Győztes és vesztes között a sportban sok különbség van. Nem, most nem az érzésről beszélek. Sőt, nem is a fizikai adottságokról, a genetikai térképről, melyre komoly hangsúlyt fektetnek a mai modern élsportban. Van egy olyan differencia, amellyel még nagyon keveset foglalkoznak. Leginkább azért, mert kevesen mernek beszélni róla, hiszen már maga a téma is szemben áll az „old school” élsportolói felfogással. Mentálisan viszont ma már egyértelműen bizonyított tény, hogy a félelem jelen van a világ legsikeresebb sportolóinak a gondolataiban is. A különbség pedig az igazi győztes és a vesztesek között, hogy előbbi mer, tud beszélni félelmeiről, így megtanulja menedzselni azt!
Hamis sztereotípia
Az élsportolókról van egy általános kép, amely szerint ők aztán keményen edzenek, a végsőkig küzdenek, nem ismernek félelmet és természetesen a legfontosabb helyzetekben hozzák életük legjobb teljesítményét. Érdekes e sztereotípia, hiszen ha a végső eredményt nézzük, valahol igaz is az állítás. Azzal viszont már kevesen foglalkoznak, hogy maga az élsportoló hogyan jutott el oda, hogy valóban élete legjobbját hozza, és ezzel egy ország, kontinens vagy épp a világ fölé kerekedjen. Amikor a legsikeresebb élsportolók személyiségét kezdtük el vizsgálni, szinte döbbenetes volt az a tény (felismerés), hogy nem a mindenki által egyértelműen győztesnek tartott domináns, határozott, versenyszellemű karakter az, amely legnagyobb arányban képviselteti magát az élmezőnyben. Ennek inkább az ellenkezője jellemző. A stabilitásra törekvő, a változástól tartó, az introvertált és nem igazán proaktív karakter az, amely leginkább érvényesülni tud. Bár a Ruler típus – ha az egyik közismert, sportban alkalmazott pszichológiai tipizálást alkalmazzuk – az, aki a kellő időpontban a legtökéletesebb teljesítményt tudja elérni, és a Supporter az, aki pont a krízis helyzetekben remeg meg – akár csapat, akár egyéni szinten –, a világ legsikeresebb sportolói mégis ez utóbbiba tartoznak. Meg is lepődnek sokan a győzelmet győzelemre halmozó atléta elemzésekor, hogy hát itt valami félreértés van, és az őt körülvevő szakemberek sokszor csóválják a fejüket az eredmények láttán. Ami érdekes – és nyilván a legfontosabb szempont e kérdésben –, hogy maga az atléta sosem csodálkozik a végeredményen. Pontosan tudja, hogy a hatalmas sikerekhez vezető út hogyan alakult az életében. Mi az, amit mondott, mi az, amit elrejtett pályafutása során. Mi volt az, amiről úgy gondolta, lehet beszélni, és mi volt az, amiről csak a legközelebbi barátainak, támogatóinak szólhat. Pontosan tudták minden esetben, hogy nem illenek bele abba az általános, leginkább egyébként nem a „modern nyugati kultúrában” alkalmazott képbe, amit az igazi győztesekről alkottak. És úgy döntöttek, inkább csendben maradnak, hadd élje meg mindenki a „győztes fantáziát” úgy, ahogy azt tanulta.
Miért a Supporter?
