amit majd megfizetnek a különböző szinteken. Így egyértelmű, hogy a kezdő tanoncok nem fognak a valódi adatokhoz, megoldásokhoz hozzáférni, vagyis mindenki saját magának fogja kialakítani partneri körét, megoldásait egy-egy általános alapot figyelembe véve, amit meg könyvek alapján nem túl nehéz azért elsajátítani. Vagyis elmondhatjuk, hogy a mentális felkészítés szintje a sportban pontosan megegyezik a felkészítő szakember releváns tapasztalatával, és nem sok köze van ahhoz, hogy hol és milyen papírt szerzett azt megelőzően. Ahhoz pedig, hogy bárki kulcsfontosságú tapasztalatot szerezzen a sport mentális felkészítése terén, több kritériumnak egyszerre szükséges teljesülnie. És ez az a pont, ahol az átlagos sportpszichológia teljesen elbukik. És ekkor áll elő az a helyzet, ahol az igazi, unikális szakemberek előre tudnak jutni. A valódi tapasztalathoz ugyanis bele kell látni a mentális mechanizmus teljes folyamatába. Ehhez pedig a modern sportban minimum három területet látni, ismerni és archiválni, elemezni szükséges. Az első terület, amivel a sportpszichológia alapjaiban is leginkább foglalkozik, a sportoló önismereti, mentális fejlesztése. Ez általában a legkönnyebben archiválható terület, hiszen ha a sportolóban megvan egy kismértékű bizalom, akkor az információk kinyerhetők tőle, és mivel nyerni akar, ennek érdekében megteszi az első lépést a pszichológia felé. Egy csapaton belül azért már ennél nehezebb a helyzet, ugyanis különböző csapattagok különböző egyéni érdekekkel vannak jelen. A másik ilyen terület a sportolót körbe vevő sportszakmai támogatók, edzők, segédedzők, stábtagok, akik közvetlen kapcsolatban vannak velük a felkészülési és versenyidőszakban. Itt már nehezebb a mentális szakember helyzete, hiszen a legnagyobb kihívást jelentő edzők már nem osztogatják könnyen a bizalmat. Számukra fontos az, hogy egyértelműen biztosak legyenek az eredményekben, és ehhez elemzéseket, rendszereket akarnak látni, nem fogadják el egy-egy „szakember” szubjektív véleményét, még ha az diplomák sokaságán és tanulmányhegyeken is alapul. Ők ennél célorientáltabbak és konkrétabbak. Ez az első pont, ahol a jó mentális szakembert meg tudjuk különböztetni a nem megfelelőtől. És ebben a szelekcióban ma már a pszichológusok kirostálásra is kerülnek. Ide már a pszichológia önmagában nem elegendő. A harmadik pont pedig az ellenfelek értékelése, elemzése, és ebből mentális támadási és védekezési stratégia elkészítése. Ez nem jelent mást, mint az ellenfelek pszichológiai, generációs és társadalmi alapú értékelése, ebből a profiljuk elkészítése, majd e tények alapján az edző számára érthető, és a saját versenystratégiájában felhasználható információvá történő alakítása. Az ezen területtel foglalkozó szakember csak akkor rendelkezhet valódi tudással, amennyiben mindhárom területen jelen tud lenni, hiszen csak így látja át a szükséges mentális felkészítés teljes spektrumát.
Komplex mentoring
A fentiekben leírtak alapján eléggé egyértelmű, hogy a modern mentális felkészülés ma már nem „one-man show”. Ebben a műfajban a modern gondolkodású, új generációs sportolók és sportszakemberek teljesen elveszítették bizalmukat. A mentális mentoring komplex műfajjá vált csak úgy, mint a sportolók felkészülésének többi területe. Nem egy adott szakma, és no pláne nem egy szakember munkáját jelenti, hanem több, egymástól eltérő, speciális szakmai tudással rendelkező hozzáértők együttes munkája, tevékenységük összehangolása. Erre van már példa, hiszen az üzleti életben több mint tíz éve ugyanez a megoldás juttatja a csúcsra a legsikeresebb cégeket. Bár egy csapat munkájáról van szó, de a bizalom kiépítéséhez szükség van adott arcra, konkrétan egy emberre. Ez a legnehezebb pontja a mentoringnak. Hiszen a mentor személyének kell képviselnie a sokszor több tíz, vagy akár száz fős csapat teljes munkáját. Értenie kell a részfolyamatokat, de kellő mértékben távol kell maradnia egy-egy terület mélységétől is. Amihez mindenképp értenie kell, hogy hogyan fordítja le azt a sok tudományos információt a sportoló és környezete számára is érthető nyelvezetre. Majd hogyan építi be ezt a felkészülésbe, a mérkőzés stratégiájába. Sokszor mondják a mentorok, hogy egy jó mentális felkészülés a sportban 4-5 olyan mentális „klikkre” koncentrál, melyet be kell építeni a sportoló, a csapat fejébe, hogy krízishelyzetben azt az agy elő tudja hívni. Igen ám, de ennek a 4-5 „klikknek” a definiálásához, annak átadásához, beépítéséhez sokszor 50-60 oldalnyi tudásra, kutatásra, elemzésre és értékelésre van szükség. A mentoringnak pontosan ez a szépsége és nehézsége is egyben. Így van lehetősége a mentornak arra, hogy megfelelő kontaktust alakítson ki a csapattagokkal, azok elfogadják őt, a háttértudást, és higgyenek abban, amit a szakember mond. A felkészítés legfontosabb eleme azonban mégis a legfőbb döntéshozóval történő bizalmi kapcsolat kiépítése, vagyis az edző egyéni mentoringja. Ezt a műfajt igen kevesen művelik ma a világon, hiszen egy sikeres vezetőedző kifejezetten erős karakter, és csak egy másik nagyon erős karaktert fogad el, akinek ráadásul rendkívül komoly szakembernek kell lennie, hiszen így tartják tiszteletben egymás területét. Ez egyébként kritikusan fontos, hogy a mentális szakember ne akarjon az adott sportág szakértőjeként feltűnni, a vezetőedző pedig fogadja el, hogy a mentális felkészítésnek vannak olyan mélységei, amivel neki nem kell tisztában lennie. A komplex mentális mentoring így átöleli a teljes sportoló vagy csapat teljesítményét. Mindent szállít, amire a verseny eredményéhez hozzájáruló egyéneknek szüksége van. Ráadásul mindezt a háttérben teszi a publicitást elkerülve, hiszen az eredményekért a dicsőséget a sportolónak, a csapatnak, az edzőnek kell learatnia.
