A 12/4 generációs rendszer szerint az „Ambitionists generációt” („Ambicionisták”) az 1985 és 1996 között született személyek alkotják. Ez egy nagyon domináns, határozott, erős akaratú és gyakran agresszív generáció, amelynek a gondolkodásmódja erősen eltér minden előző generáció gondolkodásától. A fenti személyek tehetségesek, gyorsan tanulnak, amire szükségük is van, mivel türelmetlenek. Azonban az említett generáció legfontosabb tulajdonsága talán az, hogy folyamatosan rossz időben van rossz helyen. Emiatt pedig mérges. A mai cikkben a szóban forgó generáció neveltetését, valamint azt vizsgáljuk, hogyan siklottak ki a dolgok még a nagy recesszió, illetve a COVID válság előtt.
A hópehely generáció
Míg a hó a földre hullik, minden egyes hópehely különböző hőmérsékletű, egymástól különböző felhőkön halad át, miközben különböző szél és nedvesség viszonyok hatnak rájuk, ennek eredményeképpen minden hópehely különbözik egymástól. Az idősebb generációk előszeretettel illetik az Ambitionists képviselőit a „hópehely” szleng kifejezéssel, utalva ezzel a hópelyhek egyediségére. A hétköznapi szóhasználatban a fenti kifejezés pejoratív értelemmel bír és olyan fiatal felnőttet jelöl, aki bosszantóan különc, úgy gondolja, hogy neki minden jár, képtelen a sajátjával ellentétes véleményeket kezelni és könnyen megsértődik.
Azonban ha a fenti tulajdonságok feltehetően az egész generációt jellemzik, akkor ehhez részben az őket felnevelő előző generációknak is közük van. Az Ambitionists szülötteinek felmenői többnyire az Authoritarians („Tekintélyelvűek”) (1949-1960) és a Precisionists („Precízek”) (1961-1972) generációból érkeznek. A Tekintélyelvűek generációját erős akaratú személyek alkotják, akiknek a stabilitás, megjósolhatóság, empátia és emberi kapcsolatok – különösen a személyes kapcsolatok – döntő fontosságúak. Hagyományosan gondolkodnak, és véleményük szerint már önmagában az életkor és tapasztalat tekintélyt parancsol. Ezzel szemben a Precisionists generáció a megszerzett tudást és szakmai tapasztalatot többre becsülik a puszta kapcsolatoknál. Ebben a generációban jellemző a tökéletességre való törekvés, mivel tagjai igyekeznek az életükben mindent nagyon pontosan csinálni. A fenti generációkban, különbözőségük mellett egy dolog közös: nem szeretik az Ambitionists generáció agresszióját.
Az Authoritarians és a Precisionists generáció szeretnek arról panaszkodni, hogy az Ambitionists generációt olyan szellemben nevelték, amely szerint a „részvétel a fontos”. Tehát amikor a fiatal Ambitionists egy focicsapat tagjaként játszott a bajnokságban, akkor is kapott jutalmat pusztán a részvételért, ha csapata vesztett. A középszerűség fenti ünneplése sohasem a gyermekekről szólt; végül is nem ők mentek el és vásároltak kupát maguknak. A jutalmat szüleik egójától kapták, akik nem tudták elviselni, hogy gyermekük esetleg középszerű, netán annál is rosszabb, átlag alatti.
„Találj egy munkát, amit szeretsz csinálni és onnantól kezdve életedben egyetlen napot sem kell dolgoznod.”
A fenti mondat egy a sok közül, amelyet az Ambitionists generáció oly gyakran hallott gyermekkorában. Egy azon sok mondat közül, amely – alapos vizsgálat után – teljes értelmetlenségnek tűnik. Az Authoritarians és a Precisionists generáció politikája és gazdaságpolitikája által teremtett gazdasági realitás keretében a fenti tanács nem csupán haszontalan, de egyenesen veszélyes volt. Hatására sokan „álmaikat kergetve” nőttek fel, a presztízs büvöletében, zsebükben az elit egyetemeken szerzett diplomákkal. Amikor azonban az adósságok visszafizetésére került sor és beléptek a munkaerőpiacra, igen szűkös lehetőségek között találták magukat, az előző generációkhoz hasonlítva. A fentebb vázolt realitás még élesebbé vált a nagy recessziót követően, amelyet a sorozat 2. részében ismertetünk.