A Ticketmaster a botok és a jegyüzérek visszaszorítására tett kísérletként kizárólag meghívásos elővásárlást tartott a szigorúan ellenőrzött rajongók számára. De hát a legjobban megkomponált tervek is borzalmasan félresikerülhetnek, és az eladás katasztrófába torkollott. Swift némi túlzással úgy fogalmazott, hogy a jegyeket megszerző rajongóinak „egy medvével kellett megküzdeniük”, hogy hozzájussanak a tikettekhez. A Ticketmaster nyilvántartása szerint több mint kétmillió jegyet adtak el, azonban hamarosan ezek közül rengeteg megjelent a viszonteladói oldalakon, de már 50 000 dollár feletti áron.
És nem a Swiftesek az egyetlenek, akiket feldühített a Ticketmaster. Swift a közösségi médiában fejezte ki bosszúságát a Ticketmasterrel szemben, mivel a cég biztosította őt arról, hogy fogják tudni kezelni a rekordszámú keresletet. Jonathan Skrmetti, a hatalmas zeneiparral rendelkező Tennessee állam republikánus államügyésze közölte, hogy vizsgálatot indít az ügyben. Pénteken pedig Amy Klobuchar, a szenátus trösztellenes albizottságának demokrata elnöke jelezte, hogy a kongresszus decemberben meghallgatást tart a Ticketmasterrel kapcsolatban. A The New York Times arról számolt be, hogy az igazságügyi minisztérium (DOJ) vizsgálja, hogy a Live Nation Entertainment, a Ticketmaster anyavállalata monopólium-e.
Valóban az?
A heves kritikák ellenére a DOJ 2010-ben úgy döntött, hogy jóváhagyja a Ticketmaster és a Live Nation, egy rendezvényhelyszíneket üzemeltető cég egyesülését. Voltak olyan kikötések, amelyek szerint a Live Nationnek bele kellett egyeznie a versenyt támogató intézkedésekbe, többek között abba is, hogy a Ticketmaster köteles volt bizonyos üzletágait eladni a versenytársaknak, ami meg is történt. Ezek a biztosítékok azonban kudarcot vallottak, és a Ticketmaster csak még nagyobb piaci részesedést szerzett, különösen a világjárvány idején. Michael Carrier, a Rutgers Egyetem trösztellenes szakértője szerint a 70% feletti piaci részesedés elegendő a piac ellenőrzéséhez. A Government Accountability Office 2018-ban közzétett jelentése szerint a Ticketmaster a fúzió előtt az elsődleges jegyértékesítési piac több mint 80%-át ellenőrizte, és „2017-ben pedig még piacvezető volt”. A Live Nation pénzügyi igazgatója szerint azonban ez a százalékos arány nem olyan nagy, mint ahogyan azt gyakran gondolják, és nemrég az NPR-nek azt mondta, hogy bár a Ticketmaster nem rendelkezik pontos számadattal, becslések szerint csak 20-30%-os a piaci részesedése. Ez a hatalmas eltérés valószínűleg azt jelenti, hogy az LNE tágabban határozza meg az iparágat, ami gyakori taktika a trösztellenes perekkel szembeszálló vállalatok körében. A számításhoz valószínűleg egy kapcsolódó, de az elemzés szempontjából irreleváns iparágat, a koncertpromóciót is beleszámítják, ami miatt az ő részesedésük természetesen kisebbnek tűnik.
Monopóliumok létezhetnek legálisan is, mivel az FTC (Federal Trade Commission) jóváhagyja azokat a monopóliumokat, amelyeket „kiváló termékek, innováció vagy üzleti érzék révén” szereztek. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy vélt monopólium versenyellenes magatartást tanúsít, hogy más vállalatokat kizárjon a piacról, és a Ticketmaster és az LNE számos váddal szembesült pontosan ilyen magatartás miatt. Még az 1990-es évek közepén a Pearl Jam rockzenekar a DOJ-vel együttműködve azt állította, hogy a Ticketmaster a versenytársak felvásárlásával a művészeknek és a rajongóknak nem hagyott alternatívát, és túlzott díjakat szabott ki rájuk. Az ügyet 1995-ben csendben lezárták. Az év elején egy csoportos kereset azt állította, hogy a Ticketmaster és a Live Nation piaci erejüket kihasználva arra kényszeríti a rajongókat, hogy egy új közvetítővel „harcoljanak”, akit ráadásul azzal vádolnak, hogy pénzügyi kapcsolatban áll a vállalatokkal. A Ticketmaster és az LNE tagadta a vádakat, mondván, hogy a felperesek túlértékelik az új közvetítő hatását.
Az amerikai szabályozó hatóságok a jelenlegi kormányzat alatt új szemszögből közelítenek a bizalomromboláshoz. Joe Biden elnök a monopóliumok növekedésén kesergett, többek között a jegyértékesítési ágazatban is. 2021-ben kinevezte az FTC elnökévé Lina Khant, aki arról híresült el, hogy fel akarja számolni a legnagyobb technológiai cégeket. De még ha az ügynökségek hajlandóbbak is lennének trösztellenes ügyeket indítani, erős bizonyítékra lenne szükségük a versenyellenes magatartásról, mert csak a „silány szolgáltatás” nem elég. A jegyértékesítési botrány mégis kiemeli a korlátozott verseny dermesztő hatását. A nagy eladók szélesebb választéka növelheti a Ticketmasterre nehezedő nyomást, hogy javítsa értékesítési platformját, és akkor talán a rajongók arca is felragyoghatna.