test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Az amerikai Szuperliga dráma, 1. rész: „The Power Five/One”

Már írtunk egy sorozatot a Szuperliga megalakulása és szinte azonnali felbomlását övező. Az 1. részben azzal foglalkoztunk, hogyan vált az európai labdarúgás „tömegtermékké” a „prémium termékkel” szemben. A 2. rész Newton harmadik törvényét tárgyalta a prémium kategória vonatkozásában, miszerint minden tömegtermékhez tartoznia kell egy azzal egyenlő és azzal ellentétes prémium terméknek. A 3. rész megkérdőjelezte, hogy a Szuperliga valóan olyan rossz ötlet volt-e, mint ahogyan azt a heves és határozott nyilvános reakciók sugallják. A 4. rész a prémium irányába történő teljes elkötelezettség szükségességét tárgyalta: a fél lelkesedéssel vagy csupán félig kivitelezett próbálkozások esetén minden oldalról csupán a rosszra számíthatunk.

Akkor most írunk még egy cikket a Szuperligáról? Igen is, és nem is. Most egy másféle szuperligáról írunk és ígérjük, nem csupán szócséplés lesz az egész. Az ok, hogy az Európai Szuperligával kapcsolatban tárgyalt kérdések most különösen időszerűvé váltak az amerikai főiskolai futball tekintetében is.

A szükséges kontextus

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az európai labdarúgás és az amerikai főiskolai futball Venn-diagramjának metszete nem tekinthető jelentősnek. Mivel sok olvasónk Európában él, némi magyarázat tartozik az amerikai főiskolai futballhoz. Amikor az Egyesült Államokkal kapcsolatban beszélünk valamiről, szeretjük a pénzzel kezdeni. Pénzügyi szempontból a főiskolai futball nagyon jövedelmező. Például, a későbbiekben részletesebben vizsgált Oklahomai Egyetem csapatának három éves átlagbevétele 129 millió USD. A Forbes szerint a három éves átlagprofitjuk még ennél is figyelemreméltóbb: 81 millió USD. Bár a fenti bevétel-profit arány szinte hihetetlen, semmiképp sem számít különlegesnek a legfelső szinteken, ugyanis az amerikai főiskolai futball jellegéből fakadóan abszurd, hiszen a főiskolai futball játékosok nem kapnak fizetést (ami önmagában külön cikket érdemel). A lényeg mindenesetre az, hogy a legfelső szintű nemzeti amerikai futball programok roppant jövedelmezőek. Az összehasonlítás kedvéért: a szuperligához csatlakozni kívánó egyik klub, az Inter Milan 2019. évi bevétele 365 millió EUR volt. Bár a nyereségadatokhoz nem könnyű hozzáférni, viszont működési költségeik egyértelműen magasabbak, ugyanis tudvalevő, hogy fizetniük kell a játékosaikat.

A „Power Five”

Az amerikai főiskolai atlétikában a „Power Five” konferenciák jelentik a csúcsot. Ezek a konferenciák egyfajta miniligaként működnek a főiskolai sport első ligáján belül. A futball esetében egy ilyen konferencia megnyerése garantálja, hogy a nyertes csapat helyet kap a nagypresztízsű szezonvégi bajnokságban, a „Bowl Game”-ben. A „Power Five”-on kívül rekedt csapatok igyekeznek a nevezett játékokon való részvételhez szükséges elismerést és tiszteletet kivívni. Ezek a csapatok igyekeznek felkelteni a legtehetségesebb újoncok figyelmét is, mert, ha ők nem figyelnek rájuk, akkor kisebb média figyelemben részesülnek, és ez egyben kevesebb bevételt is jelent számukra.

Ha megkérdezünk egy főiskolai futballrajongót, hogy melyik konferencián a legkiélezettebb a verseny a főiskolai futball terén, következetesen mindig ugyanazt a választ kapjuk: a délkeleti konferencián (azaz más néven a „SEC”-en). Annak ellenére, hogy a többi konferencián is erős a versengés, a SEC kiemelkedő futball programjairól híres. 2006. óta, négy alkalomtól eltekintve, minden évben SEC csapat nyerte a nemzeti bajnokságot.

Éppen a múlt héten röppent fel a hír, hogy a Texasi Egyetem és az Oklahomai Egyetem, amely az ország első hat legértékesebb főiskolai futball programjának, illetve a történelmileg legjobb főiskolai futball programok két szereplője, azt tervezi, hogy elhagyja a Big 12-t, azaz jelenlegi konferenciájukat azért, hogy a SEC-ben játszhassanak. Ha ez megtörténik, a teljes konferencia-rendszer egyensúlya olyan erősen tolódik el egyetlen konferencia irányába, hogy az tulajdonképpen egyetlen Főiskolai Futball Szuperligát eredményez. A SEC-en kívül nagyon kevés csapat marad majd, amelyik igazán számít, így a pesszimisták értelmezésében mindez az eddigi főiskolai futball végét fogja jelenteni. A fentiek alapján feltehetjük a kérdést: vajon tényleg ez a vég, vagy történtek az utóbbi időben egyéb olyan változások is, mint például a játékos-kompenzáció törvényesítése, amelyek véget vetnek az amerikai futball eddig ismert formájának?