A csapatmunka fontos, ezt mindenki tudja. A csapatkohézió növelése pedig egyértelműen hatalmas kihívás a cégek számára. Viszont érdekes és tanulságos, hogy bár „egyetemes” fogalomról beszélünk, mégis teljesen más jelentéssel bír a különböző emberek számára, és ebből komoly konfliktusok fakadnak egy adott csapaton belül. Fontos tudni, hogy a csapatkohézió fogalma minden esetben valóban egyetemes, és ez tipikusan olyan kérdéskör, melyben nem a fogalomnak kell az egyénhez igazodni, hanem az egyénnek a fogalomhoz. Legalábbis ha sikeres csapatot akarunk kapni a folyamat végén. A valódi csapatkohézió lényege megtalálni azt a mágnest, amely ha nem is mindig vonz, de legalább nem taszít annyira, hogy az már menedzselhetetlen legyen.
Célorientáltság, önzőség
Csapatra mindenkinek szüksége van, ez nem kérdés. Viszont annak az oka, hogy ki és miért gondolja úgy hogy ez hasznos, na az már teljesen eltérő lehet az emberek szemében. A csapatkohézió szempontjából többféle csoportosítás létezik, mely az embereket kategorizálja, de az alapvető üzenet megértéséhez elegendő a legegyszerűbb felosztást alkalmaznunk: egyéni fókuszú / csapat fókuszú. Már ez alapján is tökéletesen lehet szemléltetni a jelentős eltéréseket a csapat együttműködésének megítélésében. Nagyon fontos a csapatépítések során, hogy amikor véleményeket gyűjtünk a jelenlegi állapotról, már az elején figyelembe vegyük azt, kitől is jön az információ, különben igen gyorsan és látványosan félremehet ez a nagyon fontos munka. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy különböző területek, gazdasági szektorok, üzleti időszakok, lokációk, célok – hadd ne soroljuk tovább az eltérések lehetséges okait – egészen eltérő csapatkohéziós szinten lévő csapatokat kívánnak meg. Tehát nehogy úgy gondoljuk, hogy a team csak akkor tud jól működni, ha mi azt látjuk, megvan az általunk magánemberként jónak tartott kohéziós szint. Csak egy egyszerű példával szemléltetve a helyzetet: adott a feladat, hogy egy tíz éve a piacon sikeresen működő cég új piacra szeretne betörni egy új termékkel, és erre kell felépítenie egy „csapatot”. Nem véletlen az idézőjeles megfogalmazás, mert egy ilyen feladatra egyéni fókuszú, önző emberek megfelelő szintű együttműködése lehet a leginkább célravezető az esetek többségében. Persze ezen most sokan meglepődnek, hiszen pont egy ilyen kritikus helyzetben kellene ugye mindenkinek egy célra fókuszálni, és nem is tévednek ezzel a megállapítással. Csak azok az emberek, akik nagyon erősen tudnak egy célra koncentrálni és hegyeket megmozgatni azért, hogy azt elérjék, azok az általában önzőbb típusúak. Mert hát pont a céltudatossághoz hozzátartozik az, hogy kikapcsol az ember minden emocionális buktatót, és valóban a kihívásra koncentrál. Ez nem szép dolog. Még leírva sem mutat jól, hiszen valahogy mindig egy ideális megoldásban gondolkodunk. Ebben az esetben pedig az lenne a legtökéletesebb, hogy kitűnő célorientációval rendelkező, azért hatalmas energiával mozdulni képes, de közben empatikus, szerethető kollégák vennének körbe bennünket.
Nem kell a klisé
De ez nem sűrűn fog előfordulni. És felesleges azzal a megjegyzéssel jönni, hogy én is ilyen vagyok, vagy hogy a cégemnél márpedig igenis vannak, akik együtt komoly célokat érnek el új területen. Hiszen ha valóban van olyan tapasztalás, ahol inkább egymásért küzdő, mintsem magukra koncentráló emberek csoportja vadonatúj területre be tudott törni – akár egy termékkel is -, akkor elhihetik, hogy azt önzőbb karakterek sokkal gyorsabban, sokkal hatékonyabban, és sokkal eredményesebben meg tudták volna oldani. Tehát abban az adott termékben biztosan nagyon komoly potenciál volt. Mert hát ez az, amit útközben nem tudunk vizsgálni, hiszen valóban van olyan termék, amit nem nagyon kell értékesíteni, és a piaci háttértudásnak köszönhetően egyszer csak megveszik. Én is dolgoztam már több ilyennel, jelenleg is van több olyan cég, ahol ilyet látok.