Érdekes dolog, hogy az üzleti életben alkalmazott portréképeken, csapatfotókon az emberek többsége hatalmas mosollyal látható. Kultúrától függően ez a mosoly lehet normál, életvidám, vagy természetellenesen boldog. Ez a szabály nagyjából évtizedek óta létezik. Bár a legtöbb ember úgy gondolja, hogy mindez pozitív és egyértelműen helyénvaló, de közben tudnunk kell, hogy ennek a hozzáállásnak fontos szerepe van, mert az őszinteség az általános üzleti környezetben drasztikus mértékben felértékelődött, és egyre több szektorban van ezeknek a képeknek negatív megítélése. Azt is látnunk kell, hogy a cégünk jövőjét, no pláne egy válság utáni időszakban azok a „kis faktorok”, melyek az őszinteség témaköréhez kapcsolhatók, jelentős mértékben befolyásolják. Így hát érdemes odafigyelni a változásokra!
Mosolyra fel!
A legtöbb alkalmazott nincs oda a céges fotózásokért. Ennek nemcsak személyiségbeli okai vannak – bár azok sem elhanyagolhatók -, hanem pontosan tudja mindenki, mik a fotók céljai, és ennek érdekében milyen színjátékra van szükség. Kezdő menedzserként mindig furcsán néztem az akkor még első sorban amerikai környezetben alkalmazott „én vagyok a világ legboldogabb embere” fotókat a cégek honlapjain, cikkekben, magazinokban. Sosem hittem el, hogy ezek igazi érzelmeket közvetítenének. Ma már látom, hogy én is prekoncepciókkal rendelkeztem, és nem minden esetben volt helytálló az ítéletem. De azért feltettem magamnak a kérdést, hogy olyan munkakörökben, ahol éppen a megélhetésre elegendő összegeket keresnek napi 10-12 óra munka árán, hogyan lehet széles mosollyal megjelenni egy üzleti csoportképen? Egyszerűen nem valódi. Erre a hatásra persze a social media megjelenése rátett egy lapáttal, hiszen az üzleti környezetbe már a magánéletből érkeztek az emberek, és a közösségi média beindulását követően nagyon gyorsan kialakult az őszinteséget sokszor teljes mértékben mellőző kommunikációs kultúra. Az emberek ahhoz is lassan hozzászoktak, hogy a problémákról nem kell beszélni, sőt nem is szabad, hiszen az kivetheti az adott egyént a „mosolygós” társadalomból. Azt pedig egy munkahelyen senki sem szeretné. Aztán egyre több művész, film dolgozta fel, mi is rejlik e széles mosolyok mögött, és valahogy átalakult az egész társadalmi rend. Amíg régebben mindenki azért mosolygott, mert úgy gondolta, hogy ezzel elhitetheti a külvilággal a boldogságot, az új rendben már azért mosolygunk, mert mindenki ezt teszi, és pontosan tudjuk – illetve sajnos nem tudjuk, csak feltételezzük -, hogy ennek a fele sem igaz. Részesei lettünk egy nagy színjátéknak, melyben az átlagembereket komoly mértékben lehet befolyásolni és hangulatot kelteni. Nem egy alkalommal ez az előadás már odáig fajul, hogy akár a szórakozóhelyen is látható, amint emberek odaszólnak akár vadidegeneknek is, hogy „mosolyogj!”. Sőt mi több, az esetek jelentős többségében mindig az buzdít mosolyra, akiről már messziről lesír, hogy összetört élete van és a szemei mélyen gyökerező szomorúságról árulkodnak. Az már csak a végső csattanó, hogy ráadásul leginkább olyan embereket próbálnak „felvidítani”, akik viszont valóban boldog élettel rendelkeznek. Ezzel tökéletesen tisztában is vannak, így nincs szükség semmilyen szerepjátékra.
Az igazi nevetés
A színlelők hatása azon felül nemcsak úgy általában véve nem pozitív, hanem azokra nézve, akik valóban boldogságuk árán mosolyognak, egyértelműen káros. A sok őszintétlen mosolygás miatt ma már annak sem hisznek az emberek, ha valaki valóban jól érzi magát és azért ér fülig a szája. Ugyanakkor érdemes megkülönböztetni a mosolyt és a nevetést egymástól. Leginkább azért, mert ha valaki jókat röhög, az nem biztos, hogy pozitív gondolatok okán teszi. Röhögni ugyanis lehet másokon is, és nem kell azt teli szájjal tenni, megteszi egy elhúzott szájú mosolygás is. A mosolymánia bizonyos kultúrákban, bizonyos szakmákban komoly szinten jelen van, és lélektanilag igen komplex hatásokat okoz. Alapvető definíció, hogy aki mosolyog az egészségesebb, jót tesz a hangulatra, így a pszichénkre is, és javítja a mentális állapotot. De ez hamis általános megállapítás! Ugyanis ha valaki nem őszintén, hanem az elvárások miatt mosolyog, az már komoly mértékben módosítja saját személyiségét, ami egyértelműen jelenti önazonosságának elveszítését. Tehát ezekkel az általános megjegyzésekkel csak óvatosan! Az biztos, hogy a boldogság komoly élettani pozitívumokkal jár. Valóban hatással van a fizikai és a mentális erőnlétre is. Csakhogy a mosolygás nem egyenlő a boldogsággal. Az is igaz, hogy vannak olyan személyiségtípusok, akik egy „semleges hangulatból” stimulálni tudják magukat a mosollyal, és el tudnak érni egy pozitívabb mentális állapotot. De ebben az esetben szintén nem arról van szó, hogy önmagában a mosoly mindent megoldana. A valóban boldog emberek boldogságukat nagyon különböző módon fejezik ki, így hát a mosolygásból semmilyen következtetést nem lehet levonni anélkül, hogy ismernénk az adott ember karakterét.