A csapatépítésnek mindig komoly fókuszt kell kapnia egy fejlődni kívánó cég életében. Az elmúlt években komoly fejtörést is okozott a HR vezetők számára, hogy milyen újdonsággal lepjék meg e téren a szervezet dolgozóit, hiszen szinte minden lerágott csontnak tűnt. Legtöbb esetben még mindig a „bulizzunk együtt” irányvonalat képviselték, amely valódi csapatkohézió kialakításában kevés eredménnyel bírt, de legalább ki lehetett pipálni, hogy ez is megvolt. Viszont egyre többen visznek be komoly pszichológiai mélységeket ezekbe a programokba, és felkészülve a résztvevők személyiségéből, ahhoz illesztve építenek fel speciális műhelymunkákat.
Munkavállaló, élsportoló, csapategység
Ha szakemberként szeretném nézni egy szervezet egységét, mélyebb pszichológiai alapon, akkor talán a legjobb párhuzamot egy professzionális sportcsapat működésével lehet vonni. A sportcsapatok jellemzője, hogy mivel élsportolókról van szó, mindenki győzni akar, ezért jár edzeni, ezért megy mérkőzésekre. Legalábbis ez a tévhit él sok sportszakember fejében. A célokat a személyiségünk adja, olyan személyiség pedig nincsen, hogy „élsportoló”. Az viszont biztos, hogy a különböző személyiségtípusú emberek másként alakítják magukat az élsportolói léthez. Az általunk alkalmazott személyiségbeazonosító rendszer metodikáját használva, a Ruler sportoló saját maga győzelméért, sikeréért válik élsportolóvá, hogy minél híresebb legyen, és minél több pénzt keressen. Az Individual személyiségtípus reflektorfényben akar lenni, ismertté akar válni, sztár akar lenni, imádja, ha egy egész csarnok őrjöng a jó teljesítménye láttán. A Supporter személyiségtípus szeret csapatban létezni, fontos számára a közösség, és bár egy-egy mérkőzés jelentős félelmet, stresszt tud kiváltani belőle, ezt is elfogadja a pozitív eredményekért cserébe. Az Expert személyiségtípus maximalista. Annak idején választott magának egy sportágat, és abban – ugyanúgy, mint minden másban élete során – tökéletes akar lenni. Számára a sport valóban a hivatást jelenti. Egy jó csapatban mind a négy személyiségtípus megtalálható, persze ezek altípusai, al-altípusai mentén, de a fő célirányok azért ehhez a négy definícióhoz kötöttek. Ebből csapatot építeni úgy, hogy a kellő pillanatban eredményesek legyenek, nem kis feladat. Nagy fejtörést is okoz mindez az edzőknek, a kérdéssel foglalkozó szakembereknek. Nem véletlen, hogy a komoly csapatsportsikerek mögött már nagyon komoly, személyiségalapú pszichológiai munka zajlik. Mennyiben másabb egy céges szervezet e téren? Összességében nincsen különbség. Ugyanazok a pszichológiai folyamatok zajlanak egy céges szervezeten belül is, mint egy sportcsapatnál. Nagyon ritka, hogy ne lenne képviselője minden személyiségtípusnak egy adott szervezeten belül. Még abban sincsen különbség, hogy a csapatépítés sikere vagy épp sikertelensége az első krízisközeli helyzetben azonnal látszik. Egy nagy különbség azonban mégis akad e két terület között: az igazság pillanatáig eltelt idő hossza. Ebben a sport általában jelentősen felülmúlja az üzleti világot, hiszen amíg az üzletben sokszor hónapok, évek telnek el valódi eredményhirdetés nélkül, addig a sportban igen rövid idő alatt érkezik egy krízishelyzet.
