Az egyik legnagyobb kihívást egy cég életében az jelenti, amikor kicsiből naggyá akar válni. Tudom, ez így eléggé általános és szubjektív, de maga a kategória is az, hiszen az üzletben mindenki számára mást jelent a „kicsi” és a „nagy”. Az üzletfejlesztésben a cégtulajdonosok számára szinte egyértelmű, hogy azért indítanak útjára egy vállalkozást, mert naggyá szeretnének válni. Ilyenkor a legtöbb cégtulajdonos a cég méretét, illetve legtöbb esetben a bevételét vagy létszámát tekinti viszonyítási alapként. Legalábbis ez az elmúlt évtizedekben ez szinte alapvetésnek számított. De a 2008. évi nagy recesszió, majd most a COVID-19 válság drasztikusan megváltoztatta ezt a hozzáállást.
Kritikus létszám
Tapasztalatom szerint a cégtulajdonosok többségében ott rejlik egyfajta megalománia. Amikor a cég sikereiről van szó, nem győznek egymásra licitálni egy-egy tulajdonosi beszélgetésen. Persze, belülről pontosan látják, hogy gond van, illetve nem is annyira látják, mint érzik. Sajnos az is meghatározó szempont, hogy az adózás terén jobban járjanak, így a hivatalosan kimutatott eredmények elkezdenek kellően távolodni a valóságtól. Tehát adott a helyzet, amikor a bevételekről hihetetlen túlzásokkal illik beszélni, miközben a valós eredményt célszerű a lehető leginkább elfedni, miáltal létrejön a tökéletesen irreális üzleti kép környezete. Majd ebben az álomvilágban élnek nagyon sokan, nagyon sokáig. A helyzet akkor kezd igazán problémás lenni, amikor elkövetkezik az a szint, amikor már mindenképp hatékonyabbá kell tenni a működést. Az első igazi kihívást az jelenti, hogy erre megfelelő partnereket találjanak, hiszen hatalmas méretű cégek fejlesztéséről van szó, amihez viszont az esetek többségében a legkisebb méretű cégekhez közelítő eredmények párosulnak. Egyértelmű, hogy tejesen más költségszintet képvisel pl. egy húszfős céget átvilágítani, szervezetfejlesztési programba bevonni, mint egy 150 fős vállalkozást. Márpedig ha valódi képet szeretnénk kapni a cégről, akkor bizony minden egyes ember számít a végelszámoláskor. Ezért torpan meg nagyon sok lokális nagyvállalat, sőt még inkább visszaesik az eredményességét tekintve, amikor eléri a kritikus létszámszintet.
Fájó pont
És innentől kezdve beszélhetünk igazi kihívásról. Mert ha a cég elkezd hátrafelé menetelni a fejlődés útján, a tulajdonosnak két választása van: vagy bevallja önmagának, majd üzletfejlesztőjének is, hogy mégis pontosan mennyi az annyi, tényleges értékben kifejezve, miután elindulhat egy nagyon komoly átrendeződés, amiben lesznek bizony fájó pontok. Hiszen több olyan kolléga, akit előtte nélkülözhetetlennek tekintettek, ezúttal mégsem lesz az. Sok olyan szakember, aki a tulajdonos számára kedves volt, már nem is lesz annyira kedves. Az egykor lojális alkalmazottak gyorsan elfordulnak a cégtől, amikor már nem működik a színjáték. Drasztikus időszak ez a cégtulajdonos számára, hiszen számos olyan dolog, amiben valóban hitt, a szeme láttára porlad szét és azt, hogy a hamvakból mi épül majd egyszer, még nem igazán lehet felismerni. 110 fős cégből úgy lehetett faragni 54 főt egy év leforgása alatt, hogy közben a termelés 16%-kal növekedett. Ugye, hogy szinte csodaszerű? Ellenben már nem tűnik annak, ha hozzáteszem, hogy a tulajdonos egy kreatív és kommunikatív ember, aki világ életében különleges akart lenni, amit a céges világban végre sikerült megvalósítania. Tette ezt úgy, hogy olyan emberekkel vette körbe magát, akik ezt az érzésvilágot táplálták benne. A történet kereksége okán azt sem árt tudni, hogy mindezt 14 hosszú éven át tették. Ennyi idő után kényszerítette rá a tulajdonost a 2008-as válság arra, hogy lépjen. Megtette. Ma 78 fő a cég létszáma, a COVID-19 válságban 32%-kal nőtt a cég üzleti eredménye és a jelenlegi alkalmazottak között mindössze 4 található, aki a hét évvel ezelőtti szervezetfejlesztésnél már a cégnél volt.
Egy válság sok mindenre lehetőséget ad az okos üzletember számára. És ha valóban okos, akkor él is ezekkel a lehetőségekkel.