A Nemzetközi Valutaalap (IMF) figyelmeztetetett a kínai pénzügyi és ingatlanszektor lehetséges kockázataira, még akkor is, ha megemelte az országra vonatkozó gazdasági növekedési előrejelzéseit. Az IMF most azt prognosztizálja, hogy Kína gazdasága ebben az évben 5,4 százalékkal bővül, 2024-ben pedig további 4,6 százalékos növekedés várható. Ezek a becslések 0,4 százalékpontos növekedést jelentenek az IMF korábbi előrejelzéseihez képest, ami köszönhető Kína harmadik negyedévi vártnál erősebb gazdasági teljesítményének és Pekingnek a gazdasági növekedés ösztönzésére tett erőfeszítéseinek.
Gita Gopinath, az IMF első vezérigazgató-helyettese a pekingi sajtótájékoztatón jelentette be ezeket a változásokat, és Peking kezdeményezéseinek tulajdonította azokat, beleértve a közel 140 milliárd dollár értékű kötvénykibocsátást az árvízkárok helyreállítására és éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességgel kapcsolatos programokra. Gopinath asszony azonban aggodalmának adott hangot a kínai ingatlanszektor miatt, amely a csökkenő árakkal, az eladások visszaesésével és a nagy fejlesztők hiteleinek fizetési problémáival küzd. Hangsúlyozta az ingatlanszektor kihívásainak kezelésének fontosságát, amelyet „elég gyengének” jellemzett.
Az IMF a kínai gazdaságról és pénzügyi rendszerről készített éves értékelésében azt javasolja, hogy Kína engedélyezze a nehézségekkel küzdő beruházók számára, hogy kilépjenek az aktuális projektekből. Jelenleg a keleti nagyhatalom lehetővé teszi a ténylegesen fizetésképtelen befektetők számára a működésük folytatását, ami potenciálisan akadályozza az ágazat fellendülését. Gopinath asszony megjegyezte, hogy a lakáspiac fellendülésével kapcsolatos korábbi reményeket meghiúsította a szektorban bekövetkezett második nagy zuhanás, ami az ágazatok tartós ingadozását jelzi.
A másik oldal
Zhang Qingsong, a kínai központi bank helyettes vezetője egy hongkongi konferencián elismerte az ingatlanszektor problémáit. Hangsúlyozta, hogy az éles visszaesések és a nem kívánt következmények elkerülése érdekében gondos irányításra van szükséges, és felfedte, hogy Kína számos intézkedést vezetett be az ingatlanpiac stabilizálása érdekében. Továbbá támogatta, hogy térjenek el a régi, a befektetésekre támaszkodó modelltől és az ingatlanszektorra épülő gazdasági növekedéstől, elismerve, hogy ez a megközelítés már nem már nem fenntartható. Ehelyett sürgette a kormányt, hogy alkalmazzon új megközelítést a gazdasági növekedés megszilárdítása érdekében, különösen a gyárépítési és az ipari beruházások hitelezésének kiterjesztésével az állami irányítású bankrendszeren belül.
Az IMF-jelentés aggodalmakat fogalmazott meg a kínai bankrendszer pénzügyi tartalékainak megfelelőségével kapcsolatban is, mivel a lakásszektor továbbra is deflálódik. A beszámoló megemelkedett és növekvő pénzügyi stabilitási rizikófaktorokat említ az alacsonyabb tőkepufferek és a pénzügyi intézményeken belüli növekvő eszközminőségi kockázatok miatt. Az IMF pekingi látogatásával összefüggésben a William and Mary AidData intézet külön jelentése kiemelte Kína kiterjedt hitelezési gyakorlatát a fejlődő országoknak, különösen az infrastrukturális projektekre nézve. Ez a hitelnyújtás magában foglalta az olyan országoknak nyújtott pénzügyi mentőcsomagokat, amelyek a járvány előtt kölcsönt vettek fel Kínától. Wang Wenbin, a kínai külügyminisztérium szóvivője védelmébe vette az ország tengerentúli hitelezését, hangsúlyozva az államadósság gazdasági fejlődésben betöltött szerepét.
A gazdasági hírekben Kína 6,6 százalékos exportcsökkenésről számolt be a múlt hónapban 2022 októberéhez képest, ami részben a dollárral szembeni gyengülő renminbinek tulajdonítható. A közgazdászok azt is megállapították, hogy világszerte csökkent az iparcikkek iránti kereslet, ami a háztartásokban a járvány idején történt készlet felhalmozásnak tulajdonítható. Ezzel szemben a kínai import 3 százalékkal nőtt a múlt hónapban, ami szélesebb gazdasági perspektívát jelez. Mivel Kína kihívásokkal néz szembe ingatlanszektorában, a kormánynak és a pénzügyi hatóságoknak gondosan kell kezelniük ezeket a kérdéseket, miközben alternatív utakat szükséges keresniük a gazdasági növekedés folyamatos stabilitása, illetve a fejlődés biztosítása érdekében.