Az egyetemi sportolók mindig sok mindent megtehettek. Ennek oka, hogy a sztárjátékosok helyi vagy néha akár országos celebek a kampuszokon. Ez pedig kikövezi az utat számukra ahhoz, hogy sok olyan törvényt és szabályt megkerüljenek, amelyet a többi hallgatónak be kell tartania. A kampusz rendőrsége sok esetben nem tartóztatja le őket, ha kiskorúságuk ellenére alkoholt fogyasztanak, de elkerülhetik a büntetést ettől fajsúlyosabb törvényszegések esetén is. Eddig azonban létezett egy olyan kardinális szabály, amelyet senki nem szeghetett meg gyors és szigorú büntetés nélkül: a sportolók pénzügyi kompenzációjának szabálya. Az NCAA, amely az egyetemi sportot felügyelő testület, évtizedeken át elképesztően szigorú szabályokat tartott életben és hajtatott végre a játékosok kompenzációját illetően. Ezt részben mindig az amatőr sport ideáljának fenntartásával indokolták, amit, szilárd meggyőződésük szerint a rajongók megkövetelnek, azonban mindig érezni lehetett, hogy a fenti indoklás megkerüli a lényeget.
Kövesd a pénzt
Ahogy az egyetemi sport egyre jövedelmezőbbé és ezzel párhuzamosan egyre professzionálisabbá vált, a tény, hogy az egyetemi sportolók nem tudnak profitálni fáradtságos munkájukból, egyre tarthatatlanabb lett. Vegyük például az egyetemi futballt: a csúcson az egyetemi futballedzők évente közel 10 millió USD-t keresnek! A legtöbb államban (az állami egyetemeken tevékenykedő) egyetemi futballedzők a legjobban fizetett kormányalkalmazottak. Szinte valamennyi fent említett edző idős, fehér férfi, noha a „Power Five” konferenciában játszó futballjátékosok 46%-a afroamerikai. Ennek megfelelően az edzők milliókat, az egyetemek pedig százmilliókat kaszálnak az aránytalanul nagy részben hátrányos gazdasági háttérrel rendelkező fiatal fiúk kizsákmányolásából. Ez a szemlélet teljesen elhibázott. Ahogyan Kavanaugh bíró fogalmazott nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság egybehangzó véleményében: „az NCAA üzleti modellje egyszerűen törvénytelen lenne szinte bármely egyéb amerikai iparágban”.
A helyzet csak még rosszabbá válik, ha belegondolunk, milyen kimerítő, versengő és veszélyes némely sportág. Egyre több tanulmány lát napvilágot a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) hatásairól. A CTE alapvetően olyan agykárosodás, amely nyolc-tíz évvel azt követően üti fel fejét, hogy az érintett személy ismételt, enyhe agysérüléseket szenvedett. Az enyhe tünetek közé tartozik a zavartság, a szédülés és a fejfájás, mérsékelt tünet lehet a memóriavesztés, instabilitás és impulzív viselkedés, míg a súlyos tünetek között a progresszív demenciát, a mozgászavarokat, a beszédzavart és a remegést tartjuk számon. A fenti tünetek dokumentáltan depresszióhoz, majd végül öngyilkossághoz vezetnek a sportolók körében.
Így, ha egy sportoló nem is szenved katasztrofális kar-, hát- vagy lábsérülést, bár sokan így járnak, fennáll a folytonos, öngyilkosságot kiváltó agysérülés veszélye. Tekintve, hogy az egyetemi játékosok csupán 1,2%-a kerül át az NFL-be, amely az egyetlen hely, ahol a játékukért tisztességes pénzt kapnak, feltehetjük lassan a kérdést: hogyan maradhatott fenn mindeddig egy ilyen igazságtalan rendszer?
A zsilipek megnyitása
A közelmúltban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága jogi kifogással élt az NCAA oktatáshoz kapcsolódó játékos-kompenzációs szabályaival szemben. Néhány bíró aggódott amiatt, hogy ez megnyithatja a játékosok kompenzációját féken tartó zsilipet, viszont mások azzal érveltek, hogy ez nem számít, hiszen csupán az oktatási költségekkel kapcsolatos ügyek kerültek napirendre. Azonban röviddel az után, hogy a bíróság közzétette a döntését, az NCAA felfüggesztette a szponzori szerződések, az online szponzoráció és a személyes megjelenések után járó kifizetések korlátozására vonatkozó szabályait. Így könnyen lehet, hogy ez lesz az egyetemi sport történetének egyik legfontosabb döntése.
A szabálymódosítástól számított néhány héten belül az Alabamai Egyetem irányítója, Bryce Young rövidesen több mint egy millió dollárt keres majd szponzori szerződéseken keresztül. Ettől kezdve, a kompenzációs lehetőség okán, a legjobb játékosok sokkal motiváltabbak lesznek, hogy azokba az iskolákba járjanak, ahol a legnagyobb médiafigyelmet és ezáltal a legtöbb szponzori szerződést kaphassák. Mindez az egyetemi futball szempontjából azt jelenti, hogy a fenti csúcsjátékosok fogják majd a SEC-et megrohamozni, azaz a gazdagok sokkal, de sokkal gazdagabbak lesznek.