Azt mondják a szakemberek, hogy a mögöttünk lévő kétéves COVID időszak teljes mértékben átalakította az emberek gondolkodását. Ezt a valamirevaló kutatók, elemzők már a vírus berobbanását követő egy-két napban világossá tették, és azt is jól lehetett látni, hogy ez nem egy felületes, az eddigi válságokhoz hasonló humán folyamatot indít el világszerte, hanem egy teljesen új dimenzióba helyezi a dolgokat. Ráadásul a különböző generációkra különbözőképpen hatott mindez, és még csak véletlenül sem lehet azt mondani, hogy túl sok lehetőség van a sémák felállítására egyetemes szinten. Ugyanis közben lezajlott egy generációváltás. Van olyan nemzedék, mely pont a 2008-as válságkor jutott igazán hatalomhoz, és ezt sikerült is jelentősen megerősítenie, aztán van olyan korosztály, ami végképp csalódott. És persze a legérdekesebb az a trend, mely azt mutatja, hogy a vírusválság legnagyobb nyertesei azok, akik gondolkodásmódjukban, döntéshozatali mechanizmusukban ellentétes pólust képviselnek saját generációjukhoz képest. A „kilógók” új pályára állították saját karrierjüket, és úgy néz ki, ezt a folyamatot még hosszú ideig szemlélhetjük a jövőben.
Generációs csoportok
Az nem új keletű megállapítás sajnos, hogy a „másságot” nem tudjuk mi emberek úgy egyetemlegesen tolerálni. Ennek persze különböző megjelenési formái vannak. Van, ahol már gyermekkorban csúfolnak valakit azért, mert épp szemüveges vagy fogszabályzót visel. Aztán persze vannak a társadalmakban mélyebben gyökerező másság elleni reakciók, amik például a szexuális vagy épp vallási köntösben jelentkeznek, és akkor persze külön kellene beszélnünk a bőrszínnel kapcsolatos előítéletekről. Ezekkel szemben folyamatosan küzdenek a fejlett társadalmak, és azt biztosan el lehet mondani, hogy globális szinten van előrelépés. Persze amíg nem érjük el az emberileg normális szintet, addig ezek a pozitív trendek is csak reményt adnak, megnyugvást viszont nem nyújtanak azoknak, akik az adott kisebbséghez tartoznak. Ráadásul ezeket a folyamatokat előszeretettel használja a politika vagy épp maga a vallás a hangulatkeltésre, kirekesztésre csak azért, hogy egy újabb választást behúzzanak, vagy épp az adott egyház megtarthassa nem feltétlenül megfelelő szintű hatalmát az egyszerű nép felett. Ezek komoly társadalompolitikai kérdések, melyekről lehetne és kell is hosszan értekezni, de most pont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeken a megfelelő publicitást realizáló témákon túlmenően vannak az egyszerű, hétköznapjainkban már szinte normálisnak tekinthető „kasztosítások”, és ebből kifolyólag kirekesztések egyaránt. Amikor valaki egy generáció tagjaként nő fel, akkor annak a nemzedéknek megvannak az értékei, a szabályai, az adott és tanult személyiségjegyei, mellyel saját korosztályuk világát megteremtették, akkor ezek a hatások előbb-utóbb döntéshozatali mechanizmust direktben befolyásoló trenddé válnak. Ezért is fektetnek nagyon komoly energiákat abba szakemberek, hogy a különböző korosztályokat megfelelő csoportokba tudják beosztani. Hiszen ha megvannak a csoportok, akkor bár a csoport tagjai nem teljesen egyforma mértékben, de általánosságban véve hordozzák magukban a korosztályra jellemző viselkedési mechanizmusokat. A korosztályok csoportosításához persze meg kell találni azokat a társadalmakat globálisan és lokálisan érintő eseményeket, melyek valójában akár életre szóló viselkedési formákat kölcsönöznek az adott időszakban felnőtt emberek számára. Az írásainkban többször használtuk az egyik legmodernebb generáció kutató elméletet, melyet akár az üzleti életben, akár a fejlett gazdasági világban egyre többen alkalmaznak stratégiájuk, célcsoportjaik, kollégáik megértéséhez.
Másként mások
A RISE generációs felosztása 12 éves periódusokat határoz meg fő generációs irányvonalként, majd azon belül három alcsoportot képez az abban az időszakban zajló események függvényében. A rendszer alkalmazásának népszerűsége pontosan abban rejlik, hogy gyűjtik azokat az életeseményeket, melyek az adott korosztály későbbi felnőtt életének leginkább meghatározó időszakában zajlottak, majd ezeket lefordítják úgynevezett személyiség nyelvre. Vagyis meghatározzák, hogy milyen személyiségjegyek meglétét, előhozatalát erősíti az adott életesemény, ami a társadalomban zajlott. Ezekben a csoportokban a tanulmányuk szerint az adott korban született – 12 év alapvetően – emberek legnagyobb része rendelkezik közösen felvett személyiségjegyekkel, melyeket bizonyos döntéshozatali helyzetekben előhoznak. Ezeket nevezzük generációs személyiségnek. Azt is kimutatták azonban, hogy minden nemzedékben van egy kisebbség, mely szinte teljesen ellentétes személyiségjegyekkel rendelkezik, mint korosztálya. Ennek oka pedig az, hogy minden nemzedékben minden személyiségtípus megtalálható természetesen. Az életesemények által kijelölt generációs személyiségiránnyal pszichológiailag teljesen ellentétes személyiségtípushoz tartozó emberek csoportja lesz a kisebbség, a „kilógók”. Egy konkrét példával élve. Az egyik legnagyobb fejtörést okozó generáció az 1985-1996 között született The Ambitionists generáció. Ennek a nemzedéknek több esemény mellett alapvetően meghatározta az életét a globalizálódás drasztikus növekedése az Internet, majd később a social media. Az is fontos hatás volt számukra, hogy pont ennek a globális jelenlétnek köszönhetően a sztárrá válás soha nem volt még olyan egyszerű, mint ebben a generációban. Talent show, social media sztárok egy pillanat alatt jutottak lokális vagy globális hírnévhez, befolyásoló hatalomhoz, és ez a generáció volt az, aki végignézte az előtte lévő generáció startup robbanását is, és álma volt a gyors, hatalmas exit, a szerencséje megcsinálása. Ezek az események az egész generációra egy nagyon domináns, „mindenkin keresztül kell törtetni” értéket adott, melyben a pénz, a hatalom kiemelten fontos, és azt a lehető legkönnyebben a legkevesebb munkával érdemes megszerezni. Persze ez általánosítás, de ez az attitűd komoly gondokat okoz még ma is – sőt talán komolyabb a gond, mint valaha – az üzleti életben az HR vezetők számára. Nos, ha ebben a generációban valaki egy empatikus, social felfogású, a változástól, a nagy kiugrástól félő nem imázsközpontú, sőt annak ellentétjével rendelkező, a tömegbe beolvadni akaró személyiséggel rendelkezik, azoknak igen nehéz dolguk volt gyermekkorukban. Na, ők a The Ambitionists generáció „kilógói”. Viszont nagyon úgy néz ki, hogy a COVID megfordította a trendeket, és ezekből a sokszor kirekesztett személyekből váltak és válnak a jövő embereivé.