Jogos a kérdés, hogy miért egy olyan személyiségtípus tud leginkább sikeres lenni a végső elszámolásnál, aki pont a krízishelyzetben remeg meg, amelyik fél a megmérettetéstől, és egy igazi téttel bíró verseny előtt szorongásra, félelemre kényszeríti tulajdonosát? A válasz nagyon egyszerű. És a megoldás pont abban rejlik, hogy ne legyünk szűk látókörűek, fókuszáljunk minden embernél arra, hogy egy adott „kép” szempontjából biztosan vannak előnyös és nem annyira előnyös személyiségjegyei! És hát a Ruler tud győzni, oda tud koncentrálni a legkritikusabb helyzetekben is, csakhogy nem kitartó, nem tudja elviselni a monotonitást és nem akar megmozdulni igazi versenyhangulat nélkül. Ezenkívül egoisták, sokszor túl nagy önbizalommal rendelkeznek, így mások véleménye nem fontos számukra. Még az edzőké sem. Egyéni érdekek mentén építik életüket, ezért a csapatba illesztésük igen nehézkes, nagyon komoly szaktudást igényel mentális oldalról. E tulajdonságok figyelembevételével már a sporthoz értő emberek pontosan tudják, hogy nem elegendő az, hogy valaki a legjobbját tudja hozni kritikus helyzetben, ha előtte nem készül fel, nem edz rendesen, nem illeszkedik be egy csapatba és nem hallgat a szakemberekre. A Supporter ennek persze pontosan az ellentéte, a pszichológiai körön történő ábrázolásoknál éppen az ellenkező pólusban tüntetik fel. Vagyis tűri a monotonitást, odafigyel a szakemberekre, becsületesen elvégzi az edzésmunkát, nagyon sokat gyakorol. És bár nehezebben tanul, de a megtanult dolgokat rutinból tudja hozni. Így lehet, hogy egy krízishelyzetben csak 80%-ra képes, de mivel nagyon komoly felkészültségi állapotban érkezik az adott krízisbe, sokszor a 80% is elegendő a végső sikerhez.
Félelemmel a maximális teljesítményért
Már maga az alcím is képtelenségnek tűnik, viszont a Supporter teljesítményét valóban lehet fokozni a félelem-menedzsment által. A 80%-ot 100%-ra lehet módosítani, bár ez nyilván nagyon tudatos munka és idő kérdése. Viszont azt egyértelműen lehet látni, hogy a világ legsikeresebb sportországaiban nagyon jól működik az erre történő felkészülés. Ebben a kérdésben messze a többiek előtt járnak. Elismerik, elfogadják és meghallgatják azt, hogy a sportolónak vannak félelmei. Egy Supporter esetében tudomásul veszik, hogy akármilyen fantasztikus eredményekkel rendelkező sportolóról is van szó, ha egy új helyzettel, egy számára ismeretlen kihívással kell szembenéznie, akkor már ha csak belegondol is, félelemmel fogja eltölteni. A sikeres, modern sportban pontosan tudják azt, hogy a félelemet nem elnyomni kell, mert bár rövid távon „jó megoldásnak tűnhet”, de az igazi krízishelyzetben elbukik a metodika. Egyre több mentális szakember foglalkozik azzal, hogy a félelmet „jóra használja”. A félelem által keletkezett érzéseket energiaként fogja fel, amelyet a sportoló a hasznára fordíthat a fontos pillanatokban. A sikeres gyakorlat alapja, hogy a Supporter sportolókban – a Rulerben semmiképp – meglévő félelemről már hónapokkal a nagy megmérettetés előtt elkezdenek szervezett keretek között kommunikálni a sportolóval. Pontosan megtartva azt a határvonalat, amelyen a félelem még semleges energia, és nem nyomja el a sportolót, viszont nem is alakul át „hamis önbizalommá”. Nem engedik felépülni a „hamis egót”, amely aztán összetörhet az első krízishelyzet alkalmával. Bár hamis önbizalmat építeni könnyebb, gyorsabb és látványosabb. Jól el lehet adni a megrendelő felé, hiszen mindenki szereti hallani a sportolóját már hat hónappal a megmérettetés előtt úgy nyilatkozni, hogy „természetesen győzni fogok”. De arról is gondoskodni kell, hogy ez ne csak üres szlogen maradjon! Azt lehet látni a világszínpadon, hogy egyre több olyan élsportoló jelenik meg, akik bár pontosan tudják, hogy mit is jelent a „színház”, de a kirakat mögött nagyon komoly, kitartó, egy átlagember számára ismeretlen mennyiségű munkát végeznek. Szeretnének ilyet a saját szemükkel látni? Akkor nézzenek meg egy igazi Supporter sportolóról szóló filmet. Ajánlom mondjuk Usain Bolt élettörténetét! Pontosan látni fogják miről is van itt szó!