Az elhúzódó geopolitikai és gazdasági turbulenciák után a Nemzetközi Valutaalap (IMF) optimista, de óvatos előrejelzést ad a világgazdaságra vonatkozóan, és 2024-re ún. „puha landolást” jósol. A Világgazdasági kilátásokról szóló legfrissebb jelentések szerint az IMF arra számít, hogy a globális kibocsátás 3,2 százalékon stabilizálódik, ami majd a 2023-as növekedési ütemet tükrözik. Ez az előrejelzés megkönnyebbülést jelent, különösen, ha figyelembe vesszük a központi bankok agresszív kamatemeléseit, amelyek célja az infláció megfékezése, és akkor az ukrajnai és közel-keleti konfliktusok okozta folyamatos zavarokat még nem is említettük.
Ahogy a világ vezetői Washingtonban összegyűlnek az IMF és a Világbank tavaszi ülésére, a hangulatot óvatos optimizmus árnyalja, ami szöges ellentétben áll a tavalyi „turbulenciákra” és a felmerülő kockázatokra vonatkozó figyelmeztetésekkel. A világgazdaság által mutatott szilárdság ellenére – amely elhárítja a várt recessziót – továbbra is fennállnak aggodalmak, különösen az inflációval és az olcsó kínai export áradatára válaszul esetlegesen felállítandó új kereskedelmi korlátokkal kapcsolatban. Pierre-Olivier Gourinchas, az IMF vezető közgazdásza kiemelte ugyanakkor az inflációs célok felé való haladás megtorpanását, megjegyezve a geopolitikai feszültségek által táplált olajárak közelmúltbeli emelkedését és a tartósan magas szolgáltatási inflációt. A kínai árukra vonatkozó további kereskedelmi korlátozások esetleges bevezetése olyan fenyegetést jelent, amely mindenképpen súlyosbíthatja az árupiaci inflációt.
E megbeszélések hátterében az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség áll, különösen a kínai zöld energia termékek globális piacokon való térnyerése miatt. Janet L. Yellen pénzügyminiszter nemrégiben Kínában folytatott párbeszédének középpontjában a pekingi iparpolitika által okozott versenyhátrányok álltak, és figyelmeztetései arra utalnak, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi korlátozásokat vezethet be a napenergia- és az elektromos járműágazatba történő beruházásainak védelme érdekében. Ez a forgatókönyv aláhúzza a gazdasági „széttöredezettség” szélesebb körű témáját, mivel a nemzetek a politikai érdekeikhez igazodó kereskedelmi blokkok felé húznak. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a további kereskedelmi és beruházási korlátozások tovább gerjeszthetik az inflációt és visszafoghatják a gazdasági tevékenységet. Yellen bírálja, hogy az IMF nem fordít kellő figyelmet a zöld energia területén a kínai túlkapacitás kérdésére, ami szerinte egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt, és veszélyezteti a nyugati cégek életképességét.
Az IMF-értekezleteken folytatott megbeszélések a globális kihívások összetett hátterében zajlanak, beleértve a Gázában és Ukrajnában zajló háborúkat. A magas szintű megbeszélések ezekről a kérdésekről, valamint Oroszország befagyasztott eszközeinek az ukrán gazdaság támogatására történő lehetséges felhasználásáról fognak szólni. A gazdasági párbeszédre egy olyan időszakban kerül sor, amikor a globális stabilitás bizonytalan, amelyet a közelmúltbeli világjárványok és konfliktusok alakítottak.
E kihívások ellenére az amerikai gazdaság az ellenálló képesség jeleit mutatja: a munkaerőpiac egészséges, az inflációs ráták pedig a korábbi csúcsokhoz képest csökkennek. Az IMF az Egyesült Államokra vonatkozó kilátásai szerint a növekedés a 2023-as 2,5 százalékról 2024-re 2,7 százalékra gyorsul. A gazdasági forgatókönyvek azonban jelentősen eltérnek az egyes régiókban, az euróövezet és Kína eltérő növekedési ütemet mutat.
A központi bankok folytatják az infláció mérséklésére irányuló erőfeszítéseiket, a globális infláció a 2023-as 6,8 százalékról 2024-ben várhatóan 5,9 százalékra csökken. Az infláció elleni küzdelem azonban nem egyenletes a különböző nemzetek között, ami olyan kihívásokat jelent, amelyek a vártnál hosszabb ideig szükségessé tehetik a magasabb kamatlábak fenntartását.
Összefoglalva, miközben az IMF a világgazdaság „stabil, de lassú” növekedési pályát vetít előre, amelyet az amerikai gazdaság robosztussága hajt, az új kereskedelmi akadályok, a folyamatos geopolitikai konfliktusok és az inflációs nyomás lehetőségei pedig aláhúzzák azt a bizonytalan egyensúlyt, amelyet a politikai döntéshozóknak meg kell találniuk a „puha landolás” biztosítása érdekében.