Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Kilógók kora (2. epizód): A generációs siker fordulópontja

A generációs viselkedési trendek hatása a COVID utáni időszakban

Ha egy csoportból kilóg valaki, akkor az érzés, annak a menedzselése különböző korszakokon megy keresztül. Nem biztos, hogy minden esetben van egy nagy elfogadás a végén, az azonban nagyon is függ a kirekesztés, a be nem illeszkedés okától. A generációs trendből való kilógás komoly feladatot ró magára a kirekesztett személyre, annak családjára, hogy gyermekkorban mindez ne okozzon olyan károkat mentálisan, melynek köszönhetően egyértelműen eldöntött az, hogy a felnőtt élet is sikertelen lesz az adott személy számára. Szokás mondani, hogy az adott generáció legnagyobb alakjai mindig kilógtak a társadalomból, és ezt így utólag jó is olvasni a történelemkönyvekben, de nem sokan szeretnének olyan életet élni, amit végigszenvednek, hogy aztán majd évtizedekkel később leírják róluk, milyen nagy emberek is voltak a maguk idejében. Az emberek szeretnék élvezni az életet. Ennek köszönhetően a kilógók először megpróbálnak beilleszkedni saját generációs trendjükbe. Aztán amikor ráébrednek, hogy ez nem fog menni, akkor jön a nagy kérdés: összetörnek vagy a gázpedálra lépnek?

Első ellenőrzési pont

Az, hogy nem illünk bele saját generációnk ideális képébe alapvetően valóban semmit nem jelent az életünk nagyjából 80%-ában. Hiszen az ebből származó negatívumokat gyermekkorunkban kell elszenvednünk. Az, hogy mit ér ez a másság a valódi életben, az a felnőttélet küszöbén kerül mérlegre először. Nagy pofonokat is kapnak ám ilyenkor azok, akik hozzászoktak a sztár státuszhoz gyermekként, és akár az üzleti életben, akár a sportban tökéletesen megfigyelhető, milyen kevesen tudják megugrani ezt az akadályt. Hiszen a felnőttéletben már egy másik generáció tagjai fogják körbevenni az embert, és azt nem lehet tudni – legalábbis nagyon tudatos, generációs kutatásokat folyamatosan böngésző gyereknek kell lennünk ahhoz -, hogy mire lesz elég a korosztályunkkal való szembenállás. De az biztos, hogy az első főnökünk, a kollégáink, a csapattársaink más generáció szülöttjei, akik teljesen eltérően látják a mi saját nemzedékünket. Ráadásul az élet fura fintora, vagy inkább az életesemények tökéletes rendszere az, hogy két egymással „szomszédos” korosztály között általában jelentős különbségek vannak. Tehát már alapvetően is azt lehet mondani, hogy annak van igazán esélye gyorsan érvényesülni a felnőtt életben, aki nehézségekkel küzdött saját korosztályával. Hiszen annak biztosan megvan az esélye – persze ez nem feltétlenül így igaz minden esetben –, hogy olyan viselkedési mechanizmussal, gondolkodásmóddal rendelkezik, ami az idősebb nemzedéknek szimpatikus lehet.

Generációs ellentétek

Jó példa erre mondjuk az 1973-1984 között született The Diplomats és az őket követő 1985-1996 között született The Ambitionists nem éppen felhőtlen viszonya. Már a két generáció indulása sem volt hasonló egymáshoz, már ami a gyermekkort és a felnőtt élet kezdetét jelentette. A The Diplomats generáció egy sokkal szerencsésebb helyzetben léphetett a munkaerő piacra, hiszen a ’90-es évek elején a világ újrarendeződött, a Szovjetunió felbomlásával a szabad világ előretört, nagyon sok multicég óriási terjeszkedésbe kezdett, és általában jellemző volt a növekedés, legalábbis a menedzser pozíciókban. Ez jó lehetőséget adott arra az akkori fiataloknak, hogy igen gyorsan igen jó karriert tudjanak építeni. Bejött a világba az Internet, mely új távlatokat nyitott számukra, és ennek a generációnak a legnagyobb a valóban világhírnévre szert tett startupok aránya is. Azt meg véletlenül se felejtsük el, hogy a social media is az ő nevükhöz fűződik. Ezekből az eseményekből ered az elnevezésük is, hiszen a kapcsolatépítés, saját imázsuk felépítése, a diplomácia kiemelt jelentőségű volt már gyermekkorukban, aztán persze felnőtt életük kezdetén is. Megdolgoztak a sikerért, de náluk a nyelvek ismerete, az IT tudás már alapvető volt menedzser szinten, így igen könnyen mozogtak felfelé a nemzetközi cégek ranglétráin is. A világ is nyitottabb lett, és már nem kellett várni arra, hogy az ember ötvenéves legyen ahhoz, hogy megfelelő pozíciót kaphasson, így ez a korosztály korán épített igen figyelemreméltó karriert. Aminek persze meglett az ára a magánéletükben, de az már egy másik írás témája. Amikor a The Ambitionists lépett be a munkaerőpiacra, az addigi évtizedek legnagyobb gazdasági válságát kapták a nyakukba. Óriási volt a kontraszt a gyermekkorban látott „napok alatt gyorsan milliárdos tudok lenni” álomkép és a valóság között. Nagyon sokat hangoztatták az egyetemen az oktatóik, hogy mi az a minimum jövedelem, ami alatt el ne helyezkedjenek ám dolgozni, ne adják lejjebb imázsukat. Nos, ehhez képest sokszor annak feléért is boldogoknak kellett volna lenniük, hogy a hatalmas munkaerőpiaci visszaesés ellenére még egyáltalán álláshoz jutottak. Nyilván mindig voltak olyan szakmák, amikre ez nem volt igaz, de úgy általánosságban a helyzet azért rémálomszerű volt. Arról már nem is beszélve, hogy mire nehézkesen felépítették volna karrierjüket, most itt van egy újabb válság a nyakukban. A The Diplomats generáció első perctől kezdve nem kedvelte az őket követő generáció szülöttjeinek attitűdjét, hiszen azt látták, hogy hatalmas pénzeket és pozíciókat akarnak a semmire. Arrogáns, követelőző nemzedéknek írták le, akiket nem lehet érdemben munkába állítani. Erről a nemzedékről ráadásul az idősebb korosztályoknak kifejezetten negatív volt a véleményük, hiszen ott a nyomulás és a másokon történő átgázolás még inkább elfogadhatatlan viselkedésként van számontartva. Mégis alapvetően fel lehet mutatni sztár üzletembereket természetesen ebből a nem feltétlenül szeretett generációból is. De érdekes a RISE kutatása, hiszen a COVID-19 válság előtti tanulmányokban felmért sikeres menedzserek szinte 100%-a The Ambitionists generációból Supporter személyiségtípussal rendelkeznek, mely pontosan ellenkezője a generációs trendnek. A leginkább szerethető, munkás, becsületes és kitartó típus mindegyik közül. És igaz, hogy a generációs hatás még ezt a személyiségtípust is elviszi sokszor a lustaság és a könnyű utak irányába, de dominanciaszintjük sem csapja ki a biztosítékot. Ezek a viszonyok persze minden válság alkalmával újraértelmeződnek, és a COVID pontosan ezekre a mentális, viselkedésbeli trendekre hatott leginkább. Érdekes kérdés tehát, hogy mely generáció „kilógói” számítanak valóban a jövő embereinek.