A 69 éves, 4 Oscar-díjra jelölt Willem Dafoe valószínűleg “a kedvenc színészünk kedvenc színésze”, akit folyamatos szorgalma és kiapadhatatlan kíváncsisága miatt tisztel a filmszakma. Karcsú, szögletes, jellegzetes arca összetéveszthetetlen, ahogyan mély tenorhangja is, amelyet az évtizedek során sokszor hallottunk már!
A Wisconsinban született és főként a milwaukee-i, majd a New York-i kísérleti színházak színpadán nevelkedett Dafoe azóta számít az amerikai filmvászon egyik legfontosabb és talán leghíresebb karakterszínészének, hogy William Friedkin 1985-ös L.A.-ben élni és halni című filmjében egy könyörtelen pénzhamisítót alakított. Mint egy Christopher Walken vagy egy Ralph Fiennes, ő is azt sugallja szerepválasztásaival és alakításaival, hogy olyan szerepekben érzi jól magát, amelyeket más színészek akár ízléstelennek vagy hízelgőnek találnának; megkülönböztetés nélküliségével különbözteti meg magát. Közel 150 filmben szerepelt első főszerepe, a fiatal, de megrögzött motoros szerepében Kathryn Bigelow A szerelem nélküli (1981) című filmje óta, sok közülük kasszasiker volt, de néhányat még soha nem játszottak például az Egyesült Államokban, és sokat olyan fiatal rendezők készítettek, akikről – ahogy ő fogalmaz – alig tudott többet, mint hogy „jó érzéssel” töltötték el.
“Az a szép a filmkészítésben, hogy megvan a saját életük. Életre kelnek vagy meghalnak, de változnak. És erre érzékenynek kell lenned. Át kell adni magad a folyamatnak. Szerintem ez az egyetlen módja. Az önátadás azt jelenti, hogy elfelejted magad, és megpróbálsz egy másik nézőpontot látni, vagy megpróbálsz másképp látni, vagy megpróbálsz más impulzusokat, érzéseket és tapasztalatokat átélni.”
Dafoe a nyilvánosság előtt egyébként nem színésznek, sokkal inkább művészként definiálja magát, aki képzeletét folyamatosan táplálja zenével, irodalommal és képzőművészettel. Új filmeiben nem csak egy-egy újfajta látásmódban való elmerülést keresi, a mozi szerelemeseként folyamatosan támogat új tehetségeket is. Például önként jelentkezett Robert Eggersnél, miután a filmrendező A boszorkány című debütáló filmjét látta. Azóta a rendező összes filmjében szerepelt, legújabb közös filmjüket, a Nosferatut pedig január 2-tól láthatja a közönség. “Eggers egy olyan teljes világot épít fel, ami iránt elkötelezett. Hisz abban, hogy a múlt történeteinek átdolgozásával ki tudjuk fejezni azt, ami ebben a világban történik. A korabeli filmeket nem múzeumi daraboknak tekinti. Nem emlékeztet arra, hogy „ez egy ilyen és ilyen korszak”. Te is benne vagy. Ennek sok köze van ahhoz, hogy a filmkészítés különböző elemeit egységes módon tudja összehozni.”- lelkendezett Willem, aki most egy olyan kivételes helyzetben van, hogy a történet két szereplőjét is eljátszhatta karrierje során, hiszen E. Elias Merhige A vámpír árnyékában játszotta Nosferatu egyik változatát játszotta, a hamarosan moziba kerülő Nosferatuban pedig az őt üldöző embert.
“Nagyjából ugyanazzal a forrásanyaggal foglalkozol, de az impulzusok nagyon különbözőek. És a színészi munka természetéből adódóan az ember megcsinál egy dolgot, aztán kitakarítja a szervezetéből, és felkészül egy másikra, így nagyon nehezen tudom ezt a két dolgot egymás mellé tenni. Ha projekteket csinálok, a világnak le kell dőlnie. Olyan, mintha szerelmes lennék. Nem lehetsz valakivel úgy, hogy közben minden a korábbi kapcsolataidról szól.”