Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Visszatekintés a nagy recesszióra: A pénzügyi válság okai és hatásai (2. rész)

A 2008-as pénzügyi válságot több tényező együttesen okozta, többek között a következők: a rossz hitelképességű hitelfelvevőknek nyújtott másodlagos jelzáloghitelek; a bankok és más pénzügyi intézmények nem tudták megfelelően felmérni e jelzáloghitelek kockázatát; a pénzügyi derivatívák, például a jelzálogfedezetű értékpapírok használata, amelyek az ilyen jelzáloghitelek kockázatát az egész globális pénzügyi rendszerben elterjesztették; valamint a szabályozás és felügyelet hiánya e gyakorlatok tekintetében. Emellett az alacsony kamatlábak és a 2000-es évek eleji ingatlanpiaci fellendülés is hozzájárult a válsághoz.

Származékos ügyletek

A pénzügyi derivatívák, például a jelzálogfedezetű értékpapírok lehetővé tették a pénzintézetek számára, hogy a másodlagos jelzáloghitelek kockázatát a globális pénzügyi rendszerben elterjesszék azáltal, hogy azokat más befektetőknek csomagolták és értékesítették. Ezeket az értékpapírokat úgy hozták létre, hogy több ezer egyedi jelzáloghitelt összevontak, majd a poolban lévő részesedéseket eladták a befektetőknek.
A probléma az volt, hogy ezeket az értékpapírokat a hitelminősítők gyakran biztonságos befektetésnek minősítették annak ellenére, hogy kockázatos jelzáloghiteleken alapultak.

A Moody’s-hoz hasonló hitelminősítők jelentős szerepet játszottak a 2008-as pénzügyi válságban, mivel magas minősítést adtak a másodlagos jelzáloghiteleken alapuló jelzálogfedezetű értékpapíroknak. Ezeket az értékpapírokat gyakran AAA minősítéssel látták el, ami azt jelzi, hogy ugyanolyan biztonságosnak tekintették őket, mint az amerikai államkötvényeket annak ellenére, hogy kockázatos jelzáloghiteleken alapultak. Ez a magas minősítés lehetővé tette, hogy ezeket az értékpapírokat a befektetők széles körének, köztük nyugdíjalapoknak, biztosítótársaságoknak és más intézményi befektetőknek adják el, akik biztonságos befektetéseket kerestek. A magas minősítés miatt sok befektető azt hitte, hogy ezek az értékpapírok biztonságos befektetésnek számítanak, és anélkül vásárolta meg őket, hogy teljesen tisztában lett volna a kockázatokkal.
Ahogy azonban az ingatlanpiac hanyatlani kezdett és sok ilyen kockázatos jelzáloghitel nem teljesült, ezeknek az értékpapíroknak az értéke is csökkent, ami széles körű veszteségeket okozott a befektetőknek.

Később kiderült, hogy a hitelminősítő intézetek összeférhetetlenségben voltak, mivel az értékpapírokat kibocsátó pénzintézetek finanszírozták ezeket, ami arra késztethette őket, hogy kevésbé szigorúan értékeljék az értékpapírokat. Emellett nem rendelkeztek megfelelő kapacitással és szakértelemmel ahhoz, hogy megfelelően tudják minősíteni az ilyen értékpapírokkal kapcsolatos kockázatokat. Ennek eredményeként sokan úgy vélik, hogy a hitelminősítő intézetek által ezekre az értékpapírokra adott magas minősítések hozzájárultak a 2008-as pénzügyi válsághoz, mivel hamis biztonságérzetet keltettek a befektetőkben és lehetővé tették, hogy a kockázatos értékpapírokat a befektetők széles körének eladják. Ennek eredményeként, amikor az ingatlanpiac hanyatlani kezdett és sok ilyen kockázatos jelzáloghitel nem teljesült, az ezeken alapuló értékpapírok értéke is csökkent, ami széles körű veszteségeket okozott a befektetőknek és hozzájárult számos pénzintézet csődjéhez. A származtatott ügyletek használata megnehezítette a szabályozást is.

„Too Big to Fail”

A 2008-as pénzügyi válság első nagy bankjai a Bear Stearns és a Lehman Brothers voltak. A Bear Stearns nagy befektetési bank volt az első jelentős pénzintézet, amely tekintélyes veszteségeket szenvedett el a másodlagos jelzáloghitel-piac miatt 2007-ben. Bár 2008 márciusában a Federal Reserve Bank of New York sürgősségi kölcsönt nyújtott, hogy megpróbálja elkerülni a vállalat hirtelen összeomlását, azonban ez nem vezetett eredményre, így a JPMorgan Chase kormányzati támogatással megvásárolta a Bear Stearns-t, hogy megakadályozza a csődöt, amely dominóhatást okozhatott volna a pénzügyi rendszerben.

A Lehman Brothers, egy másik nagy befektetési bank volt a következő, amely jókora veszteségeket szenvedett el a másodlagos jelzálogpiac miatt. A banknak jelentős kitettsége volt jelzáloggal fedezett értékpapírokban, és ahogy az ingatlanárak csökkenni kezdtek és a nemfizetések száma nőtt, ezeknek az értékpapíroknak az értéke csökkent, ami a Lehman Brothersnek hatalmas veszteségeket okozott. A bank nem talált vevőt, és 2008. szeptember 15-én csődöt jelentett.

A Lehman Brothers csődje kulcsfontosságú esemény volt a pénzügyi válságban, mivel pánikot okozott a piacokon, ami a hitelpiacok befagyását és a részvények értékének erőteljes esését eredményezte világszerte. Ez az esemény az amerikai kormány beavatkozásához és számos mentőcsomag végrehajtásához vezetett a pénzügyi rendszer stabilizálása érdekében. Más nagy bankok, például az AIG, a Fannie Mae, a Freddie Mac, a Washington Mutual és a Wachovia szintén kormányzati segítségre szorultak, vagy más bankok vásárolták fel őket, hogy megakadályozzák összeomlásukat a pénzügyi válság során.