Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A szerencsések és a nem szerencsések

Az üzlet modernizálódásával folyamatosan új aspektusok kerülnek elő az emberek gondolkodásában. Már az elmúlt években is nagyon erősen tartottunk abba az irányba, hogy a munkavállalók, menedzserek egyre inkább élvezni akarják az életüket. Aztán arra is ráébredtek, hogy ez nem úgy fog bekövetkezni, hogy egyre kevesebbet dolgoznak és egyre több időt fordítanak magánéletükre. Egyszerűen meg kell szeretniük a munkájukat. Olyan szinten, hogy ne energiaveszteségként, a megélhetésért kötelezően elvégzendő feladatként éljék meg mindennapjaikat a munkahelyen, hanem, ha nem is állandóan, de hosszabb-rövidebb periódusokban és úgy általánosságban valóban szeressenek dolgozni.

„Szerencsések világa”

Hányszor lehet beszélgetések alkalmával hallani, hogy ha valaki azt mondja, hogy szereti a munkáját, akkor ő bizony szerencsés ember. Aztán van, aki erre mosolyogva bólint, van, aki örül a dicséretnek, és van, aki pedig valahol „fortyog magában”, mert úgy gondolja, hogy ennek az egésznek semmi köze nincs a szerencséhez. Az élet valóban lapokat oszt mindenkinek, de olyan nagyon ritkán van, hogy valakinek csak és kizárólag rossz lapokat ad a kezébe. Legalábbis a fejlett nyugati társadalmaknál ez azért nem általános jelenség. Ha meg erről beszélgetés folyik, akkor pláne nem fogható minden a rosszindulatú életre. Szóval mi is kell ahhoz, hogy valaki szeresse a munkáját? Először is, neki kell kiválasztania, hogy mit is akar dolgozni. Itt már azt is mondhatnánk, hogy a munkavállalók jelentős része kiesett, hiszen kinek adatik meg az a luxus, hogy azzal foglalkozzon, amivel akar. Nagyon sokaknak! Már csak a félreértések elkerülése végett. Az megint egy másik kérdés, hogy van-e lehetőségünk és leginkább bátorságunk ahhoz, hogy felvállaljuk, hogy azt csináljuk, ami nekünk valóban örömet okoz. Miért is választanánk másik utat? Miért döntenénk más szakma mellett? Ennek nagyon sok oka lehet. A legismertebb talán a pénz. Nagyon sokan úgy gondolják, és bizonyos társadalmak is ezt sugallják, hogy a pénz boldoggá tesz. A több pénz pedig még több boldogságot hoz. Így már korán, sokszor egyértelmű szülői nyomásra térünk le a számunkra legboldogabb útról. Mert otthon azt mondták, hogy hagyjak fel az álmaimmal és keressek rendes szakmát magamnak. De mi az a rendes szakma? Amivel megfelelő pénzt tudok keresni? És mire lesz megfelelő az a pénz? Egy, a szülők által elképzelt élethez? De mi a helyzet akkor, ha az az élet számomra teljes tévút? Sokszor saját magunk is beleszocializálódunk ebbe a „tökéletes választás” képzavarba és ott állunk középkorúként egy olyan élettel, ami szinte mindenki számára jó, csak mi érezzük benne magunkat rosszul. Miért is van ez? Mert hagytuk magunkat befolyásolni. Mert követtük a „nyájat”, és követtük a „jó tanácsokat”. Ezzel persze kényelmesen el is hárítottuk annak a felelősségét, hogy igazi döntést kelljen hozni saját magunkkal kapcsolatban, az életünkkel kapcsolatban. Így hát valóban „szerencsétlenek” vagyunk, mert nem mi hoztuk meg a döntéseket, amik miatt szenvedünk a jelenben. Addig viszont nem is fogunk tudni változtatni az életünkön, amíg úgy gondoljuk, hogy mindez valóban a szerencse-szerencsétlenség együtthatójának a műve. Mert hát akik boldogok, és olyan szakmát választottak, amit szeretnek, még ha nem is biztos, hogy az hoz a legtöbbet a konyhára, azok sem csak szerencsések voltak. Felvállalták a döntéseket. Félre tudták tolni a külső beavatkozásokat, a jó tanácsokat, és kezükbe vették életük irányítását.

Az újrakezdés éve

Azt biztosan lehet látni mindenfelé, hogy a nagy újrakezdések időszakát éljük. Az emberek komolyan elgondolkodtak azon, mi és mennyit ér számukra. A mentális szakemberek, piackutatók szerint 2021 a nagy változások és nagy döntések éve lesz. Nagyon sok üzletember, munkavállaló komoly változásokat tervez, sokszor több évtizedes elvekkel lesznek képesek felhagyni. Egy valódi újjászületést láthatunk majd, ha mindez igaz, és azt feltételezzük, hogy az emberek valóban kezükbe veszik sorsuk irányítását. De ne lepődjünk meg, ha nem így lesz! Ne lepődjünk meg, ha az óriási változások szele egyre gyengébben fújdogál majd a népesség vakcinázási arányszámának növekedésével. Csak azért, mert történelmi lehetőség van egy teljes újrakezdésre, magánéletünk és üzleti karrierünk teljes újragondolására, ez korántsem jelenti azt, hogy mindez meg is fog történni. Hiszen mint tudjuk, lesznek, akik vállalják a felelősséget, és lesznek, akik továbbra sem fogják ezt megtenni. Hogy az arány e két tábor között hogyan alakul? Azt sem lehet biztosan tudni. Egy valamit tudhatunk csak: öt év múlva a társasági összejöveteleken ugyanúgy lesznek „szerencsések” és „nem szerencsések”. Annyi fog változni, hogy ez utóbbi tábor majd a COVID-19-et hozza fel mentségként.