Az vitán felüli, hogy a pandémia következtében a munkaerő menedzsment első számú kérdéskörré vált az üzletben. Az okos cégvezetők, cégtulajdonosok már a 2020-as lezárások időszakában felébredtek és komoly stratégiát kezdtek építeni az amúgy is már évek óta jelen lévő, az üzleti sikert sokszor ellehetetlenítő fluktuáció megoldására. Mármint valódi megoldására. Melynek egyik sarkalatos pontja mindenképp a „gépesítés”, az élő munkaerő arányának csökkentése a folyamatokban. Nem véletlen az, hogy a HR és az automatizálás közötti határvonal ma már szinte eltűnni látszik.
Ősidők
Nem is annyira régre kell visszanyúlni ahhoz, amikor még egyértelmű volt az elvárás a cégek döntéshozatalán belül, hogy a humán és a nem humán jellegű területek élesen váljanak el egymástól. A humán területre ott van a HR, menedzselje szépen az emberállományt, oldja meg azok ügyes-bajos dolgait és gondoskodjon arról, hogy mindig legyen jó minőségű humán erőforrás a cégen belül. Aztán a másik oldalon ott vannak a folyamatszervezéssel, az automatizálással foglalkozó területek, ahol pedig az a feladat, hogy a termelést, munkavégzést tegyék minél hatékonyabbá a humán erőforrás számára. A legtöbb esetben nem titkolt cél volt a könnyebb munkavégzés megteremtése, azt remélve cégvezetői szinten, hogy ezzel a fluktuáció kérdésköre sokkal jobban menedzselhetővé válik. Már nem az volt a probléma a cégekkel úgy általában, hogy nem becsülik meg dolgozóikat, sőt, néha kezdett a folyamat átesni annak a bizonyos lónak a túloldalára, ahol egyértelműen a munkavállaló diktál, és amennyiben a diktátumoknak nem veti alá magát a munkaadó, akkor bizony az élő munkaerő odébbáll. És bizony odébb tudott állni, hiszen a legtöbb modern üzleti környezetben a munkaerőhiány alapprobléma volt, és hát nyilván túlkereslet esetén a kínálat éli világát. Félreértés ne essék, itt semmiképp nem arról van szó, hogy a „gonosz” munkaadói szerepet felváltotta a gonosz munkavállalói hozzáállás, de tény, ami tény, hogy a cégeknek egyre többet kellett arra koncentrálni, hogy a dolgozó valóban elvégezze a feladatát. Mármint azt a munkáját, amiért a fizetségét kapja. Már az alapelvárások nem teljesítése esetén is óvatosan kellett ám az alkalmazottak felé fordulni sokszor, mert bármelyik pillanatban talált magának másik négy lehetőséget, és mire az elégedetlenkedő vagy épp jogosan számon kérő munkaadó észbe kaphatott volna, már egy újabb vonalat húzhatott a „vissza nem térülő humán befektetés” rubrikába.
Véges a türelem
Persze a menedzserek, főként az első számú döntéshozók erre a folyamatra fordított türelme véges, és lehetett tudni, hogy a – néha jogosan, néha abszolút jogtalanul – folyamatosan követelőző munkaerőt más megoldásokkal kezdik menedzselni. Ebben ráadásul már a hagyományos „empatikus szólamok” sem tudtak segíteni, hiszen nyilván fontos az, hogy a munkavállalók jól érezzék magukat az adott cégnél, de ahhoz az elvárásokat hozni kell. Dolgozni kell, teljesíteni kell, és ebben nem lehet kifogás. Az alkalmazott dolgozik, a munkaadó pedig megfizeti érte. Ez az üzleti élet alaprendje. Így bár sokan a pandémiára fogják az automatizálás előretörését, de ha ránézünk több kutatásra, piaci információra, jóval korábban elindult már a folyamat. A folyamat, melynek lényege most már nem a meglévő, szép szóval, kedvességgel ott tartott munkaerő további motiválása, munkájának megkönnyítése. A fő cél most már egyértelműen az, hogy a munkaerőpiaci kereslet és kínálat végre visszaálljon a normál szintre. Egyensúly alakuljon ki, ahol nemcsak a munkavállaló, hanem a munkaadó is tud válogatni, és nem fél elküldeni a naplopókat. De az is cél, hogy a valóban dolgozni akaró munkaerő számára kulturáltabb, modernebb környezetet teremtsen. A vírusválság egyértelműen felhatalmazta még a legempatikusabb első számú döntéshozókat is arra, hogy hosszú idő után a saját kezükbe vegyék az irányítást. Saját cégük irányítását. Ebben egy jól felépített stratégia mentén végrehajtott automatizálás egyértelmű megoldás lehet. Ami ma már ráadásul nemcsak a hagyományos nagy gyári vagy ipari területeken nyújthat stratégiai támogatást az üzletnek, hanem a kisebb, egyszerűbb folyamatokkal bíró gazdasági szektorokban is. Nagyon fontos, hogy e tekintetben viszont a HR és a folyamatszervezés, annak gépesítése egy kézben kell, összefusson. Ez jelenleg az első számú döntéshozó feladata, bevonva a megfelelő területek szakembereit. A jövőben viszont várható egy új stratégiai pozíció kialakítása, melynek a komplex munkaerő menedzsment lesz a feladata, együttműködve a céget támogató automatizáló szakértőkkel és a belső HR szakemberekkel.