test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Munkának élni vagy munkából élni, 3. rész: A COVID gát

Már a járvány megjelenésekor mindannyian tudtuk, hogy a COVID bizonyos paradigmaváltásokat eredményez a munkával való kapcsolatunk tekintetében. Ez a sorozat a különböző területek és ágazatok közötti összefüggéseket vizsgálja, amelyek azt mutatják, hogy az emberek világszerte hogyan értékelik újra a meglévő munka és magánélet egyensúlyát.

A járvány előtti években az EU országaiban számos iparág szenvedett munkaerőhiánytól. A munkahelyek korai elvesztése után sokan azt gondolták, hogy az újra megnyitott munkaerőpiac enyhíthet a hiány néhány legfájdalmasabb aspektusán, ám ehelyett a válság valójában csak súlyosbította a helyzetet.

A munkaerő áramlása

Az uniós munkaerőpiac egyik elsődleges elképzelése a mobilitás. Az uniós polgárok ott dolgozhatnak, ahol akarnak, amikor akarnak, és meglehetősen könnyen szerezhetnek munkavállalási vízumot. A rendszert úgy tervezték, hogy megkönnyítse mind a munkaadók munkáját, mind pedig a munkavállalók felvételét. Ez lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy pótolják a meglévő hiányosságokat, miközben nagyobb lehetőségeket biztosítanak a munkavállalóknak, mint a saját országukban. Ez a szisztéma évekig elég jól működött, de még a legjobb rendszer sem képes minden problémát megoldani. Sok iparágban továbbra is munkaerőhiány volt. A kormányok és a magán munkáltatók egyaránt ösztönözték a további mozgást, de mivel az országok bezárták és lezárták határaikat a COVID miatt, az a rendszer, amelyre Európa oly sokáig támaszkodott, szétesett.

A COVID rendkívül megnehezítette az egyszerű, áramvonalas folyamatokat. A leginkább érintett iparágak azok voltak, amelyek nagymértékben támaszkodtak a külföldi munkavállalókra. Ezek az iparágak országonként különböznek. Figyelemre méltó példa Németország, ahol a munkavállalók beáramlása 25%-kal csökkent, ami leginkább az egészségügyet és a mezőgazdaságot érintette. Az emberek nagyfokú munkaerő elvándorlást vártak Nagy-Britanniától a Brexit után. A prognózisok azt jelezték, hogy az Egyesült Királyságból kilépő munkások még több hiányt pótolnak Európa legerősebb gazdaságaiban. Ehelyett ízelítőt kaptak abból, amit Nagy-Britannia érezni fog az elkövetkező években.

Változás

A vállalkozások változnak, de a munkavállalók is. Az okok többnyire ugyanazok, a jelenlegi tevékenységük nem hozza meg a kívánt eredményt. Az üzleti oldalon az eredményeket bevételben és nyereségben mérik. Emberi szempontból az eredmények jövedelmek lehetnek, de olyan immateriális javak is, mint a boldogság, a motiváció és az elégedettség. A munkavállalók egyre érzékenyebbek lettek az alacsony bérekre és a munkakörülményekre. A COVID az önvizsgálat időszakát kényszerítette a vállalkozásokra és az alkalmazottakra egyaránt, és sokaknak nem tetszett, amit a tükörben láttak. 2020-ban minden európai országban egészségügyi rendszere fokozottan szenvedett a munkaerőhiánytól. A járvány elhúzódásával az ágazat dolgozói egyre nagyobb elégedetlenséget tapasztaltak választott pályájukkal szemben. A teljes újra nyitásnál további változásokat láthattunk. Lehet, hogy ez nem a legjobb bizonyos iparágak számára, de hosszú távon előnyt jelent a munkavállalói oldalon.


Előző rész

Munkának élni vagy munkából élni, 2. rész: Soha ne menj vissza!