Az önvizsgálat elengedhetetlen a sikerhez. Ha egy menedzser nem tudja felismerni saját gyengeségeit, fejlődni sem fog, és ennek az az oka, hogy ritkán kapunk közvetlen visszajelzést társainktól. Országtól függően ezeket a jelzéseket még tán rossz szemmel is nézhetik, vagy durvának tartják. A HR-világban a visszacsatolás nagyon fontos, és empátiát, tervezést, illetve gondos végrehajtást igényel. Még az építő jellegű kritika is lehet negatív hatású, ugyanis a különböző típusú emberek teljesen másképpen reagálnak ezekre. Egyes típusok elfogadják a kritikát (az Elfogadók), mások túl érzékenyek rá (a Rágódók), mások pedig teljesen figyelmen kívül hagyják (a Kacsák).
Az Elfogadók
Azok az emberek, akik képesek elfogadni a bírálatot, kifejezetten előnyben vannak az üzleti világban. Ha nem csak hallgatják a tanácsot, hanem valóban meg is hallgatják azt, akkor gyors változások következhetnek be, amelyek drámai módon megváltoztathatják karrierjük pályáját. Például amikor egy alkalmazott új környezetben kezd dolgozni, senki nem várja el tőle, hogy az első naptól kezdve mindent tudjon, viszont alapvető elvárás, hogy alkalmazkodjanak a munkakultúrához, és megtalálják helyüket a hierarchián belül. Az az alkalmazott, aki elfogadja a régi munkatársak kritikáját, az sokkal nagyobb eséllyel illeszkedik be ebbe az új környezetbe.
Ennek a típusnak az a veszélye, hogy gyakran nehezen tudnak különbséget tenni a bírálatok között. Vagyis ha valaki helytelen kritikát fogalmaz meg, vagy olyat, ami esetleg rossz irányba terelhet, azt következetesen el kell utasítani. Őszintén szólva sok olyan ember van, akinek semmi dolga, joga tanácsot adni, mégis folyamatosan ezt teszi. Ha csak egy kis időt is tallózott a közösségi médiában akkor tudja, hogy ez vitathatatlanul és tragikusan igaz. Akik magabiztosan fújják az igazukat képesek arra, hogy másokat irányítsanak, és nagyon könnyen vezethetik a hiszékeny embereket rossz útra.
Ez az oka annak, hogy mások kritikájának elfogadása nem elegendő a sikerhez. Ez a nyitottság azonban kétélű fegyver, és ahhoz, hogy az egyik él „élességét” tompítsa, szigorú szűrésre van szükség. Ennek egyik módja az, hogy keményebben ítéljünk meg másokat, de mindezt csendesen és ne harsányan tegyük. Vagyis az Elfogadónak józan felmérést követően döntenie kell, hogy érdemes-e megfogadni a tanácsukat. De az Elfogadók eleve haboznak effajta értékítéletet meghozni; ez ellenkezik a természetükkel, ezért nekik magukba kell nézniük.
Az önvizsgálat, bár elengedhetetlen a sikerhez, nem könnyű elsajátítani. Tanulmányok sora mutatta ki, hogy bár az emberek elfogultak, mégis mindig azt hiszik, hogy mások sokkal inkább azok, mint ők maguk. Valójában „más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem” látják meg, leegyszerűsítve még azok az intelligens emberek is, akik látják a hibákat másokban, nehezen ismerik fel ugyanezt saját magukban. Tehát még egy hozzáértő Elfogadónak is nehéz befogadnia az önvizsgálatot, ráadásul ez a típus hajlamos „áthárítani a felelősséget”. Más embereket felhasználni menekülés gyanánt nem menti fel őket az önértékelés alól, és előbb-utóbb rá kell jönni, hogy a felelőssséget nem háríthatjuk el magunkról. Az alternatíva az, hogy továbbra is elfogadjuk mások kritikáját, és ha ezt az utat követjük, akkor bízhatunk abban, hogy az emberek velünk szemben is sokkal elfogadóbbak lesznek.
(Következő, 2. rész: A rágódók)