Az automatizálás a nemzetközi üzleti életben komoly teret foglalt magának az elmúlt években. A 2008-as „nagy recessziót” követően megindult ütemes fejlődést a COVID-19 járványhelyzet által diktált új piaci elvárások komoly mértékben gyorsították fel, és ma már elmondható, hogy a hatékonyságra fókuszáló cégeknél valamilyen mértékben biztosan jelen van az üzleti stratégiában. A 2020-as év megtanította az üzleti döntéshozókat arra, hogy az emberi erőforrás optimális szintjének megtalálása nem csak egy profitnövelési lehetőség, hanem szükségszerű elvárás a termelés biztonsága érdekében. Ezért is döntöttünk úgy, hogy e speciális tudással foglalkozó sorozatot indítunk útjára a DECISION magazinban.
Amíg tíz évvel ezelőtt az automatizálás szükségességét kellett elmagyarázni, ma már az van fókuszban, hogyan lehetne a leghatékonyabb megoldásokat alkalmazni ezen a téren. Az automatizálás fejlődésének következő foka a szakemberek véleménye szerint: a gyártófüggetlenség kialakítása!
Hagyományos gondolkodás
Amikor automatizálásról beszélünk, akkor a hagyományos módszer szerint adott egy vállalkozás, munkafolyamatainak kihívásaival, és a szakértő partner felépíti számára azt a rendszert, mely a legtökéletesebb megoldást biztosítja a hatékony munkavégzéshez. Illetve majdnem így zajlik a folyamat, hiszen egy adott szakértő az esetek döntő többségében egy adott gyártó megoldásaival foglalkozik, azt tanulmányozza mélyebben és azzal a gyártóval épít ki megfelelő szintű partnerkapcsolatot. Vagyis a leghatékonyabb megoldásra törekvés mindig egy adott gyártó által kínált termékportfólióból építkezik. Persze ez alapvetően nem feltétlenül rossz irány, hiszen egy gyártó összes termékére adott az eszközök, gépek, rendszerek közötti kompatibilitás, és ezt a disztribútor, az automatizálásra, folyamatszervezésre szakosodott cég aránylag könnyen képes elsajátítani. Ebben a gondolkodásmódban nyilván benne van annak a csapdának a lehetősége, hogy minden gyártónak megvannak a specialitásai, amiben ők a legerősebbek, és a fő eszközrendszer mellé felsorakoztatja az elfogadható minőségű, nem feltétlenül csúcs tudású többi termékét, így képezve komplex portfóliót az ügyfelek számára. Az automatizálás speciális terület, amiben a legmagasabb szintű döntéshozók nem kívánnak elmélyedni, így a választás lehetőségét is – nagyon helyesen – a szakértő cégre hagyják. Éppen ezért szükséges körültekintően dönteni a szakértő kiválasztásával kapcsolatban, hiszen ha a hagyományos irányt képviselik, akkor a gyártás, a munkavégzés több területén előfordulhat, hogy az érthető módon kialakult „márkahűség” miatt másodlagos, harmadlagos megoldásokat kapunk. Amik persze működőképesek, de összességében elmaradnak a maximális szinttől.
Márkahűség
Amikor „márkahűségről” beszélünk, látni kell mögötte az egyértelmű, mindenki számára érthető üzleti érdekeket, kapcsolódási pontokat. Egy adott gyártónak nyilván az az érdeke, hogy olyan disztribútorokkal vegye körbe magát, akik az ő teljes portfóliójukat ajánlják a végfelhasználóknak, és automatizálás projektjeiket csak az ő márkájukra építik. Azt viszont tudni kell, hogy pont ez a szakterület nagyon speciális irányokat tartalmaz, és a felhasználási területtől függően jelentős különbségek vannak egy-egy megoldás között. Azt is elmondhatjuk, hogy jellemzően a gyártók az automatizálás egy adott részterületére fókuszálnak. Nincsen olyan márka, amely minden területhez a legmagasabb szinten értene, és ez a végfelhasználónál komoly hatékonyságkülönbséget, ennek okán pedig jelentős költségmegtakarítás különbségeket jelenthet. Vagyis bár vannak az üzleti területnek olyan irányai, ahol pont az ellenkezője igaz, de az automatizálás esetén a „márkahűség” legtöbbször nem egyenlő a költséghatékonysággal. A márkahűség kialakulásának és fejlődésének egyik alapkérdése a kompatibilitás. Senki nem szereti, ha eszközei, gépei nem működnek egymással, és az „őskorban” például a telekommunikációs cégek nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez így is legyen. Próbálták „motiválni” a vásárlókat arra, hogy ha egyszer már megkóstolták terméküket, akkor ne álljanak tovább. Ez a szemlélet sosem működött jól az automatizálásban. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy a gépeket, rendszereket mindenképp kiemelt tudású szakembereknek kell munkába állítani, így az ő tudásukon múlik, hogy azok kommunikáljanak egymással, vagyis a kompatibilitás nem rajtunk, felhasználókon, hanem egy szakemberen múlik. Persze, ha egy szakértő csak egy adott márkához ért, akkor próbálja abba az irányba terelni a végfelhasználót, hogy minden rendszert a mentén építsenek fel. Ezért is jellemző ma már a piacon, hogy a legjobb szakértők legalább a legfontosabb gyártók mindegyikéről rendelkezzenek megfelelő szintű tudással, hiszen így van lehetőségük arra, hogy rendszereiket valóban a legjobb részegységekből, valóban a legjobb egésszé építsék fel. Ez nyilván komolyabb, hosszabb és mélyebb tanulási fázist jelent az automatizálási szakemberek számára, és az átlagos képességekkel rendelkezőket háttérbe szorítja. De a végfelhasználónak a legjobb, a legnagyobb költséghatékonyságot és legbiztosabb működést nyújtó rendszerekre van szüksége, azért automatizál. Így a szakemberek is kénytelenek a márkafüggetlenség irányába tolódni.
Az automatizálás szektora komoly fejlődésben van – és mint minden fejlődő szektor – különböző szintű megoldásokat kínál az üzleti döntéshozók számára. A valódi minőség legfontosabb mérőeszköze pedig a „gyártófüggetlenség” lesz az elkövetkezendő években.