A mentoring elhelyezése a sport térképén
Mivel egészen új műfajról van szó, a mentoringnak a legnagyobb kihívása nem az, hogy a potenciális partnerek elfogadják szükségességét, hanem az, hogy megtalálják annak megfelelő helyét. Nem egyszerű a feladat, hiszen azok a sportszervezetek, ahol sportpszichológust vagy mentális szakembert alkalmaznak, egy ember költségéhez vannak szokva, és ahhoz képest egy mentoring program teljesen más kategóriát képvisel. Igaz, hogy sok esetben 50-60-100 szakember tudását szállítja a partner számára, de akkor is nehéz behelyezni a költségkörnyezetbe. Akik ezt az ugrást nem tudják, vagy nem akarják megtenni, azok egyre inkább lemaradnak a világ elitjétől minden sportágban. A másik kihívás, amikor ez a sportszervezet – általában elitebb klubokra jellemző – már rendelkezik egy komoly, felépített, akár több tucat szakembert tartalmazó szervezettel. Ahhoz a költségszinthez képest meg nyilván sokszor nevetségesen olcsónak hat a mentoring. Ráadásul veszélyes is a bent dolgozókra nézve, hiszen amíg ők egy adott csapatot látnak, a fejlődésük, a tudományos adatgyűjtésük arra az egy csapatra vagy sportolóra korlátozódik, addig a mentoring cégek egy évben több tucat fejlesztést visznek véghez, vagyis a konkrét tapasztalat mennyisége, így a tudásszint is összehasonlíthatatlan. De mégis hogyan lehet azt megemészteni, hogy sokkal kisebb költségért sokkal professzionálisabb megoldást tud bárki is biztosítani? Bármennyire is eredményorientált egy klub vagy válogatott, az ott dolgozó embereknek mindez egy jó állást, jó fizetést jelent, amitől nem igazán szeretnének elesni. Ez általános emberi dolog, ne gondoljuk, hogy a sportban másként van mindez.
A legmodernebb szervezeti felépítések, a modern sportklubok és válogatottak viszont már professzionális módon kezdik kiépíteni a helyét a komplex mentális mentoringnak. Tudomásul véve azt, hogy új technológiáról van szó, teljesen másként tekintenek a folyamatra. Tulajdonképpen egy külső támogató egységként állnak hozzá, ahonnan minden mentális felkészüléssel kapcsolatos tudást, megoldást megkapnak. Ehhez persze nagyon fontos a megfelelő bizalmi kapcsolatot kiépíteni, melynek alapeleme az, hogy amennyiben egy mentoring céggel együtt dolgozik a csapat, a sportoló, az a cég nem dolgozhat „konkurens” csapattal, sportolóval, hiszen a komplex mentális megoldás alapeleme az ellenfelekből történő felkészülés, a mentális támadási és védekezési stratégia felépítése. Így a valamire való mentoring cég ezt a szabályt kőkeményen vési be üzletpolitikájába. Viszont a mentoring az elkövetkezendő években még nagyon véges mennyiségben lesz elérhető a világ sportja számára. Nem véletlen az, hogy az okosabb és haladó gondolkodású sportszervezetek lefoglalják maguknak ezt a lehetőséget, mert ezzel piacot is foglalnak maguknak, és folyamatos, komplex előnyhöz juttatják saját sportolóikat, csapataikat. Tokióban az Olimpián 4 aranyérem, 2 ezüstérem és 4 bronzérem elérésében vette már ki a részét a komplex mentális mentoring. Ezen túlmenően 11 történelmi sikert írnak a számlájukra, ami azt jelenti, hogy az adott ország valaha volt legjobb eredményét realizálták a sportolók 2021 nyarán. Jelenlegi információink alapján Párizsra már most több mint 100 egyéni sportoló, és több mint 20 válogatott kezdte meg felkészülését komplex mentális mentoringgal. Egyre többen adnak hangot azon véleményüknek, hogy ez most valami olyan, mintha egy autóversenybe, ahol Toyota Camryk versenyeznek egymással, behelyeznének egy Porsche Panamerát – mondjuk a sport változatot -, akkor jogosulatlan előny okán nyerne az utóbbi sofőrje. Akik alkalmazzák a mentális mentoringot, sokszor hasonló élményről számolnak be. Viszont a mi esetünkben a Porsche rajthoz állását nem lehet korlátozni, nem lehet letiltani. Így ha nyerni akarunk, nekünk is le kell cserélni a Camryt.