Free Porn
xbporn
https://www.bangspankxxx.com
voguerre
southampton escorts
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Munkának élni vagy munkából élni, 4. rész: Az igényes kínálat

Múlt héten beszéltem egy jól ismert szupermarketlánc országos menedzserével. A járvány előtt a központjuk egy európai metropolisz külvárosában volt található, ahonnan korábban könnyedén meggyőzhették a fiatalokat, hogy ingázzanak a zsúfolt városközpontból, és nyugodtabb környezetben, jobb felszereltséggel dolgozzanak. Manapság azonban egyre nagyobb az ellenállás ezzel kapcsolatban. „Bármit mondunk vagy teszünk, nem győzi meg őket arról, hogy újra ingázzanak.” Ez a tendencia pedig nem korlátozódik Európára vagy az FMCG szektorra.

Az alkalmazottak igényei megnőttek, de ez nem új jelenség. Az ipari forradalmat követően lényegében minden ez ügyben történt jogi előrelépés a munkavállalók jobb munkakörülményeit szolgálta. Összességében az európai szakszervezetek még mindig nagy szerepet töltenek be még azokban az országokban is, ahol azok nem olyan erősek, mint egykor, gyakorlatilag minden munkavállalóra továbbra is vonatkozik az aktuális kollektív szerződés és az érdemi kormányzati védelem (Franciaország). Ezzel szemben az amerikai szakszervezetek az elmúlt fél évszázad során elvesztették hatalmuk nagy részét. Mint minden összetett jelenségnek nemcsak egy fő oka van, hanem egy sor olyan tényező is, amelyek hozzájárulnak hanyatlásukhoz az Egyesült Államokban. A szakértők főként az általános amerikai elégedetlenségre utalnak a szabályozással szemben, illetve egy erőteljes republikánus pártra, amely a 70-es évek óta határozottan unióellenes, a globalizációra és a gazdasági válságok miatt megváltozott véleményekre.

Függetlenül attól, hogy milyen területen él, mindenhol munkaerőhiány tapasztalható legalább egy (ha nem több) jelentős iparágban. És szakszervezeti vagy sem, a dolgozók igényei bizony megnőttek. Ezt a kijelentést nem az országos menedzser anekdotája alapján teszem; az előzetes felmérési adatok is ezt az elképzelést támasztják alá. A GoodHire által végzett 3500 amerikai dolgozó felmérése szerint:

  • Az amerikaiak 45%-a felmondana a jelenlegi munkahelyéről és azonnal új állást keresne, ha újra teljes munkaidőben kellene az irodában dolgoznia.
  • Az amerikaiak 74%-ának folyamatos távmunka megállapodásra van szüksége ahhoz, hogy jelenlegi munkahelyén maradjon.
  • Az amerikaiak 85%-a inkább több rugalmasságot kínáló állásokra jelentkezik, míg mindössze 15%-uk olyan állásra pályázna, amely teljes munkaidős irodai munkát igényel.
  • És talán a legmegdöbbentőbb statisztika:

Az Egyesült Államokban a politikai ellenzék legfőbb gondja abból fakad, hogy a szakszervezetek természetellenesen korlátozzák a szabad piacot. De a szabad piac elég hangosan és világosan beszél. Nem azt mondom, hogy a szakszervezetekre már nincs szükség – annak ellenére, hogy magam is egy vállalkozás tulajdonosa vagyon teljes szívemből úgy gondolom, hogy a társadalmak jobban járnak, ha a munkavállalók nagyobb védelmet élveznek -, de vannak világos munkaerőpiaci tendenciák, amelyek az elkövetkező években hatással lesznek a munkavállalókra. Ma nagy különbség van abban, hogy mit mondhat valaki egy felmérésben, és mit tehet. Ebből adódóan a számok nem mindig a valóságot tükrözik. Azok a vállalatok, amelyek szeretnék megtartani a jelenlegi tehetséges munkavállalóikat, és bevonzani a jövőbeli tehetségeket is, meg kell hallgatniuk és figyelembe kell venniük az alkalmazottak igényeit.


Előző rész

Munkának élni vagy munkából élni, 3. rész: A COVID gát