Nagyon sok írás foglalkozott már ebben az évben azzal, hogy a járványhelyzet miatt alkalmazott lezárásoknak köszönhetően jelentős mértékben átalakult az emberek élete. A bezártság sok kihívást hozott a családok, a párok számára. Nagyon sok kapcsolatban most jutottak el oda, hogy igazán meg kellett ismerniük egymást. Ennek köszönhetően került sor a kapcsolatok valódi értékelésére, ami persze van, ahol megerősítést, máshol gyengülést vagy szakítást okozott. A helyzet az üzleti életben is hasonló. Alapvetően kevés írás foglalkozik „a házastársak, párok együtt a munkában” kérdéskörrel. Pedig 2020 számukra hatalmas változást hozott már eddig is, és ez még csak a kezdet.
A bizalom ereje
Lokális cégek esetében gyakori a jelenség, hogy párok irányítják a családi vállalkozást. Azért is családi a vállalkozás persze. Aztán vannak olyan esetek, amikor két önálló ember pont a céges keretek között talál egymásra, és ha egyikük a cég tulajdonosa, akkor ez komoly új kihívásokat teremt a cégen belül. Aztán vannak pletykák arról, hogy bizonyos kollégák kimondottan „célkeresztbe veszik” a cégtulajdonost, így várva jobb életet, nagyobb karriert. Bár ez utóbbi téma igen szenzitív, és nem is nagyon szeretnek nyilatkozni ezzel kapcsolatosan az emberek, de ettől a jelenség még létezik. Ha a pozitív iránynál maradunk, akkor érthető, hogy a tulajdonos párja egyben a jobb keze is az üzletben, hiszen olyan bizalom egyik kolléga felé sem alakul ki, mint a saját társunkkal kapcsolatban, nem igaz? Persze pont ebből kifolyólag ennek az ára is nagy lehet. De az ember nem azért kezd bele egy párkapcsolatba, hogy azzal számoljon, mi lesz, ha véget ér. A bizalom fontos szempont – főként kisvállalkozásoknál –, és legyünk őszinték, egy nemzetközi céges szervezetben azért az ilyen kapcsolatokat külön értékelik és vizsgálják HR szempontból, tehát nehezebb a kibontakozásuk is. Vagyis, bár tiltva nincsen sehol, de előfordulásuk mégiscsak a hazai cégeknél jellemző leginkább. És maradjunk annál a megállapításnál, hogy ez így is van rendjén: az ember bizalmasa legyen a jobbkeze is. A baj akkor kezdődik, amikor a tulajdonos párja a bizalom tálalásán kívül semmihez nem ért, ami az adott üzlettel kapcsolatos lenne. Itt már józan ítélőképesség kérdése, hogy ilyen körülmények között is felvállalják-e ezt a kapcsolatot a cégen belül, vagy a párnak inkább otthon kellene támogatni a tulajdonost, vagy pedig önálló karriert kellene építenie. Nem egyszerű kérdés, hiszen ha otthonról támogat, akkor tulajdonképpen saját karriert nem épít, így kialakul a kiszolgáltatottság, ami viszont megronthatja a kapcsolatot. Az is igaz, hogy egy igazi kapcsolatban azért ezeket a kérdéseket megnyugtatóan tudják rendezni. Igazi probléma akkor keletkezik, ha a pár bármelyik tagjának önértékelési gondjai vannak. Ha a tulajdonos rendelkezik önértékelési problémával az csak a kapcsolatnak okoz gondot, viszont ha a tulajdonos párjának vannak ilyen típusú kihívásai, akkor az az üzletet is tönkreteheti. Na ez utóbbi ténnyel nagyon kevesen vannak tisztában. Pedig coachok, mentorok, tanácsadók egyértelmű beszámolói alapján elmondható, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás a kisvállalkozások, de sokszor még a nagyvállalatok fejlesztésénél is.
Persze, hogy HR-es
Elnézést a megjegyzésért, de senkit nem lep meg igazán, hogy a feleségek, párok, sokszor sajnos a szeretők gyűjtőhelye is a HR terület. Óriási gondot okoznak ezzel a szakma igazán professzionális szereplőinek. A tény mutatja is egyébként a kisvállalkozások tulajdonosainak általános gondolkodását a HR területről. Persze tisztelet a kivételnek! Bocsánat, a nagyon ritka kivételnek! És rögtön hangsúlyozom, hogy attól, hogy egy feleség vagy társ a HR területen dolgozik, semmiképp nem jelenti azt, hogy biztosan nem ért a munkájához! Ezt a „rágalmat” már saját tapasztalataim alapján is mélyen elutasítom. Viszont azt is tényként tudom mondani, hogy sajnos vagy nem, de az alkalmatlan feleségek, párok, szeretők mindegyike HR területen dolgozott, sokszor összevonva azt a marketinggel. Nagyon komoly probléma ez a szakmának egyébként, hiszen a kisvállalkozások felnőnek, és nagyvállalati szintre ezzel a HR attitűddel lépnek be. Ekkor persze hívnák már a komoly HR tudást, de azt továbbra sem fogadják el, hiszen senki nem alakította át a fejükben a HR-ről való gondolkodást. Nagyon sok HR szakemberrel beszéltem már életemben, akik visszaigazolták ezeket a tapasztalatokat, és egyelőre a szakma is keresi a megoldást. Nem egyszerű, hiszen egy tulajdonos azt csinál a cégével, amit akar. Akár tönkre is teheti! Sokszor a párja iránt táplált érzések és az elfogultság okán – sajnos – tönkre is teszi.
Kíméletlen kritika
Mi hát a megoldás? Az önkritika mindig jól jön, és saját szeretteink objektív megítélése szintén nem árt. No de ha cégtulajdonosok vagy első számú vezetők vagyunk, akkor ez elemi kötelességünk. Ugyanúgy, mint ahogy a párok egymással szembeni őszintesége. Nagyon sok tapasztalat van azzal kapcsolatban, amikor azon túlmenően, hogy a tulajdonos társa nem ért a munkájához – így nem is végzi azt el –, még más területek, szakemberek munkájába is beleavatkozik, leginkább figyelemelterelés céljából. A tragédia ilyenkor csak annyi, hogy ezzel a szervezeten belül mindenki tisztában van. Amúgy is hátrányos helyzetből startol egy társ, hiszen a berögzült gondolkodás miatt neki többszörösen bizonyítania kell alkalmasságát. Ha alkalmas, akkor a cég motorja lesz, és sokszor nagyon nehéz helyzetből húzza ki a tulajdonost. Ha viszont nem alkalmas, akkor a tulajdonos imázsát, hozzáértését kérdőjelezi meg a szervezeten belül, ami hosszú távon a fejlődés gátja, a visszaesés kulcsa. Tapasztalatok alapján könnyű megkülönböztetni egyébként a „hasznos” és a „haszontalan” társat egy adott cégen belül. A hasznos társ saját területén – ha már példaként hoztuk, akkor maradjunk is a HR-nél – általában minden rendben van, hiszen kínosan akar és tud is figyelni a szakmaiságra. A haszontalan társ nem képes megbízható, szakmailag elfogadható munkát végezni, és ezért általában mindig más a felelős, sosem ő. Nos, ilyenkor kell, hogy megszólaljon a tulajdonosnál az a bizonyos csengő.