“Temple of Love” címmel Rick Owens bemutatta legújabb sötét rituáléját, azaz új kollekcióját a párizsi Fashion Weeken. A tervező rendezvényei mindig több volt, mint egy egyszerű divatshow, mind egy-egy spirituális esemény, amelyek az Owensre jellemző teátrális eszközökkel dolgozik. A kifutón a modellek ezúttal a vízbe merítkezve, szoborszerű ruhákban, lassú, ünnepélyes mozdulatokkal vonultak végig, miközben a háttérben a már stílusjegyévé vált komor zene és füsttel teli tér hangsúlyozta a semmi máshoz nem hasonlító hangulatot.
A legújbb kollekció főbb jegyei a nyers textúrák, a szétszaggatott, megégetett szövetek, gyűrt bőrök, az ipari hatás. Mindegyik modellre jellemző a szinte szoborszerű szabás, a szinte mindig merev vállak, a hosszított kabátok, és a futurisztikus testpáncélszerű sziluettek. Az új show szimbolikája a víz motívumát járta körül, mint a megtisztulás és az újjászületés elemét. A fekete szín uralma mellett ezúttal a gyöngyszínű szürka, a fémes fehér, és a hideg barna szín jellemezte a kollekciót. A show egyidőben zajlott Owens retrospektív kiállításának megnyitójával a Palais Gallierában – abban a nagy presztízsű divatmúzeumban, ahol eddig csupán két másik élő tervező kapott önálló tárlatot.
Rick Owens 1961-ben született a kaliforniai Porterville-ben. Los Angelesben kezdett el divattal foglalkozni – először az Otis College of Art and Design-on tanult, majd a L.A. Trade-Tech College-ban tanulta meg a szabás és kivitelezés alapjait. 1994-ben alapította saját márkáját Hollywoodban. Eleinte csak kis szériás bőrdzsekiket készített, de ezek nyers, dekonstruktív esztétikájára hamar felfigyeltet a szakma, amikor Kate Moss egy Owens dzsekiben szerepelt a Vogue egyik számában – a divatvilág végérvényesen felfedezte őt.
2003-ban Owens Párizsba költözött, és feleségével, Michèle Lamy-val közösen megalapította az Owenscorpot. Lamy nemcsak múzsa, hanem alkotótárs is, karakteres megjelenése és filozofikus világlátása jelentős hatással van Owens esztétikájára. Kapcsolatuk az egyik legerősebb és legkülönlegesebb példája annak, hogyan fonódhat össze élet, szerelem és művészet egy kreatív egységben. Ők nemcsak házastársak, hanem egymás múzsái, társalkotói és filozófiai társai is – a márka Owens-Lamy univerzumának két pólusa.
A múzsa csókja
Michèle Lamy francia származású művésznő, performanszművész és tervező, aki a ’90-es években Los Angelesben saját kulturális központot és éttermet üzemeltetett. Itt találkozott Rick Owensszel, aki ekkoriban még viszonylag ismeretlen bőrdzsekiket készített egy kis műhelyben. Lamy már akkor is egy karizmatikus, spirituális energiát árasztó figura volt – aranyfogaival, kézre tetovált szimbólumaival, kohlal kihúzott szemeivel és mély hangjával szinte mitikus jelenségnek számított a los ngelesi művészkörökben. Owens számára ő lett a tökéletes ellentét és kiegészítő: míg Rick visszafogott, csendes és strukturált, addig Lamy személyisége mindig kaotikus, spirituális és szertartásos jellegű volt. Michèle nem egyszerűen Rick Owens múzsájává vált, hanem a márka filozófiai és érzéki oldalának megtestesítője lett. Ő inspirálja a rituális, ősi, szinte sámánisztikus motívumokat, amelyek Owens kollekcióiban rendre megjelennek.
Lamy sokszor vezeti a márka különleges projektjeit – például bútorkollekciókat, művészeti együttműködéseket, és performatív eseményeket kurál. A DRKSHDW kampányain is gyakran ő szerepel, és saját installációkat is hoz létre „Lamyworld” néven. „Michèle nemcsak a partnerem. Ő a szellemem, a sötét lelkiismeretem, az energiám forrása.”
Owens nem egyszerűen ruhákat mutat be: show-jai gyakran táncszínházi előadásokra, avantgárd szertartásokra emlékeztetnek. A 2014-es „Vicious” show-ban például egy afroamerikai stepping tánccsoport mutatta be a kollekciót – Owens évről évre radikálisan eltávolodik a klasszikus kifutós formulától. Stílusa a gótikus, punk, grunge és futurista világok találkozásán alapul. Ruhái gyakran idéznek egy disztópikus világot, mégis időtlenek – mintha jövőbeli túlélők viselnék őket. A test és az identitás határainak feszegetése mindig is központi témája volt. Bár stílusa első látásra radikális és rétegízlésű, mégis hatással van a tömegpiacra is. Kollekciói újraértelmezték a férfiasságot, a testképet, a spiritualitást és a sötétség szépségét.
Owens emellett mindig megtartotta függetlenségét – sosem adta el márkáját nagyvállalatnak, és nem igazodott a piac igényeihez. Ez pedig egyértelműen ritkaságszámba megy a mai luxusdivat világában, és éppen ezért tartják sokan „valódi” művésznek a divatiparban.
Bár stílusa első látásra radikális és rétegízlésű, mégis hatással van a tömegpiacra is. Kollekciói újraértelmezték a férfiasságot, a testképet, a spiritualitást és a sötétség szépségét.
Legújabb bemutatója tulajdonképpen Rick Owens egész filozófiájának összefoglalása is volt: a rombolás és újjászületés dialógusa, az anyag és test közötti határ feszegetése, valamint a spiritualitás és brutalitás összefonódása. A kifutó látványa, a víz szimbóluma, a sötét ruhák és a minimalista, szinte építészeti formák mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a bemutató ne csak divatesemény, hanem egyfajta szertartás legyen. „Az én szerepem az, hogy alternatívát nyújtsak – más lehetőségeket arra, hogyan lehetünk emberek a világban.”