SECONDARY címmel, szeptember 8-áig látható a párizsi Fondation Cartier falai között Matthew Barney legújabb videóinstallációja. A legendás amerikai képzőművész éppen harminc évvel később tér vissza a francia főváros egyik legfontosabb kiállítókomplexumába: Barney első filmjét, a Cremaster 4 című alkotásnak éppen 1994-ben láthattuk itt.
A Matthew Barney Long Island-i szobrászműtermében forgatott SECONDARY egy ötcsatornás videoinstalláció, amely egy amerikai futballpályán játszódik, és tavaly tavasszal került először bemutatásra. Hatvan percen keresztül tizenegy táncos, köztük a művész – absztrahálja a pályán zajló, egyébként megtörtént eseményeket. A SECONDARY cselekménye egy 1978-as futballmérkőzésen történt baleset dolgoz fel, amikor Jack Tatum (Oakland Raiders nyílt pályán ütközött Darryl Stingley-vel (New England Patriots). Stingley lebénult, a média pedig újra és újra közvetítette a tragikus eseményt, ami az amerikai szurkolók és a fiatal Barney – aki akkoriban maga is ifjúsági ligás irányító volt – emlékezetébe égett. Maga a mű egy rendkívül fizikai esettanulmány, amely a játék minden elemére összpontosít, az edzésmunkától a játék előtti rituálékon át magáig az ütközés pillanatáig és azok híres lassított visszajátszásáig.
Matthew Barney 1967-ben született San Franciscóban. 1989-ben diplomázott a Yale Egyetemen, azóta pedig legfőképp olyan műveket alkotott, amelyekben szobrászati installációk, performanszművészet és a videót ötvözi. Sajátos látásmódja a sport fizikai szigorát és erotikus alaphangjait helyezi előtérbe, a test és a szexualitás határait kutatja. Munkái saját sportolói múltjáig nyúlnak vissza, teszi ezt úgy, hogy közben a test új politikájára is reflektál. Barney rituális akciói olyan hibrid terekben bontakoznak ki, amelyek egyszerre idéznek edzőtábort és orvosi-kutató laboratóriumot. A Yale-en készült legkorábbi műveit például az egyetem atlétikai komplexumában állították színpadra. Ebben az alternatív univerzumban Barney főszereplői – köztük egy színész, és maga a művész meztelenül vagy keresztbe öltözve – a szexuális differenciálódás táncát járják el. Barney testének feltárásával a klasszikus atlétikai modell átalakul: az izomzat ellenállásba ütközik, megduzzad, majd lebomlik, végül a gyógyulás során sokkal erősebbé válik. A vágy, a fegyelem és a produktivitás hármas viszonya adja az alapját Barney meditációjának a szexuális különbségről.
Barney 1994-ben kezdett el dolgozni a CREMASTER műveken. A kronológiai sorrendet mellőzve először a CREMASTER 4 (1994), majd a CREMASTER 1 (1995), a CREMASTER 5 (1997), a CREMASTER 2 (1999) és a CREMASTER 3 (2002) című műveket készítette el. Az egyes CREMASTER-filmek mellett, amelyeket Barney írt és rendezett, és amelyekben gyakran játszott egy vagy több szerepet, a művész szobrokat, rajzokat és fényképeket is készített. Ennek a ciklusnak a koncepcionális kiindulópontja a férfi kremaszter izom, amely a külső ingerekre válaszul a herék összehúzódását irányítja. A projekt tele van anatómiai utalásokkal a nemi szervek helyzetéreutalva: például a CREMASTER 1 képviseli a „felemelkedett” állapotot, a CREMASTER 5 pedig a leginkább „leszállót”.
Az elmúlt csaknem harminc év során Matthew Barney a kortárs művészet egyik legkülönlegesebb munkásságát hozta létre, nemzedékének megkerülhetetlen művésze lett, egy olyan látnok, akinek összetett és radikális formái egy teljesen új, egyedi művészi szókincset hoztak létre.