Az igazi hiba
A csapatépítésben több, kisebb hibát lehet véteni. Kritikus hiba azonban egy van: ha a csapatkohéziót a „békebeli” időkre tervezzük, és figyelmen kívül hagyjuk a „háborús” időszak bekövetkezésének lehetőségét. A social jellegű csapatesemények nagyon fontosak lehetnek, de csak bizonyos személyiségtípusok esetében. A Supporter és Individual rajong ezekért az összejövetelekért. Úgy érzik ettől jobb hangulat lesz, jobban megismerik egymást, és ez közvetlenül hat az eredményekre is majd. Az ő esetükben mindez igaz is! Azonban a Ruler és az Expert finoman szólva sem rajong az ilyen dolgokért. Erőltetettnek tartják azokat, és nem is értik, hogy mi köze lehet egy közös iszogatásnak ahhoz, hogy az utolsó pár percben ők nyerjék meg a mérkőzést. Az ő szempontjukból nézve mindez igaz is! Vagyis a hagyományos csapatépítési megközelítések legjobb esetben is csak kettőnek pozitívak a négy fő személyiségtípusból. A másik kettő esetében minél inkább erőltetik, annál valószínűbb, hogy új csapat után néznek. Pontosan így van ez a céges szervezetekkel is. Nagyon óvatosnak kell lenni egy most zajló krízishelyzetben, hogy milyen csapatépítési módszert alkalmaz egy adott HR. Márpedig csapatot építeni kell, még ha soha nem is volt fontos, most kritikus jelentősége van, hiszen a magánéleti és üzleti válságból egyszerre kell kirángatni a csapatokat, hogy megfelelő teljesítményre legyenek képesek a jövőben. Maguktól nagyon kevesen fognak kilábalni ebből a helyzetből. Csapatot építeni azonban csak úgy lehet, ha a csapat tagjaiból, azok személyiségéből, vagyis a konkrét, legtöbbször meg nem fogalmazott elvárásaikból, félelmeikből felkészülünk. A sportcsapatok esetében a legnagyobb sikereket például azzal lehet elérni, amikor egy Supporter sportolónak egy szakember elmondja, hogy természetes dolog, hogy fél a fontos mérkőzések előtt. Ők minden idegszálukkal azon küzdenek, hogy ezt a félelmet a csapattársak, az edző észre ne vegye, hiszen milyen dolog az, hogy egy profi sportoló, akit azért fizetnek, hogy minden körülmények között a legjobb teljesítményt nyújtsa, félni merészel? Viszont ettől még a félelem valós, és ha ezt nem oldjuk fel benne a kritikus mérkőzés előtt, akkor az ott, krízishelyzetben fog előjönni, és a sportolónk teljesítményben messze alulmúlja önmagát. Így speciális módszertant alkalmazunk, a félelmét elő kell hozni már az előkészítő műhelymunkák alkalmával. A csapattársakkal meg kell értetni, hogy a Supporter csapattárs tud majd végig küzdeni, hogy nélküle nincsen csapatsiker, viszont mint minden személyiségtípusnak, megvan a hátránya is, és ez pont a kritikus helyzetektől való félelem. Már csak azzal, hogy a sportolók a mérkőzés előtt nem arra fordítják energiáikat, hogy elrejtsék félelmeiket, azokat a krízishelyzet előtt átélik, megélik, a krízishelyzetben mutatott teljesítményük drasztikus mértékben képes javulni. Nem egy nagy nemzetközi torna, bajnokság, kupa tapasztalatával a hátam mögött mondhatom, hogy valóban működik a módszer. Semmi másra nem volt hozzá szükség, csak definiálni kellett a csapatépítő foglalkozás előtt a személyiségtípust, és annak mentén kellett a programot kialakítani. Lehetne mondani, hogy nehéz ügy, hiszen ha például a Supporterek vannak a középpontban, akkor a többiek unatkoznak, de mivel a nap végén mindenkinek számít a csapat közös sikere, és egy megfelelő intelligenciaszint felett kimondottan érdekes egy másik ember pszichológiai mechanizmusa, így az ilyen típusú csapatépítő foglalkozások kimondottan magas érdeklődési szintet hoznak. Ezt jól mutatja, hogy bár alapvetően kb. három órásra vannak meghirdetve, az esetek többségében közel négy óra elteltével kell határozottan lezárni a kérdéseket. Ezeknek a műhelymunkáknak a pszichológiai alapja, hogy nem arra tanítják meg a csapatot, hogyan igazodjanak egymáshoz, vagy épp az edzők elvárásaihoz, hanem, hogy hogyan mutassanak egységes képet. Szakmailag megfogalmazva, nem arról szól a történet, hogy a karakteres személyiségeket ellaposítsuk és egy „mindenkinek szimpatikus tudok lenni” álarcot vegyenek fel. Mert az álarc az első krízishelyzetben darabjaira törik. Az igazi csapatépítés egy „közös nyelvet” alakít ki. Az egy szervezetben dolgozó emberek megértik egymást. Nem lesz mindenki mindenkinek szimpatikus, de ez nem is lehet cél egy heterogén szervezetben. Az viszont fontos, hogy megértsék, hogy az adott személy miért viselkedik úgy, ahogy, és hogy nem azért műveli a számukra sokszor dühítő dolgokat, hogy szórakozzon velük. Egyszerűen így van kódolva. Viszont a másik oldal is egyértelmű visszajelzést kap, hogy saját kódja milyen hatásokat vált ki a csapattagokból.
COVID-19 vs. csapatépítés
Soha nem volt olyan kritikus a jó csapat felépítése, a megfelelő csapatkohézió kialakítása, mint most. Ahhoz nem kell nagy szakembernek lennünk, hogy tudjuk, egy ilyen piaci átrendeződést – akár a sportban, akár az üzleti életben – csak és kizárólag egy jól működő, erős csapattal lehet megoldani. Az igazi csapat pedig nem egyénieskedő tagokból, hanem az egyéni képességekre jól építő, de azokat tudatosan csapategységgé formáló közösségből áll. Ebben a folyamatban a belső mozgatórugónk, a személyiségünk komoly szerepet tölt be.