A sorozat korábbi részeiben már leírtuk, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a gazdasági fejlődés működését a világ szegényebb országaiban. A változásoknak geopolitikai következményei lesznek az egész világon. Laurence Chandy hét lehetséges kimenetelt vetít előre, hogy ezek az átalakulások miként fogják befolyásolni a nemzetközi biztonságot. Bár azt leszögezi, hogy a leírtak csak hipotézisek, sőt kijelenti, hogy ezek nem kötelező érvényűek. Inkább vitaindítónak szánja őket, különös tekintettel arra, hogy ezek a feltételezések milyen szerteágazóak.
1. következtetés: A világ szegény országaiban egyre nagyobb lesz egyfajta sérelemérzet, ami az éghajlatváltozás nyerteseit és veszteseit egymás ellen fordítja. Ez magában hordozhatja az el nem kötelezettek mozgalmának és a 77-ek csoportjának, mint a multilaterális rendszer kiemelkedő frakcióinak újbóli megjelenését.
2. következtetés: Az éghajlatváltozás miatt fejlődésre képtelennek ítélt, és így a külföldi befektetések számára nem javasolt bukott államok nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezek az államok a globális instabilitás és az éghajlatváltozás egymást átfedő forrásaként működnek.
3. következtetés: A globális kockázat területeit egyre inkább a földrajz határozza meg. A kockázatkezelési stratégiáknak ennek megfelelően kell reagálniuk, nagyobb hangsúlyt fektetve az időjárási mintákra és az országhatárokon átnyúló kapcsolatokra.
4. következtetés: Instabilitás azokban a gazdaságokban, amelyek exportját fosszilis tüzelőanyagok uralják. Ezekben az országokban a zöld átmenet várhatóan gazdasági, politikai és társadalmi felfordulást fog okozni, amelynek hatásai az államhatárokon túl is jelentkeznek majd.
5. következtetés: A hatalom egyre kevésbé a természeti erőforrások ellenőrzéséből, hanem potenciálisan inkább a megújuló energia átviteli útvonalainak és a zöld technológiák szellemi tulajdonának kontrolálásából származik. A zöld szellemi tulajdon használatára vonatkozó normák nincsenek kőbe vésve, pedig ezek fogják meghatározni, hogy ez a hatalom megnyilvánul-e vagy sem.
6. következtetés: A nemzeti és nemzetközi biztonsági erők rendszeresebb bevetése a válságok által érintett közösségek megsegítésére. A katasztrófák utáni újjáépítés normalizálódása a humanitárius segélyezési műveletek mellett nagyobb követelményeket támaszt a biztonsági erőkkel szemben, és munkájukat láthatóbbá teszi a civilek számára.
7. következtetés: A biztonsági területről származó módszerek és eszközök (például a forgatókönyvtervezés és a kockázatkezelés) egyre szélesebb körű alkalmazása a gazdasági tervezésben és a globális fejlesztésben. Ez azt ígéri, hogy nagyobb összhangot teremt a két politikai közösség között.